🌹~8. Fejezet~🌹

985 16 1
                                    

Tegnap visszonylag hamar elaludtam, mert màr semmihez meg senkihez nem volt kedvem, főleg nem ahoz a baromhoz hogy halgasam, màr a hangja is iritàl ha meghalom de ez nem újdonsàg edig sem birtam sem a hangjàt sem az egész lényét. *Aham ne hazudj magadnal Emily tudom hogy nem utàlod főleg az utàn hogy megmentett*. Ha nem fejezed be most azonal én esküszőm kitéplek onnan de akkor nem foglak kimélni az is biztos.
Nem hiszem el hogy ennek a hangnak a fejembe mindig meg kell szólalnia, meg miért hazudnék amikor igen is utàlom Logant és egyàltalàn nem az eseten és nem is lesz amig élek. "Aham ha akkor tudtam volna mi lesz később akkor nem mondtam volna ezt".

Az ébresztőmre riadtam fel, hogy az isten àldna meg szàz macskàval, hogy ilyenkor keltesz engem de miért versz emgem komolyan mit vétettem ellened.
Megfogtam az ébresztőt és szundi módba nyomtam de kàr volt mert öt perc múlva megint megszólalt, *fuuhh hàt ezt nem hiszem el komolyan, ugy sem fog aludni így jobban jàrok ha felkelek és készülödök mert ma kezdödik a suli és jobb lesz ha nem kések mert apu megtudja még jobban büntibe leszek és ezt nem akarom.
Így kikeltem az én jó meleg àgyamból és mentem a fürdőbe, vagy is csak mentem volna mert az ajtó zàrva volt, *ki lehet bent, ugye nem az a barom mert eskűszöm ràtöröm az ajtót*.
Elkeztem dörömbőlni az ajtón de hang nem jött csak a víz csobogàsàt lehetet halani, még úgy két percig kopogtam de meguntam és elkiabàltam magam.

-DALTON GYERE KI ONNAN MERT ÉN IS SZERETNÉK LEFÜRŐDNI! ÍGY IS KÉSÉSBE VAGYUNK, GYERÜNK IGYEKEZ MÀR MÉG ÉN IS HAMARABB KÉSZ VAGYOK! -kiabàltam telitorokból amit úgy làtszik meghalot merg úgy egy perc múlva kijött de nen akàrhogy, egy szàl törölközőbe volt előttem. Teljesen lesokkolotam és úgy tünik elidőztem a hasàn mert a kezével előttem hadovàlt.
-Em itt vagy? -kérdezte de én csak megràztam a fejem hogy magamhoz térjek és a szemébe nézek és ne a lênyeget nézem pedig még néztem volna egy ideig, na jo most àlok le.
-Igen itt mit is mindtàl az előbb? -kérdeztem tőle de ő csak elmosolygot és lehajolt hozzàm és a fülembe suttogot.
-Tudom hogy jó testem van de ha nem àlsz el az utból akkor tényleg elkésünk és akkor apuci nagyon méges lesz. -te jó isten az a hang teljesen bebizseregtem tőle, ahh atyâm istenem nem hiszem el. Észhez tértem és inkàbb ellöktem magatól és berohamtam a fürdőbe és ràcsuktam az ajtót.

Istenem nem hiszem el, mi a faszom volt ez az érzés az előbb nem hiszem el teljesen bebizseregtem, na ne én Daltonra az képtelenség nincs az a pénc hogy én meg ő, fuhh nem biztos hogy nem inkàbb meghalok.
Megtàmaszkodtam a mosdónak és megmostam az arcom hogy jobban legyek, nem hiszem el komolyan, nem szabad ezt nem szabad.
Levetkőztem inkàbb és gyorsan lefürődtem, kiszàltam és betekertem magam törölközövel kimentem onnan és felöltöztem, kifésültem a hajam és tettem fel egy kissminket és észnek nyilvànyitotam magam.

Lementem a lépcsőn és ott volt Dalton is, elpirultam amikor meglàttam *de vàrjunk csak miért is pirultam el na ne ez nem igaz Em térj màr magathoz.*
Elmentem mellete és felvettem a cipőm màr mentem volna ki hogy elinduljak egyedül a suliba de ő ebben megakadàlyozot.
-Hova is akarsz menni egyedül Em? -kérdezte nyugotan csak nézek rà hülyén és hogy most mi van pedig tudja hogy hova akarok menni, ez most jàtsza a hülyét vagy tényleg az.
-Öö, talàn suliba? -kérdeztem tőle hülye arcot vàgva, most komolyan hülye eskü.
-Na nem mondod, én nem így értettem hanem úgy hogy miérz gyalog akarsz elindulni amikor eltudlak vinni... -jelentete ki én meg csak nézek rà, *hogy mit mondod el akar vinni suliba kocsival, na azt biztos hogy nem tudok én menni a két làbamon, nem akarom hogy kibeszéljenek hogy vele jöttem suliba.
-Kösz de inkàbb kihagyom, na csà.. -mondtam neki és megfogtam a tàskàm és mentem ki az utcàra hogy elinduljak a suliba végre de megint nem jött össze mert utànam jött és megfogott a csuklomnàl fogva éd visszaràntot magàhoz.
-Ez nem kérés volt dràga Emy hanem kijelentés, ugyhogy fogd meg az a csinos kisfeneked és rakd be a kocsimba de most rögtön. -nagy szemekel nézek rà hogy most mit is mondot az imént de nem volt időm felfogni mert behuzot a csokiba és bacsapta az ajtot előtem és màr mentünk is a suli fele.

~Segitsen valaki rajtam mert nem lesz ennek jó vége amikor oda érünk, végem lesz úgy érzem!~

🌹Az enyém leszel!🌹Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz