1 rész ( Az új szobatársam)

1.1K 43 0
                                    

《Kagami szemszög》

Minden embernek van egy fontos dolog az életében. Egy személy, tárgy, álom, szórakozás.. Nekem csak egyetlen egy dolog volt és lesz mindig a kosárlabdázás. Talán nem tűnik olyan nagy álomnak, hogy híres kosárlabdázó szeretnék lenni, de én szentül hittem, hogy semmi és senki nem fog, az álmom útjába állni és soha senkit és semmit nem fogok szeretni úgy, mint ezt a sportot.
Az egész úgy indult, hogy a Seirin középiskolát elhagyva Amerikába költöztem. Nehéz volt elválnom a csapattól, főleg Kurokotól. Mindig arra gondolok, hogy nélküle sehol se lennék és bárcsak itt lenne, bár az árnyékom lehetne ebben a csapatban is. Jelenleg a Chicago Bullsnál vagyok csere játékos. Nem olyan régen jöttem vissza körülbelül egy fél éve tartózkodom itt Amerikában.
Az a helyzet, hogy egyáltalán nem vagyok nyugodt, játszani akarok végre! Per pillanat a csapatom szó szerint lenéz engem. Nem értik mit keres itt egy Japán és mit akar a kosárlabdától, amikor nem egy sárgának találták ki ezt a sportot. A csapat tagok a következőek James az erőcsatár, Chris az alacsonybedobó, Carlos a center, Keith a dobóhátvéd és Ryan az irányító játékos. Persze vannak még kispadosak rajtam kívül, mint pl ul Rick, Joe, Terry és sorolhatnám. Nem valami barátságosak az az igazság, már az első nap óta. Talán Rick az aki nem olyan bunkó velem, mert néha néha hozzám szól. Amilyen forró fejű vagyok nehezen tudom visszafogni magam velük szemben. Legszívesebben megmutatnám nekik, milyen fából faragtak.
Az edzőnk egy nagy játékos volt régen Brandon Wanks a neve. Ő tartja bennem a lelket, hogy egyszer befog majd erőcsatárnak. Csak is miatta nem vertem még szét a fejüket ezeknek a majmoknak. A végén eltávolítana még a kispadról is és Alex pedig szét szaggatna....
- Kagami!
- Hah? Mi az Rick?
- Mit gondolsz meddig fogunk itt ülni még cserejátékosként a kis padon? Tudod én már kb 2 éve várom, hogy játszhassak Centerként... Nem akarlak elkeseríteni de...
- Frászt fogok aggódni ilyeneken... Majd meglátod hamarosan ott leszek köztük!
A Chicago Bulls a Cleveland Cavaliers ellen játszik pillanatokon belül. Most itt ülünk az arénában a kispadon és nézzük ahogy felvonulnak a "Nagy játékosok".
- Nézd milyen ijesztőek ezek a Clevelandosok.. olyan magabiztosnak tűnnek, semmi félelem nem látszik az arcukon!
- Hát én nem fosnák tőlük egy percig sem. Láttam már egy s mást..EEEEH?!!!
- Mi a baj Kagami beléd fagyott a szó?
- Ez nem lehet!
A lélegzetem is elakadt egy pillanatra amikor megláttam az egyik ismerősöm a csapatban. Hát igen neki minden sikerül úgy látni, nem is vártam mást... egyből a seggét nyalják.
- Mi nem lehet? Válaszolj már!
- Látod azt a majdnem néger csókát, amelyik úgy vigyorog ott, mint valami idióta?
- Azt a sötétkék hajú fószert?
- Jaja azt! Az nem más mint Aomine Daiki, Japánban játszottam már ellene, sőt még mellette is. Nem egy kiságyú! A másik, hogy elég híresek voltak alsó középiskolában. A Teikoban csak úgy nevezték őket " a csodák generációja"!
- Semmit se hallottam még róluk, de kíváncsian várom, hogy lássam mit tud!
Összecsapta két kezét nevetve Rick és érdeklődve figyelte az eseményeket, olyan feje volt mint egy hat évesnek aki várja a csokitojását a locsolkodás után. Aomine felvonult a pályára a csapatával és beállt a helyére, nagy vigyorral a képén. Teljesen felbaszta az agyam, amiért nekem itt kell ülnöm és lesni ahogy ő jól szórakozik a pályán.
A meccs el is kezdődött mihelyt a labdát a magasba dobták. A játékosaink elég jól játszottak mint mindig, de viszont a Cleveland sokkal jobb volt. Talán azért is mert ott volt nekik Aomine.Pillanatok alatt átvették a vezetést. A csapatunk csak nézett ki a fejéből, rá eszmélvén mennyire erősek és valószìnűleg szarrá verik őket. Az edzőnk izzadságban úszott, a kétségbe esés latszodott az arcán. Néha el- el káromkodta magát kínjában. Első negyed idő letelt, 30-10 volt az állás az ellenfél javára. A legtöbb kosárra dobást az a barom hajtotta végre, igazán irigylem érte... Valamely szinten örülök, amiért ellássa a bajukat... nem tettek be játszani, így jártak!
Kis szünet után kezdődött is a második negyed idő. Ahogy bejött a pályára Aomine egyből rám nézett. Még csak most vette észre, hogy én is itt vagyok. Elmosolyodott és elkezdett hangosan kiabálni:
- Mi van Kagami? Te csak ott akarsz ülni és nézni, ahogy szét szedjük a csapatodat?
Égett az arcomról a bőr. Mindenki engem bámult csodálkozva, mert ismerem ezt az alakot. Nem szóltam semmit csak összeszorítottam a fogam és ültem a helyemen. Brandon Wanks felém fordúlt egy pillanatra, majd mintha mi sem történt volna a mérkőzésre koncentrált. Lehet lenéz ő is engem? Azt hiszi nem vagyok képes semmire?! Hát ezért edzettem én idáig, hogy a kispadon ülve nézzek ki a fejemből?! Ahogy ez járt a fejemben nem vettem észre, Carlost aki a földön fetrenget a lábát fájlalva. Olyan dejavu érzést keltett bennem , mintha csak Kiyoshit látnám.
- Rick rajtad a sor! szólalt fel az edzőnk és lehívatta a pályáról Carlost, beküldve Ricket a helyére. 2 év után végre valóra vált az álma! Furcsa, de egy csepp irigység se volt bennem, amiért fel küldték . Edzéseken láttam már játszani elég jól tud védeni, de vajon milyen élesben a játéka?
A meccs folytatódott tovább, mintha Carlos ugyanúgy ott lett volna, épp olyan jó volt Rick is csak sajnos nem tudott ő se mit kezdeni Aomine dobásaival. Ez a negyedidő is hamar elment. Az egész meccs kezdett nagyon egyoldalú lenni. A harmadik negyedben már 90- 30 volt az állás. Már teljesen elültem a seggem is. Fárasztóbb volt ott ülni, mint játszani a pályán. A meccs utolsó negyedébe Brandon Wanks felém fordult és azt kiabálta nekem, hogy húzzak fel a pályára, mintha az én hibám lenne, amiért vesztésre állunk. Leküldte Jamest aki sértődötten húzott el mellettem.
Aomine vigyorogva nézte, ahogy beállok a helyemre.
- Végre megjöttél.. mi tartott ilyen sokáig?!
- Kussolj!
- Gyere szórakoztass egy kicsit!
Szólalt meg a régi dumájával, közben én arra gondoltam, hogy majd megizzad , ha megmutatom neki mit tudok! A csapattársaim lenézően néztek rám. A labdát természetesen egyik se akarta passzolni nekem Rick kivételével, aki az első adandó alkalommal hozzám dobta. Aomine rögtön előttem termett és farkas szemet néztünk egymással. Most itt az alkalom, hogy megmutassam a fiúknak mit tudok. Egy cseppet se tétováztam be is léptem egyből a zónába! Ahogy várható volt Aomine se tett másképp. Olyan játékot űztünk mint egykor régen, mindenki csak nézett milyen vakító gyorsasággal cselezzük ki egymást, nem is tudtak közbe lépni se csak ámultak. A végeredmény az volt, hogy eltudtam húzni Daiki mellett és bezsákoltam majd leszakítván a palánkot. A majom csak vigyorgott mintha direkt hagyta volna magát. Nem sok idő volt már hátra, ahányszor hozzám került a labda annyiszor zsákoltam. Egyszer se bírt engem vissza tartani egyik sem. Az utolsó percig küzdöttem, próbálva utolérni azt a nagy különbséget. Senki se tudott a csapatomból pontot szerezni csak én, így nem sok esélyem volt rá. Összesen 25 pontot tudtam össze zsákolni, de így is ők nyertek. 100- 55 lett a végeredmény. Fura, hogy a végén nem is nagyon próbálkoztak kosárra dobni, sőt még védekezni sem. Lefújták a meccset. Később Brandon Wanks bocsánatot kért, amiért nekem esett és a fiúk is elismerték a játékom, ahhoz képest, hogy egy ,Japcsi˝ vagyok, egész ügyesen játszom... A végén beültünk egy bárba, le inni magunkat. Igazából én nem nagyon vagyok az alkoholizálás híve, inkább ültem volna be egy kajáldába mint régen a Seirinnel, hogy telezabálhassam magam egy nagy adag hússal, vagy sajt burgerrel.
- Kagami legközelebb többet hagyunk játszani, egész jól játszol! magyarázta az edző akinek halvány pír szinesitette meg sötét képét.
- Jó lenne..
- Egyébként az az ürge honnan ismert Kagami? kérdezett összekulcsolt karral James.
- Jah Aomine Daiki? Hát ez egy hosszú történet.. ő is Japánból jött ide... Én is meglepődtem, hogy itt van! A középiskolában játszottam már ellene... jó játékos...
- Kár, hogy nem hamarabb jöttél fel a pályára! Tuti elvertük volna őket! ugrándozott Rick nevetgélve a székben, mint aki maga alá húgyozott.
- Hát nem tudom....! forgattam a szemeimet.
- Igyál már te is valamit ember! Ritka pillanat, együtt inni a csapattal. Van már vagy 3 éve is, akkor veszítettünk utoljára! Most pedig nehéz lenyelni, hogy egy Japcsi miatt erősebbek lettek ezek a Clevelandosok! morgott Keith beletúrva a szőke hajába és töltött a poharamba egy kis vodkát.
- Jó ezt megiszom aztán megyek! Holnap korán reggel edzeni szeretnék! azzal lehúztam nagy nehezen az italt, közben attól féltem végig, hogy be okádok.
A fiúk nem nagyon ellenkeztek, ők is úgy voltak vele mint én, nem sokáig akartak iszogatni elkeseredésükben, kivéve az edző aki már a földön horkolt. Elköszöntem tőlük és elindultam hazafelé. Egy kicsit szédültem, lehet azért is mert nem igazán bírom az alkoholt, nem is nagyon ittam talán egyszer életemben..
A lakásom nem volt messze. Panelben laktam megint csak egyedül, mivel apám állandóan úton van a munkája miatt. Így volt kényelmes, nem messze a Chicago Bulls edzőtermétől. Ahogy a sarkon lefordultam, egy férfi jött nekem olyan erővel, hogy leterített a földre.
- Whaa... Mi a faszt művelsz! ordítottam el magam, feltápászkodva a járdáról.
Az alak arcát lassan világította meg a mellettünk elhaladó autó lámpája.. Sötét kék szemeivel meredten nézett rám.
- Yo Kagami!
- Te vagy az,te gyökér! Néz már a szemed elé! álltam fel a földről szélsebesen és megragadtam Aomine pulcsiját a nyakánál.
- Ch.. lehetnél kedvesebb is... Nem is örülsz, hogy itt vagyok Amerikában?!
- Pff... jobban örültem volna Kurokonak! förmedtem rá, mire ő lerangatta magáról a kezemet.
- Hah?! Azt remélem észben tartod, hogy nekem köszönheted azt, hogy a csapatod most felnéz rád!
- Mi van?! Ahhhhh... Tudtam! Éreztem! Te hagytad magad igaz!?
- Ja, már amúgyis nyerésre álltunk.. Szóval sajnáltalak egy kicsit....
- Szemét...
- Amúgy meg meghálálhatnád a segítségem ..
- Te faszfej! azé segítettél, hogy szívességet kérj tőlem! Ki a franc akarta, hogy segíts!
- Tudod nem nagyon van hol laknom, ez idáig én ... az utcán éltem!
- Mi?
- Kb 2 hónapja, hogy kijöttem Amerikába. Mivel szegény családból származom, annyim volt, hogy eljussak Amerikába, viszont arra már nem, hogy lakást tudjak bérelni vagy venni vagy akármi... Tököm kivan!!! Minek is magyarázkodok egy Bakagaminak!
- Hahahaha..
- Baszódj meg! morgott és már indult volna tovább, de én valahogy megsajnáltam. Mekkora hülye is voltam. Megfogtam a vállát megállítva, hogy tovább menjen.
- Nem véletlen, hogy erre jártál igaz? Tudtad, hogy erre lakom?
- Jah! Téged vártalak seggarc.. akarom mondani barom.. akarom mondani Kagami! Alexel összefutottam a meccs előtt és megkérdeztem, tudna e segíteni nekem lakást szerezni, mert csóró vagyok..
- Gondolom nála akartál lakni te perverz!
- Hát ja, végülis jobb lett volna! Tsk.. a lényeg, hogy ő megadta a címedet! Én elleneztem, de nem bírom tovább kint! A csapatom is sejti, hogy valami nem okés velem!
- Biztos büdös vagy...
- Hajh.. dolgoztam futárként egy pizzériában, így sikerült túlélnem... ott tudtam fürödni volt mosdó ... Na érted! Kérlek... Fizetnék a rezsibe meg minden! elkezdtem magamban kuncogni a szánalmas ábrázatát látván, amiért hozzám fohászkodik.
- Na jó lakhatsz nálam, de csak addig amíg nem találsz másik lakást!
Aomine feje majd kicsattant az örömtől. Én meg úgy éreztem egy nagy terhet raktak a vállamra. Nemcsak, hogy ellenséges csapatnál van, hanem még velem is fog lakni, és ha egyszer meglátja bármelyik csapattársam .... akkor valószínű nagy botrány fog kerekedni.
- Megérkeztünk!
- Ez igen micsoda kis kéró.. hm szép rend van nálad!
- Kösz, és ne merészelj kupit csinálni!
- Oké, Oké! intet a karjával és lefeküdt a kanapéra cipőstül, mindenestül.
- HÉ!!!! Vedd le a mocskos cipődet és fürödjél meg te csöves!
- Anyád a csöves! Na jó igazad van rám férne! Merre van a mosdó?
- A folyosó végén jobbra!
- Kösz! azzal elkullogott nagy fáradtan, a fejét alig tudta már tartani.
- Rám is rám férne egy kiadós fürdés remélem hamar végezni fog! leültem a kanapéra természetesen, előtte levettem a cipőm meg a pulcsim, és bekapcsoltam a tvt. Egy órán át vártam rá kb, de nem jött majd megunva a várakozást utána mentem.
- Ki a fasz fürdik ilyen sokáig? Ez már nem normális! Kénytelen vagyok megnézni!
Bekopogtam, de nem válaszolt. Megfogtam a kilincset és lassan benyitottam. Aomine a kádban feküdt és aludt. Oda mentem hozzá és fejbe vágtam mérgemben.
- Mit művelsz! állt fel a kádból, de olyan hirtelen történt az egész, hogy meg is csúszott és én gyorsan elkaptam a karját. Mivel nehéz volt így magával rántott... Mikor kinyitottam a szemem rajta feküdtem átkarolva a derekát. Micsoda nevetséges helyzet. Aomine elvörösödve nézett rám mint aki zavarba jött, de nem is csodálom hiszen meztelen volt!
- B.. b.. bocsi!
Megfogtam a kád szélét és kibattyogtam belőle.
- Most már szeretnék én is lefürödni! Tudod vártam rád egy ideig, de hiába te bealudtál!
- Sajnálom! szált ki, én pedig akaratlanul is rápillantottam a vizes, meztelen, izmos testére. Hát elég jól ki volt dolgozva az izma ahhoz képest, hogy egy lustaság.
- Nincs baj! makogtam és elpirult a fejem nekem is. A végén még langyinak néz, tiszta gáz ez az egész, na meg az előző jelenet. Lesül a képemről a bőr.
Azzal kisétált a fürdőszobából, én pedig neki álltam lezuhanyozni. Amikor végeztem, rájöttem, hogy nem hoztam be magammal egy db ruhát sem.
- A faszom kivan! Szó szerint! megfogtam a törölközőt és a derekamra csavartam. Kibattyogtam a fürdőböl és egyenesen Aominére néztem aki a kanapén elterülve tvzet.
- Mi az Kagami? mért végig tetőtől talpig.
Lemeredve bámultam rá. Aomine anyaszűlt meztelenül feküdt, mint aki otthon van. Igen, mivel nem voltak ruhái. Miért nem gondoltam erre hamarabb. Alig tudtam megszólalni, annyira zavarba ejtő volt.
- Áh ööö.. Szóval nincsenek ruháid!
- Jah! Elfelejtettem kérni! De azt ne mond, hogy neked sincsenek! nevette el magát kínjában.
- Háháhá. .. De, csak elfelejtettem behozni magammal!
Azzal, be is menekültem a szobámba, hogy gyorsan magamra kapjak valamit. Közben ő is utánam jött, csak én nem vettem észre idegességemben.
- Nem rossz! motyogta miközben én lehajoltam ruhák után kutatva a komódban.
- Mi?
- A segged!
- Jézusom! gyorsan felhúztam a fiókban talált alsógatyámat, és neki is dobtam egyet.
- Mindjárt keresek még neked ruhákat! Holnap az lesz az első dolgunk, hogy vasárolni megyünk, te majom! hadartam elpirult fejjel.
- Gyorsan témát váltottál! Oké, benne vagyok!
Miután össze válogattam neki néhány ruhát, megmutattam a vendégszobát. Aztán mind a ketten aludni tértünk külön szobában természetesen. Elég nehezen jött álom a szememre, végig azon töprengtem vajon lesz e még meglepetésekben részem, találkozok e még másokkal is a csodák generációjából vagy a Seirinből, na meg mi volt az a beszólása Aominének, hogy jó a seggem?!

Fall in love again ( Befejezett)Where stories live. Discover now