Hermione az, aki rátalál a mosdóban zokogó Draco-ra; azonban a fiú elmenekül előle. Így Hermione követi őt a Szükség Szobájába, ahol az idő semmit sem jelent ― ha pedig meg akarják találni a kiutat, akkor együtt kell szembenézniük a legnagyobb fél...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
１． ＦＥＪＥＺＥＴ
╔═══════════╗
𝐇 𝐄 𝐑 𝐌 𝐈 𝐎 𝐍 𝐄
╚═══════════╝
Megéreztem, hogy belépett. Ő, Draco Malfoy, valami furcsa hidegséget hordoz magával. Legalábbis számomra biztosan. Jeges a pillantása, és olyan látványt nyújt, akárcsak a hó.
A nagyteremben ülve kínos csend telepedett ránk Ronnal, miközben a nyakunkat nyújtogattuk, és figyeltük, ahogy Harry Katie Bell után siet – a lány után, akit láttunk a levegőben lebegni, majd egy láthatatlan erő, egy borzalmas átok hatására lezuhanni. Malfoy érkezésére azonban felpillantottam, és szertefoszlottak az emlékeim.
Malfoy éppen előttem és Ron előtt állt meg. Nem volt rajta az iskolai talár – csak nadrágot, fehér inget, egy kötött ing-mellényt és nyakkendőt viselt. Sápadtnak tűnt, a szemei alatt pedig sötét karikák húzódtak. A fiú megdermedt ott, ahol állt, és egyenesen rájuk nézett. Harry-re és Katie-re.
Egy pillanatra minden zaj elhalkult körülöttem, és mintha egy hideg követ éreztem volna a gyomromban.
Igazam volt korábban, mikor Harry-vel beszéltem – Malfoy tényleg betegnek tűnt.
Abban a pillanatban, még csak fel sem ismertem őt. Általában mindig hencegve és önelégült vigyorral lépett be a nagyterembe, amit én igyekeztem figyelmen kívül hagyni.
De most...? Most nyoma sem volt a magabiztosságának. Halványkék szemei fáradtnak tűntek – mintha félne valamitől.
Felvontam a szemöldökömet. Vajon hogyan, és mi miatt történt ez a változás?
Nyeltem egyet. Mikor is érdekelt ez engem annyira, hogy kiderítsem?
Draco egész testében megfeszült és hátrálni kezdett. Végigpillantottam a folyosón...
Láttam, ahogyan találkozik a tekintete a Harry-ével. A kezem ökölbe szorult.
És akkor Malfoy rám nézett. Csupán egy pillanatra, de felém fordította a fejét és a szemembe nézett – a tekintete merev volt, mintha tőrbe csalták volna. Aztán tovább hátrált a zajos csarnokban. Ledermedtem.
A szemem sarkából láttam, hogy Harry ellép Katie mellől és elindul felénk – nem, inkább Malfoy felé.
– Állj! – szóltam Harry után akadozó lélegzettel, majd félretéve a döbbenetemet, talpra ugrottam.
Harry tudomást sem vett rólam, egyszerűen csak továbbhaladt. Átvetettem magam az asztal felett, ezzel felborítva az italainkat, és megragadtam a fiú karját.
