Elmosódott jövő

1.

- Még mindig nem szoktam meg, hogy szőke  lettél- fintorogta anya amikor leértem a konyhába. Palacsinta szag töltötte  be az egész helyiséget. A húgom és az öcsém az asztalnál reggeliztek.
- Neked is jó reggelt -  megkerülve  a testvéreimet  nyomtam egy gyors puszit az arcára.
- Szerintem most sokkal csúnyább vagy- röhögött fel Mateo, az öcsém. Még csak 10 éves , de már nagyon pimasz.
- Szerintem meg gyönyörű - öltötte ki a nyelvét a hugom, védelmezve engem.
- Kössz a bokot öcsi- paskoltam meg Mateo a feje buját,aki erre  nevetve arrébb  húzta a fejét.
- Csak a fejedbe ne szálljon- mosolyogta a bátyám Noah,aki most lépett be a konyhába.

Mi nagy család vagyunk,anya sztárügyvéd,  apa pedig sikeres ingatlanos ,de a munkájuk ellenére  is megpróbálják a legtöbb szabadidejüket  velünk tölteni.
- Na gyerekek ,ki vigyen suliba titeket? Én , Noah vagy Kitty? - kérdezte apa miközbe adott egy reggeli puszit anyunak.
- Nem úgy volt hogy ma Noah a soros? - tettem csípőre a kezem.
- De húgi,viszont a fiukkal suli után  mennék edzeni.- ölelte át lázán a vállamat. Noah a lacross csapat kapitánya,és a sztár a suliban. Jól néz ki,szélesek a vállai ,az álla hangsúlyos,a szeme világos kék,jók a jegyei és még élsportoló is,az emberek imádják.
- Akkor te külön mész?- kérdeztem elgondolkodva.
- Igeen - nevetett fel a bátyám majd felkapta a saját kocsi kulcsit. Noah egy Audi rs 3 - ast vezet, én pedig egy Chevrolett camarot.

- Köszi húgi- nyomott egy puszit a homlokomra,majd sorba elköszönt a többiektől és kirohant a garázsba.
- Na jól van maszatkák, lassan induljunk mi is.- mondtam és nyomtam egy -egy puszit a szüleim arcára.
- Ne felejsd , Amy oviba megy,előbb őt  tedd ki ,aztán Mateo- t - szólt  anya emlékeztetőül.
- Jó , persze - kiabáltam neki vissza az ajtóból.- Sziasztok - köszöntem el majd átmentem a garázsba, hogy  kiállják a kocsival és megvárjam a  testvéreimet.

- Te is jössz értem? - kérdezte Amy amikor megálltunk.
- Igen - mosolyogtam rá - Ügyes legyél- engedtem útjára.
- Délután elviszel majd edzésre?- kérdezte Mateo mikor elindultunk.
- Szeretnéd ? - pillantottam rá.
- Ühüm- hümmögte egy széles mosoly kíséretében.
- Persze öcskös- paskoltam meg a feje búbját.
- Naa - húzódott el nevetve.
- Vigyázz magadra - mondtam neki mikor letettem.
- Úgy lessz - kacsintott majd beszaladt az épületbe.

Pont csengetésre értem  az iskolába,és Noah gyönyörűen fénylő éjfekete Audi - ja mellé parkoltam le.
- Helló  Kitty - röhögött fel harsányan Paul a saját viccét . Ő az az ember,akit mindenki utál,  egy hatalmas seggfej, aki mindenbe beleüti az orrát és csak a szart kavarja.
-  Hmm,micsoda humor - ironizáltam- Neked Khilsten - néztem végig rajta és a kis bandáján.
-  A Kitty jobban illik hozzád - szólalt meg gúnyosan Qiana ,Paúl egyik talpnyalója.
- Jó- vontam vállat , majd nemes egyszerűséggel hátat fordítva nekik  tovább sétáltam. Nem láttam értelmet az ilyen gyerekes viselkedésnek.
- Nem sétálhatsz csak úgy el - morogta az egyik srác.
- Mégis miért? - fordultam feléjük.
- Mert én nem adtam rá  engedélyt- harsogta Paul.
- Leszarom az engedélyed,nekem senkim nem vagy ,sőt még többet se érsz  mint itt bármelyikünk.- tártam szét a karom, amolyan elbasztad stílusban.
- Te kis...- morogta Paul és  a feje elvörösödött.
- Nem unod még  ezt? - jött  egy hang kicsivel távolabb tőlünk. Meg sem kelett forduljak ahhoz  ,hogy tudjam ki áll ott.

A suli abszolút rossz fiúja, akitől még Paul is tart. Ha ebben a suliban Noah a fény,akkor ő a sötétség.Kidolgozott test, széles váll,kiugró arccsont,csokoláde barna haj ,kreol bőr és sugárzó barnás zöld szemek. Átható tekintet, tetoválások, veszedelmes kisugárzás, teljesen Noah ellentétje.
- L - leo- dadogta Paul.
- Unom már, hogy folyton az utamba kerülsz - sóhajtotta fáradtan a srác.

A két srác régen nagyon jóban voltak, de Paúl elkövette azt a hatalmas nagy  hibát, hogy  átverte és  hasznot húzót Leóból ,aki nyilván nem hagyta ezt szó nélkül.
- Ugyan haver - vakarta meg a tarkóját Paul.
- Nem vagyunk haverok - sötétült el Leo  tekintete,majd lázán lépett felénk egy lépest. A mozdulat bár laza volt a kimondatlan fenyegetést mindannyian megéreztük,  egy pillanatra a vér is meghűlt bennem.
- Ha a tegnapi miatt vagy pipa,nem akartalak belekeverni- dadogta Paul.
- Valóban? - áradt belőle a gúny és a feszültség.
- Ii..igen- nyelt nagyot Paul.
-  Jól figyelj,mert csak egyszer mondom el.- mosolyodott el Leo , de a mosolyában nem volt más csak kegyetlenség. - Ha legközelebb, megpróbálsz belekeverni a szaros kis üzleteidbe....- a mondatot nem fejezte be,de az arckifejezése ,  a hang hordozása és a test tartása mindannyiukkal sejtette a mondat véget.

- Khilsten - szólított meg Noah,a hangja keményen csengett.
- Szia - mosolyogtam rá halasán, semmi kedvem nem volt belekeveredni ennek a ketőnék a háborújába.
- El fogsz késni- pillantott rám szigorúan.
- Igen ,tudom, bocsi- szaladtak ki a szavak számom, magam sem tudom miért.
- Leo  - biccentett egyet a bátyám.
- Noah - hajolt meg egy kicsit a fiú végig Noah-t nézve, de annyi gúny és utálat áradt belőle,hogy pír öntötte el az arcomat a szégyentől. A bátyám szeme se rebbent,aztán Leo  rám  nézett, és már nem tudtam leolvasni az arcáról semmit.
- Gyere - fordított nekik hátat Noah, és együtt mentünk be az épületbe.
- Jobban kellene vigyáznod vele, jó hugi?- pillantott rám Noah ,majd elment a saját órájára.

A nap hátralévő részében, próbáltam figyelni az órákon , de egyre csak Leo- n gondolkodtam. Sosem titkolta a múltját ,de nem is igazán  beszélt  róla.  Az ő  történetét  mindenki ismeri,tett róla, hogy ismerjék és többek között ezért is félnek tőle.
Leo  árvaházban nevelkedett, aztán ott hagyta őket  és illegális üzletekbe kezdett,de ő maga sosem nyúl sem alkoholhoz,sem drogokhoz. Illegális verekedések,autó versenyek,fogadások  és ehez hasonló dolgok művelt.
- Figyelsz te rám  egyáltalán?- csapta meg a karom Pamela. Az ebédlőben ültünk,de nekem akkor is Leo   járt az eszem. Sosem beszeltünk  két szónál többet,sőt úgy  tűnt,hogy engem és a bátyámat különösen ki nem állhat.
- Jaj , bocs nem figyeltem - vontam vállat.
- Hihetetlen - fújta. - Azt mondtam ,hogy  a tegnap.... jön Beverly - suttogta.
- Ah nekem ehez most nincs kedvem - ráncoltam a szemöldököm,majd felálltam az ebédlő asztaltól.
- Khilsten várj - kiáltott utánam a volt  legjobb barátnőm, mire az egész menza elcsendesedett. Noah feszült lett, a többiek kíváncsian néztek, kivételesen még Leo  is megjelent a menzán pedig nem szokott.

Beverly - vel kisgyerek korom óta ismertük egymást,a legjobb barátnőm volt,de mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá ,cserben hagyott.
- Miért nem beszélsz velem? Miért nézel  át rajtam ? - kért számon, a hangja dühtől és szomorúságtól néhol megremegett.
- Ne menjünk ebbe bele,nincs kedvem - vontam vállat.
- Nem - jelentette ki - Ha kettesben próbálnék veled beszelni ugyon úgy elhajtanál, de mos nem teheted. - húzta ki magát.
- Miért ne tehetném? - ráncoltam a szemöldököm.
- Mert akkor mindenki szemtanuja lenne,hogy Khilsten Cross egy gyáva alak.- mosolygott fölényesen.
- És akkor mi van - nevettem fel - Had higgyenek amit akarnak - vontam vállat ismét.
- Halljam miért dobtál ki annyi évet kukába  egy hülye kis félre értés miatt? - grimaszolta.
Kezdtem ideges lenni,mély  levegőt vettem és próbáltam lehiggadni,de a menzát betöltő suttogás nem sokat segített.
- Tényleg tudni akarod? - a hangom még  számomra  is ismeretlen volt.
- Igen ,kíváncsi vagyok mi váltotta ki ezt a gyerekes viselkedést nálad- tette csípőre a kézét.
- Én ott voltam a legsötétebb időszakodban is,ott voltam veled a legsötétebb éjszakádon - ekkor elszakadt a cérna és az előttem lévő tálcát lesodortam az asztalról - De TE hol voltál amikor térden csúsztam a pokolban? És azt mondtad számíthatok rád. Akkor te hol voltál? - kiabáltam a szememben dühös könnyek gyűltek.