A Viadalon veled

5.

Mikor felébredtem rájöttem, hogy baromi éhes vagyok, ezért elmentem reggelizni, ahol annyi kaja volt, hogy egy egész család ehetett volna belőle egy hétig a 12. Körzetben. Időközben megjött Newt, akivel összemosolyogtam, majd mivel én már végeztem, elindultam a kabinom felé. Effie szólt, hogy pár óra múlva ott leszünk.

A kabinomban az ágyamon fekve gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz a Kapitólium a való életben. Mennyire lesz fényűző, milyenek ott az emberek. Észre se vettem, de elkezdtek potyogni a könnyeim, ahogy a Viadal súlya ilyen hirtelen rám nehezedett. Egyszer csak kopogtak az ajtón, és belépett Newt. Mivel nem nagyon készültem fel hogy bejön, mikor belépett azt láthatta, hogy az ágyamon fekszem pizsamában és sírok. Rögtön odajött hozzám, de közbe nem szólt egy szót sem. Szótlanul támogatott. Karjaiba zárt nagyon szorosan, amitől még egy gombóc is került a torkomba. Ott ültünk ketten összeölelkezve és ettől teljesen megnyugodtam. Newt közelsége elfeledette velem minden bajom, nem érdekelt már senki és semmi, csak hogy ő itt van velem és segít. Az illata nagyon kellemes volt. Annyira hirtelen zúdult rám ez az egész, hogy csak egy dolog járt a fejemben, amit ki is mondtam:

- A Viadalon. Legyünk szövetségesek. –ez volt az egyetlen ésszerű megoldás arra, hogy ne kelljen megölnünk egymást. Ha ketten is maradunk én megölöm magam és így Newt megnyeri. Ez a legkedvezőbb mind a kettőnknek.

- Rendben. De ha arra kerül a sor, én nem öllek meg, az biztos. –szólalt meg egy kis idő után- Mert nem szeretném megölni a lányt, aki miatt érdemes élnem.

Úristen. Ez most egy vallomás volt? Newt is szeret engem? Ezt nem hiszem el!

- Newt ezt hogy érted?

- Hát mondjuk így- mondta majd magához húzott, és megcsókolt. Úr isten megcsókolt! Hirtelen azt sem tudtam mit csinálok, csak viszonoztam a csókját majd beletúrtam a hajába. Rengetegszer elképzeltem már ezt a jelenetet, de soha nem gondoltam volna, hogy meg is történik. Az ajkai nagyon puhák voltak, alig bírtam elszakadni tőlük, még levegőért is. Miután már kifogytunk mind a ketten a levegőből elváltunk és egymásra mosolyogtunk. Ekkor rájöttem mit is tettünk.

- Bakker Newt ezt nem csinálhatjuk!

- Miért nem? Te benne vagy, én benne vagyok, miért nem?- láttam a szemében a sóvárgást, és valószínűleg az enyém is ilyen lehetett.

- Newt a Viadalra megyünk. Valószínűleg pár héten belül mind a ketten halottak leszünk!

- És az kit érdekel? Amíg élünk, addig élvezzük ki, amit csak lehet!- belátom, ebben teljesen igaza volt

- Igazad van. Ha pedig meghalunk, együtt halunk meg. – mosolyogtam rá, amit viszonzott is.

- Akkor ne pazaroljuk az időt!- mondta és újra megcsókolt. Nagyon szenvedélyes volt, ebbe a csókban benne volt minden, amit éreztünk. Félelem, szeretet, izgalom, stressz. Alig tudtunk elválni egymástól, háromszor is próbáltuk, de nem sikerült. Ekkor rájöttem menyire szeretem ezt a fiút.

Mikormegérkeztünk, kb délután három lehetett. Az állomásra kijött milliónyikapitóliumi , szóval hatalmas mosollyal és integetéssel száltunk le a vonatról.Meg persze ott voltak a stylistok. Valami Violet volt az enyém neve. Igazábólkedvesnek tűnt. Nem volt agyon sminkelve, mint a többi kapitóliumi. Csak egyfekete rúzs és fekete tusvonalak emelték ki arcaszépségét. Newté kicsit másmilyenvolt, de ő is normális. Szerencsére egyikük sem akart minket meztelenül beengedni afelvonulásra (volt már rá példa). És hamár felvonulás. Eszméletlen jó ruhákat találtak ki nekünk. Az egész tisztafekete, és ha rávilágítanak, már pedig rá fognak, elkezd a piros és a sárgaárnyalataival játszani. Olyan, mint a tűz.  Elvégre a 12. Körzet a bányászatról híres, ahhoz pedig a tűz hozzátartozik.

 Holnap lesz a felvonulás. Ma még ellenőrzik a ruhákat, elfoglaljuk a szállásunkat és kényelmesen elhelyezkedünk. Miután megvacsoráztunk, elmentem az épület tetejére megnézni a Kapitóliumot felülről. Amíg nézelődtem, valaki mögém lopózott és átölelt hátulról. Az illatából tudtam, hogy Newt az. Mosolyogva fordultam felé majd egy szenvedélyes csók után elkezdtünk beszélgetni.

- Nem szeretnék meghalni. De tudom, hogy vannak nálam jóval erősebb versenyzők, és tudom, hogy így is úgy is meghalok, de ez elég rossz érzés. - mondta, miközben az ölében ültem és simogatta a kezemet.

- Tudom. De én minden áron megvédelek oké?- ennyit tudtam neki mondani, mert mást nem nagyon tudnék

- Ez az egész hülyeség. Mármint a Viadal. Hetven éve nem jöttek rá, hogy ez gyilkosság? Ennyi éven át minden évben 23-24 gyerek azért halt meg, mert ez szórakoztatja ezeket a rohadt kapitóliumiakat!

Ilyenekről beszélgettünk, majd lementünk aludni. Az este folyamán megint rám tört a sírógörcs, ezért átmentem Newthoz. Az ölelése egy idő után megnyugtatott, de nem mentem vissza a szobába olyan jól bevackoltuk magunkat. Newt közelsége nyugtató hatással van rám, nem tudom milyen lesz a Viadalon. Rájöttem, hogy félek a holnaptól. Hogy milyen lesz a ruha, vagy a közönség hogy fogad majd minket. Sose gondoltam volna, hogy ez az egész milyen nagy súlyt helyez ránk, versenyzőkre és ennyire fájdalommal tud elönteni.

Így aludtam el Newt karjaiban a Viadal előtt 5 nappal.