Rain társa

21. Sunshine

A szerző megjegyzése: Ez egy gyerekdal. Azt hiszem. Én mindig csak altatónak hallottam, illetve a Fiúk a klubból egy részében talán. Kedves és annyira aranyos, amennyire Levi szerint Rain. Fogyasszátok szeretettel.

Nem tudom, hogy mikor kezdtem el kiborulni a mai nap történteken. Annál a pontnál, amikor a személyzettel, a hercegnővel és Philippe családjával ültünk a hatalmas, háromemeletes óvóhely nappalijában, még semmi probléma nem volt. Eredményesnek, igazi férfinak éreztem magam. Emlékszem, még én mondtam valami megnyugtatónak szánt dolgot a legfiatalabb Orléans-nak, akit egyébként annyira nem kedveltem. Kivételesen elszállt, elkényeztetett gyerek volt. Néhány hónappal volt csak idősebb Freyjánál, de olyanok voltak akár a tűz és a víz. Médea a veleszületett rangjának és társadalmi státuszának teljes tudatában volt. Tudta, hogy a családja összeforrt már a királyi dinasztiával és ezen semmi sem tud változtatni. A két apja, Philippe és Harry tanult és végtelenül liberális emberek voltak. Túlságosan is. Levi a hozzá hasonló ivadékokra használta az elbaszott generáció kifejezést. Bizonyos szempontból okkal tette ezt.

Frey ezzel szemben kedvesen csevegett a szolgálókkal. Arcán nyugodt mosoly üldögélt, mintha csak mindez természetes lenne. Tudta, mit hol talál a pánikszobában, így néhány perc alatt magához vett egy adat csokis sütit, amiből illedelmesen megkínált mindenkit.

Idegesen ráztam a fejem, de megköszöntem a gesztusát. Furcsa volt, hogy Phil férje, a túlságosan fiatalnak látszó szépfiú elfogadta. Ő a maga végtelenül intelligens módján, egy igazi díva volt. Ahogyan belépett egy helyiségbe, nehezemre esett nem rá figyelni. És nem csak azért, mert kifejezetten az esetem volt, hanem mert a személyisége annyira magával ragadó volt. Minden mozdulatának, minden szavának súlya volt. Róla még kevésbé hinné az ember, hogy mennyire okos, mint Danielről. Ők nagyon jóban vannak és ha lehet hinni a király Társának könyvének: ő könyékig benne van a mai napig az udvari dolgok alakulásában. Bár elég kemény utat jártak be a tökéletes, harmonikus kapcsolatig a párjával. A francia herceg mostanra a tenyerén hordozza. A szó minden értelmében. Úgy turbékolnak, akár a friss házasok.

- Rain Cooper jöjjön a trónterembe. Futólépésben - harsant egy atyai, mély bariton a hangszóróból.

Összerezzentem.

Freyja bátorítóan rám mosolygott.

- Biztosan csak valami félreértés - biztosított Harry kedvesen.

Emlékszem: a lánya mellett ült. Meddy hátát simogatta.

Ez a békés kép beleégett az agyamba.

Utána elszabadult fent a Pokol.

Amikor felértem az előtérbe, már láttam a véres lábnyomokat. Talán ekkor kerített hatalmába a pánik. Belépve a nagyterembe, egyből megláttam a padlón fekvő Danielt. Már ami maradt belőle. A mellkasán egy hatalmas seb tátongott és a teste többi része is úgy nézett ki, mintha megszaggatta volna valami állat. Az arca eltorzult a fájdalomtól. Az ájulás határán volt már a vérveszteségtől.

Körülötte vagy tizen szorgoskodtak. Köztük volt Philippe és egy ősz, magas férfi, akit én Dan apjának néztem.

- Te vagy Rain? - lépett hozzám.

Megkövültem bólogattam. Nem tudtam levenni a szemem a sérültről.

- Szia. Én Carl vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek - majd minden figyelmeztetés nélkül, egy késsel megvágta a csupasz karomat.

- Mi a kurva...? - emeltem meg a hangomat és a következő pillanatban már ütöttem is volna meg, ha Philippe nem lép közbe.

- Kussolj el egy kicsit - intett le, ameddig az öreg egy kis pohárban felfogott egy egészen keveset a véremből.