Verseim, idézeteim

Drága emlékeim

Mindenkinek van a lelkében egy polc. 

 Egy polc ami tele van sok fontos emlékkel.

 Amik erőt adnak és amik formáltak minket.

 Nekem is van egy ilyen polcom.

 Amin plüss mackó, egy könyv, egy elszáradt rózsa, egy cukros papír, egy nyaklánc, egy iránytű, egy levél és még sok más pihen.

 Ezek fontos emlékek. 

 Olyan emlékek amik formáltak.

Amikor óvodában szomorú voltam és az ovónéni nekem adta füles mackót. 

Aki később a legjobb barátom lett. 

Hogy akárhányszor leesett gomb szeme anya visza várta, később pedig én gyógyítottam meg.

 Az a könyv amit drága jó nagymamámtól kapta.

 Amitől megszerettem az olvasást. 

Mert nem egy monoton kötelező olvasmány volt. 

Hanem egy izgalmas kaland.

Az az elszáradt rózsa...

 Az a cukros papír...

Amikor szomorúan ültem a park egyik régi, ócska padján oda jött egy kislány. 

Kezembe nyomta a cukrot, én pedig meséltem neki. 

Azt hiszem a hamupipőkét. 

Amikor befejeztem a mesét és elfogyott a cukor, a kislány rám nézett és erre kért tegyem el a cukros papírt és ha nehéznek érzem a világot csak jusson eszembe a mese és a cukor.

 Hagyszor is volt az a kis cukros papír a támaszom.

Az a nyaklánc amit a szomszéd nénitől kaptam, hogy vigyazzon rám az életben. 

Az az iránytű amit nagypapámtól kaptam, hogy mindig tudjam az utam. 

Hányszor hozott vissza az az iránytű a jó útra?

 Megszámlálhatatlanszor.

Életem első szerelmes levele.

Kaptam bizony utána is.

 De az első. 

Az első levél mindig a legfontosabb az ember életében.

 Ezek az én emlékeim az én polcomon. 

Megosztod velem a te emlékeid?

 Megláthatom és is a te polcod?

 Igyunk egy jó forró feketét és elmélkedjünk picit.