Elmosódott jövő

6.

Míg a két vendégem szobát foglaltak, összeszedtem a tartalék lakás kulcsokat és felmentem apa szobájába. Összesen négy darab volt. Az enyém ,az anyájé és két tartalék. A két tartalékot és az anyajét eltettem a bunker kulcsai mellé, apa íróasztalának az egyik fiókjába aminek dupla rekesze volt. Ha nem tudtad ,hogy ott van nem is vette észre az ember.
- A mesterkulcs - mosolyodtam el. Volt egy kulcs ami a házban lévő szobák ajtaját nyitotta és zárta. Egy kis láncon csillogott amit a nyakamba akaszottam majd az én kulcsomat is betettem a rejtett fiókba.

Leültem az ágyra és gondolkodtam. Szürkült, pedig nagyon el akartam menni a kerítéshez de nem volt annyi bátorságom. Aztán eszembe jutott Beverly és valahogy nem fért össze a kettő. A szörny átszúrta a szívet aztán beleharapott. Mejk mozdulattal változtatta át? Az elsővel, vagy mikor megharapta.
- Baszki - sóhajtottam, majd leültem a monitorok elé. Nem volt senki az utcában, kihalt volt minden. De még is hátborzongató légkör uralkodott az utcán.
- Mit csinálsz? - kérdezte Adara tudálékosan.
- Az emelet tabu - villant rá a tekintetem.
- Bocs,lejössz ?- kérdezte furcsán kedvesen.
- Le - vontam vállat. Ahogy leértünk Adara Leo mellet foglalt helyet aki a kanapén terpeszkedett.
- Leo mondta ,hogy van egy bunkeretek ,megmutatod? - csillogott Adara szeme.
- Nem - ingattam a fejem.
- Amúgy nagyon szép házatok van - nyalizott.
- Nyilván a legnagyobb luxusban élnek- gúnyolódott Leo.
- Nyilván- ismételtem a szavait ironizálva.
- Bekapcsolhatom a TV - t?- kérdezte a lány némi hallgatás után.

Gyorsan átgondoltam a dolgokat. Nem tudunk semmit a lényekről. Hogy mire érzékenyebbek, a fény vagy a hang, mi kelti fel az érdeklődésüket,mennyire hallanak jól. Az egyetlen dolog amit tudtunk , hogy egy golyó a fejbe es halottak.
- Nem - válaszoltam némi gondolkodás után.
- Mer? - változott meg a lány stílusa.
- Csak, gondolkozz - néztem rá hűvösen.
- Szóval így akarod megmutatni ,hogy tied a ház és szívességet tettél, hogy beengedtél minket?- emelte fel a hangját.
- Nehezedre esik gondolkozni? - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Neked nehezedre esik egyszer nem egy beképzelt, elkényeztetett picsaként viselkedni? - kiabálta.

Betelt a pohár felálltam előhúztam a pisztolyt amit a derekam és a nadrág dereka között tartottam. Leo  megfeszült kész volt megállítani, pattanásig feszültek az izmai, Adara elsápadt.
- Nen akarom lelőni- pillantottam Leora aki szórakozott mosolyal az arcán hátradőlt es figyelte az eseményeket- .Állj fel - parancsoltam a lányra. Ahogy fel állt megragadtam a hájat és a bejárati ajtó felé húztam, csendben tűrte. Kinyitottam az ajtót, Beverly és a lény teste még mindig ott feküdt nem messze az úton.

Nem féltem,ideges voltam és meg akartam mutatni ennek a csitrinek ,hogy nem vagyunk egy szinten. Büszkeségből és idegből cselekedtem. Adara szeme kitágult ahogy meglátta a lényt és Beverly -t. Közelebb mentünk, az ujjam a ravaszon volt közben biztos kézzel tartottam a lány hajat.
- Nézd meg - parancsoltam rá. Nem mentünk nagyon közel, csak épp annyira ,hogy tisztán lássa a dolgokat.
- Jól jegyezd meg, ez kibaszottul nem játék- suttogtam a fülébe összeszorított fogakkal.

Visszamentünk a házba, Adara-t kisseb sokk érte, lekuporodott a szoba egyik sarkába és csak nézett maga elé.
- Boldog vagy? - kérdezte Leo ,de nem volt számonkérő inkább olyan közönyös.
- Meny pátyolgasd - intettem a fejemmel a lány felé,majd hátat fordítva  felmentem az emeletre.

Leültem a szoba sarkába szembe az ajtóval közel a számítógéphez. Felhuztam a térdeimet és rátettem a fejem. Aludnom kellett, ha holnap el akartam menni a kerítéshez. A ház biztonságos volt, kívülről lehetetlen volt bejutni, de aggódtam és nem tudtam mit kezdeni a vendégeimmel. Kellet volna még egy fegyver és több golyó.

Pirkadatkór ébredtem,úgy döntöttem , hogy ma szerzek még egy fegyvert és több töltényt. Átmentem a bátyám szobájába , tudtam ,hogy van egy vadász kése tartóval amit fel szíjaztam a vádlimra, majd átmentem az én szobámba és átöltöztem. Felvettem egy hosszú fekete jéger nadrágot és egy hoodie-s hosszú ujjút ami a köldököm fölé ért. Bezártam apa szobáját és a felső emeleti szobákat a mesterkulcsal, majd lementem az emeletről.
- Jó reggelt hercegnő- köszöntött gúnyosan Leo.
- Neked is - biccentettem felé. - Adara? - néztem szét a konyhába ,de nem láttam.
- Segítettem neki elaludni az este és még alszik.- közölte velem a srác közönyösen. A kezem ökölbe szorult epés megjegyzések hada öntötte el az agyamat de egyet sem mondtam ki.
- Nagyszerű - válaszoltam ugyon olyan stílusba. Mire Leo tekintete rám rebbent de aztán csinálta tovább a reggelit.
- Ma elmegyek a kerítéshez.- szólaltam meg némi hallgatás után.
- És? - kérdezte flegmán.
- Tudod az a nagy helyzet - vettem a kezembe egy almát majd beleharaptam - hogy nem tudom eldönteni mégis mit csinálják  veletek - szólaltam meg miután lenyeltem a kiharapott darabot.
- Talán nem bízol bennem? - gúnyolódott.
- Ami azt illeti - könyököltem rá  a konyha pultra - benne nem. - fejeztem be a mondatot.
- Miért? Mert lány és jobban néz ki nálad?- tette fel a kérdést szemtelenül. - Akkor elég sok lányt nem kedvelhetsz - folytatta kötekedve.
- Eldöntöttem- dobtam ki az alma csutkáját- bezárlak titeket egy szobába és míg visszajövök kaptok kaját  meg vizet.- újságoltam szórakozottan. Leo  tekintete elsötétült.
- És ha nem jössz  vissza? - nem nézett rám.
- Akkor kitalálsz valamit - nevettem. Rám nézett, olyan volt mintha egyenesen a lelkembe látna,még a mosoly is lehervadt az arcomról.
- Jó  - néztem oldalra, ezzel jelezve ,hogy elvesztettem a "csatánkat". Mire egy rosszfiús mosoly jelent meg az arcán.
- Akkor mi lessz? - kérdeztem tőle türelmetlenül , de nem válaszolt.

Egy tálcára tett egy elég nagy adag ételt, majd elővett egy lapot , rá firkantott valamit és összehajtotta. A levelet rátette a tálcára és  intett a fejével, hogy kövessem. Megállt Adara szobája előtt résnyire kinyitotta,letette a tálcát majd felém  fordult.
- Zárd be - utasított.
- Örömmel- gúnyolódtam.
Kihúztam a pisztolyt a nadrág dereka és a bőrom közül, majd odaadtam neki. Mire meglepettség suhant át az arcán de nem mondott semmit.
- Tele van a tár - közöltem vele amit ugy gondoltam ,hogy tudnia kell.

Elindultunk kifele mire én  megálltam a konyhába és gyorsan átgondoltam minden megvan -e.
- Jössz  már?- állt meg az ajtónál.
- Igen - válaszoltam kissé ingerülten.
Odaléptem  az ajtóhoz, beletettem a mester kulcsot és hallottuk ahogy az utolsó zár is kinyílt.
- Kezdőik- mondtam hallkan inkább magamnak mint neki ,de rám  pillantott és  egy aprót bólintott.