Unknown

4.fejezet:édes csókjai

Néhany nap múlva újra találkoztunk. Nagyon boldog voltam hogy végre újra láthatom. Mikor újta láttuk egymást a karjaiba ugortam. Szoros ölelését soso akartam elengedni , végül szivemben egy könycseppet elmorzsolva elindultunk az uticélunk felé. Megbeszéltük hogy elmegyünk egy kisseb városba. Nemsokára pesten leszek egyetemista és nem igazán találom fel magam a város nagy kuszaságában. Végig ahogy mentünk fogta a kezem. Nagyon jól esett. A mosolyt az arcomon éa a gyengéd piroslást le vakarni se lehetett volna rajtam. Elsőnek a parlamentet néztük meg. Rengeteg turista volt szinte levegőt se lehetett venni tölük. Hamar továbbáltunk. Megnéztük a halászbástyát is. Teljesen abban a tudatban voltam hogy ide nem jarhatnak soha de mozdulni se lehetett itt se. Jobbnak láttuk ha inkább lefujjuk mára a kis városi látványnézegetést és beültünk egy csendes kis éttetembe. Én egy teát ittam míg roxy egy kávét kortyolgatott. Elég fura izlése van se cukor se tej ,de gondoltam megjegyzem sose lehet tudni ez az érdemtelenek tünő informácio mikor fog jönni. Sok mindenről beszélgettünk. Mind 2 dolgozni akarunk menni idén nyáron.
-Reméltem ettöl függetlenül sokat fogunk találkozni.-mondtam magamat elbizonytalanodva.
A szivem egyre jobban érte fájt.
-ne aggódj rád mindig van időm.Ha szeretnéd és lenne kedved valahova még fürdeni is lemehetnénk algusztus felé ketten.
Ekkor kezeit combjaimra csúsztata és arcán kéjes mosoly csillant.
-persze szivesen.-mondtam mosolyogva.
A nap a végére járt. Két óra beszélgetés után a kávézobol is tovabbaltunk. A közeli kis parkba taboroztunk le. Nagyon romantikus volt. Láttam hogy készült erre a napra. Hozott egy pokrócot amire lefeküdtünk. Hajaim gyengéden simogatta és csak halgattuk a csöndet.
-Furcsa hogy pesten bárhol ilyen csönd legyen. Még erre szinte a kocsikat se lehet hallani. Nem tudom én a vidékhez vagyok szokva. Nem mintha ahol én lakoka annyira vidék lenne csa...
Zavaromban csak úgy döltek belőlem a szavam. Nem tudom hogy csak unstkozott vagy látta rajtam hogy én is szeretném de mondatomat félbe vágta. Megcsókolt. Szemeimet becsuktam és atadtam magam. Szivem hevesen vert. Ajkai puhák voltak és nagyon élveztem. Ez volt életem első csókja. Arcom teljesen elvörösödött és kezeit a derekam köré fonta. Hirtelen megszólalni se tudtam csak egy mosolyt tudtam kiszedni magamból.
-ne haragudj csak hogy is magyarazzam-láttam rajta hogy ő is zavarban vagy.- szeretelek volna megcsókolni. Nem tudom hogy mondjam el de nagyon nagy hatással vagy rám.
-én is így érzek.-mondtam megrebegve.
-azt hiszem belédszeretem.
Megált benem az ütő és a szivrohamot kaptam.
-én is szeretlek.-nagyon boldog voltam. Sose gondoltam volna hogy fél éve mikor egy ismeretlen lány bejelől ez lesz a vége a dolgoknak. Újra megcsókolt. Kezeit a hajamba turta. Nagyon jól esett.
-wow.
-Mi az kis butám?
-Semmi csak zavarban vagyok ne haragudj. Mi az hogy a te kis butád.
-Mert csak az enyém vagy.-Mondta mosolygova és homlokomra egy puszit nyomott.
Lassan teljesen besötétedett és hazaindultam. Fél órán át ölelgetett es csókolgatott mielott felszáltam volna a vonatra. Nagyon jól esett. Nem akartam elengedni. Mégcsókoltam és vonatra száltam.
-Szeretlek.-mondta integetve.
-én is szeretlek. -mondtam a vonatrol egy csókot dobva.
Haza értem és gondolataim éjszaka még aludni se tudtak hagyni. El se hiszem hogy lett barátnőm. Úgy viselkedek mint egy 14 éves tinilány. Mondtam magamnak és hatalmas kacagás fogott el.
Este még lefekvés elött megbeszéltuk hogy következönek átjön hozzám hogy ne mindig én rohangáljak.