Az Elfeledett Erők... 6.rész - A Háború Előtt

8.fejezet - A csillagok megjósolták

A griffendéles diákok szemében másnapra közellenségek lettünk. Elvesztettünk oly sok pontot, és ezzel az előnyünket is. Nem csak a Griffendél, a Hugrabug és a Hollóhát is haragudott ránk, hisz ők is örültek volna, ha idén végre megverjük a Mardekárt. Az ezutáni napok, hetek nehezek voltak mindannyiunknak. Megaláztak, kinevettek, mutogattak ránk és kibeszéltek a folyosón. Elhatároztuk, hogy nem avatkozunk többé a dolgokba, és csakis a saját bajainkkal foglalkozunk, amik akkor épp a közelgő vizsgák voltak. Éjt nappallá téve tanultunk. Magoltuk az átkokat, bájitalrecepteket, varázsigéket, igyekeztünk megjegyezni a varázslástörténelem fontosabb évszámait. Így ment ez a vizsgák előtti utolsó hétig.

Egyik délután épp Hermione és Ron társaságában tanultam asztronómiát, amikor Harry berohant. Valami olyasmiről hadovált, hogy Piton megint megfenyegette Mógust

- Szóval sikerült neki. - Mondta Ron.

- Ha kiszedte Mógusból a feketemágia-ellenes varázslat ellenszerét...

- Akkor is ott van még Bolyhoska. - Vágott Harry szavába Hermione.

- Lehet, hogy vele Hagrid segítsége nélkül is elboldogul. - Ráncolta a homlokát Ron, és a polcokon sorakozó kötetekre pillantott. - Biztosan van itt olyan könyv, amelyikben benne van, hogy hogyan kell elbánni egy háromfejű kutyával. Mit csináljunk, Harry?

- Szólunk Dumbledore-nak. – Válaszolt Harry helyett Hermione. - Már réges-rég ezt kellett volna tennünk. Ha megint a saját szakállunkra nyomozunk, biztos, hogy búcsút mondhatunk az iskolának.

- De hát nincsenek bizonyítékaink! - Tárta szét a karját Harry. – Mógusra nem számíthatunk. Mindenki tudja, hogy utáljuk Pitont. Dumbledore azt fogja gondolni, hogy csak be akarjuk feketíteni. Frics akkor se segítene nekünk, ha az élete múlna rajta, hiszen jóban van Pitonnal, és minél több diákot dobnak ki a Roxfortból, neki annál jobb.

- Azt se felejtsétek el, hogy se a kőről, se Bolyhoskáról nem szabadna tudnunk. Órákig magyarázkodhatnánk. – Mondtam.

Végül Ron lezárta a beszélgetést, méghozzá azzal, hogy csak még nagyobb galibát okozunk, így mind lemondtunk a további nyomozásról. Másnap reggel a baglyok üzenetet hoztak Harrynek, Hermionének, Neville-nek és nekem is. Mind a négy levélben ez állt:

Büntetését ma éjjel tizenegykor kapja meg. Frics úr a bejárati csarnokban várja magukat. McGalagony prof.

Meg is feledkeztem a büntetésről, amit azóta még nem teljesítettünk. Mind megérdemeltnek tartottuk a büntetést. Ahogy a levél írta, tizenegykor a bejárati csarnokban voltunk, ahol Frics már várt ránk, oldalán Malfoyjal. Hát persze... Hisz ő is kapott aznap büntetést. Frics morogva hívott magával minket, és az udvaron keresztül vezetett.

- Legközelebb majd kétszer is meggondoljátok, mielőtt megszegitek a házirendet. Úgy bizony... A kemény munka a legjobb tanítómester. Bár, a régi, jól bevált módszerek még hatásosabbak. Az lenne az igazi, ha a csuklótoknál fogva fellógatnának titeket néhány napra. A láncok még megvannak, mindig megolajozom őket, hátha egyszer szükség lesz rájuk. Na, mozgás, és ne törjétek szökésen a fejeteket, mert nagyon ráfizettek!

A hold fényesen világított, de az átvonuló felhők árnyékba vonták a kis csapatot. Hamarosan megláttuk Hagrid kunyhóját, és a világló ablakait. Mind megrökönyödtünk, amikor felhangzott: a tiltott rengetegbe készülünk. A rengetegbe? De hát az tiltott? Neville rémülete nőttön nőtt, és Malfoy bátorsága is megremegett. Frics folyamatos ijesztgetése csak rontott a helyzetünkön, Hermione is felvett egy kétségbeesett arcot, és Harry sem volt olyan magabiztos. Mindemellett persze én is vártam már hogy véget érjen az éjszaka, mégis jobban tartottam a szőke fiútól, mint bármilyen vérfarkastól, ami odakint kószált. Hagrid hamar elzavarta a rosszindulatú gondnokot, aki morcogva, de alattomos mosollyal távozott.