Verseim, idézeteim

Kiülök a rétre.

Kiülök a rétre.

Köröttem csend.

Nyugodt a szívem.

Gondja nincsen.

Hallgatom a madarak énekét.

Érzem ahogy szellő játszik arcomon.

Nyugodt a szívem, pedig lelkemben nagy vihart kél.

Most mégis minden nyugodt.

Érzem a fűszállak selymes simogatását.

A Nap meleg mosolyát.

Nézem a felhők játékát.

Valahogy minden más.

Lassan telik az idő, de nem bánom.

Mostanában úgyis folyton szalad.

Egy lepke száll a kezemre.

Szerbusz jó barát, köszöntelek.

Te sem sietsz sehova jól tudom?

Mi az élet igazsága? - kérdem tőle.

De ahogy az élet ő sem felel.

Tovább reppen.

Elötem táncol.

Nekem táncol.

A szellő néhol kissé megemeli.

Kecsesen mint ahogy a balerinákat.

Folytatja táncát.

Aztán elfárad és lepihen.

Kiülök a rétre.

Minden nap nekem táncol.

Kiülök a rétre.

Most utoljára.

Megnézzem az előadását.

Elfekszem a fűben és örökre becsukom a szemem.

Most már értem.

Az élet igazsága az elmúlás.

Az én időm hol lassan, hol gyorsan de elmúlt.

Te pedig lepke táncolj tovább.

És mesélj a lányról aki minden nap a réten ült.