the flower which didn't grow anymore

33. rész - Shawn

— Köszönöm, Bella. És sajnálom — mondtam neki percek múlva. Úgy fél órája ülhettünk már egymással szemben, a gyógyszer bevétele óta pedig csend uralkodott a szobában.

— Szívesen. Nem baj, nem te vagy a hibás — mosolyodott el együtt érzően — Viszont most haza kell mennem. Ne haragudj, szeretnék maradni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól vagy, de ki kell szellőztetnem a fejemet.

— Menj nyugodtan, miattam ne aggódj! Tényleg annyira sajnálom! — sóhajtottam a hajamba túrva.

— Ne rágódj ezen! Írj majd kérlek, mielőtt elalszol, hogy hogy vagy!

— Rendben. Te pedig írj, ha hazaérsz!

— Úgy lesz — bólintott, majd adott egy rövid ölelést és kiment a szobából.

Lassan kifújtam a levegőt és az ágyra vetődtem. Akkora balfék vagyok!

Reggel Skylar hangjára keltem, amint kelteget. Majd ez átváltott kiabálásba és jajvészelésbe.

— Apa! Apa, élsz? Úristen Nolan, apa nem ébred! Hívd a mentőt! Van pulzusa, lehet elájult! — kiabált közvetlen a fülem mellett, miközben a nyakamat fogdosta, hogy hátha érzi a pulzusomat. A nyugtató miatt mélyen elaludtam, ilyenkor mindig sokáig alszom és nehezen ébredek. Skylart hallva kipattant a szemem rögtön és magamhoz öleltem.

— Nyugodj meg, kincsem! Élek, nem ájultam el! — nevettem fel.

— Ne nevess apa! A szívbajt hoztad rám! — hámozta ki magát az ölelésből.

— Te pedig ne gondolj rögtön a legrosszabbra! Az öcséd ezt egy héten 3x eljátssza velem, de tudom, nincs baja, csak nagyon lusta és mélyen alvó — feleltem.

— Mindegy, készülődj, mert 10 perc múlva indulnunk kell suliba — hagyta el a szobát, én pedig tettem, amit mondott, mert nem akartam, hogy elkéssenek.

— Reggeliztetek? — kérdeztem, mikor a konyhába léptem.

— Igen, Sky csinált szendvicset. Viszont ebédet nem csomagolt — mondta Nolan, aki az étkezőasztalnál nyomkodta a tabletjét, rám sem pillantva.

— Akkor mondjuk segíts, mert másképp elkéstek! A nővéred hol van?

— A haját csinálja.

— Gyere és mosd meg az almákat, majd szeleteld fel! Én addig megcsinálom a bageleket — utasítottam a fiamat, de mintha a falnak beszéltem volna. Nem volt időm vitatkozni vele, így megcsináltam én mindent, és csak 5 perc késéssel indultunk el. Azt hittem, 15 lesz belőle.

— Legyetek jók! Nolan, ma foci edzésed van, Chad anyukája fog haza hozni — mondtam — Sky, érted 1:30-ra itt vagyok!

Adtam nekik egy puszit, majd siettek befelé, hogy ne késsenek el az első órájukról. Lindsay anyukája jött velem szembe, mikor a kocsimhoz sétáltam vissza.

— Ah, Shawn! Jó reggelt! — mondta művigyorral. A sok botox nem engedte már rendesen mosolyogni sem.

— Szia, Chloe! Hogy vagy? — kérdeztem meg udvariasan.

— Jól. Na és te? Kicsit nyúzottnak tűnsz... — pillantott rajtam végig. Melegítő volt rajtam és egy pulcsi, általában ebben voltam minden reggel, de valószínű az arcom árulta el azt, hogy nem vagyok teljesen kipihent.

— Csak rosszul aludtam. Ez az éjszakai vihar felébresztett többször is — füllentettem valami hihetőt.

— Oh, igen, nagy dörgések voltak — bólogatott — Na, most megyek, mert időpontom van a fodrászhoz. Szép napot!

— Neked is, holnap látjuk egymást! — mosolyodtam el, mielőtt beszálltam a Teslámba.

Elmentem gyorsan vásárolni az egyik közeli boltba, mert a hűtőnk tartalma már elég hiányos volt. Mikor hazaértem, próbáltam Bellát felhívni, de nem vette fel.

Csak két nap múlva, szerdán jelentkezett először. Tudtam, hogy mi fog következni. Ő is tudta. De ezt mindig nehéz megtenni. Délután átmentem hozzá, ahogy megbeszéltük. A gyerekeket otthon hagytam Kiaraval.

— Szia! — mosolyodtam el halványan, a tenyerem izzadt, én pedig ideges voltam.

— Heló! Gyere be — engedett be az ajtón. Levettem a cipőmet és a kabátomat, majd a nappali felé vettük az irányt.

— Oh, szép ez a festmény! — mutattam az eddig nem látott, szóval minden bizonnyal új képre, ami a nappali falán lógott.

— Köszi, tegnap vettem. Kérsz teát vagy kávét? — kérdezte. Olyanok voltunk, mint az idegenek. Mindketten kínosan éreztük magunkat.

— Nem kérek, köszi — feleltem.

— Na jó, ez egyre kínosabb, így inkább bele is kezdek a mondandómba, jó? — nevetett fel kínosan, mire én bólintottam — Szóval... Sokat gondolkodtam ez a 2 nap alatt. Ne értsd félre, nem a vasárnap este tett tönkre mindent, csak az volt, ami rádöbbentett arra, mennyire nem működik ez. Én tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy minél gyengédebb legyek veled, nem sietettelek, mindent lassan és figyelmesen csináltam. Tudom, hogy ez nagyon nehéz lehet neked. De nem vagyok a messiás, nem tudtam megváltani a világot. Én szeretlek, Shawn! Már mióta ezt érzem, de nem mondtam, mert tudom, te ezt nem érzed. Vagyis nem úgy, mint én. Még most sem léptél tovább. És nem én vagyok az, akivel ezt meg tudod tenni — szemei könnyekkel teltek meg, én pedig csak nagyokat nyeltem, szörnyű volt ezt hallani. Nem akartam sosem megbántani.

— Én...én annyira sajnálom, Bella! Szeretni akarlak, minden erőmmel azon voltam, hogy tovább lépjek, de nagyon nehéz — sóhajtok egy nagyot.

— Ne hibáztasd magadat, kérlek! Szép öt hónapot éltünk meg, megismerhettelek téged, a gyerekeidet, a családodat. Sok jó emléket gyűjtöttünk. Nem mondom, hogy nem fogok sírni utánad, de ezzel jár egy szakítás, igaz? Legalább újra tinédzsernek érzem majd magamat, aki egy szupersztár után sír — nevetett fel, oldva kicsit a hangulatot.

— Olyan jó ember vagy, Bella. Köszönök neked mindent, tényleg! — mosolyodtam el.

— Én is neked. Ne add fel, én tudom, meg fogod találni azt, aki el fogja rabolni a szívedet. Talán nincs is olyan messze már — ölelt át szorosan.

— Remélem te is megtalálod azt a férfit, akinek te leszel a Nagy Ő!

— Mondd meg a gyerekeknek, hogy legyenek jók és hiányozni fognak! — mondta.

— Úgy lesz. Te pedig add át Adelaidenak, hogy vigyázzon magára!

Elindultunk az ajtó felé, majd mielőtt elindultam volna, csak ott álltunk, egymás szemét fürkészve.

— Hát akkor, itt a vége — szólalt meg, megtörve a csendet.

— Igen, azt hiszem. A viszontlátásra, Bella! — adtam egy puszit az arcára, majd elindultam a lift felé, ő pedig csendesen becsukta az ajtaját.

Itt ért véget a mi történetünk.

hey y'all!! egy hónap után elkészültem a résszel haha. milyen a karantén? én már unom.
amúgy kb. 7 rész maradt a könyvből hátra!!!