Az Elfeledett Erők... 6.rész - A Háború Előtt

3.fejezet - Az első napok

Másnap reggel hatalmas gyomorgörccsel ébredtem. Képtelen voltam elképzelni magam amint angolul tanulok varázsolni egy mágikus kastélyban, süveges, turbános és földig érő szakállas tanároktól. Az iskola egy kész útvesztő volt. Több mint száz lépcső kanyargott, voltak köztük, amik mozogtak is. De még az ajtók sem voltak normálisak. Volt, amelyik durcás volt, csak akkor nyílt ki, ha szépen kértük. Volt, amelyiket nevén kellett nevezni. Az első pár nap kész agybaj volt. Még a festmények alapján sem tudtuk megjegyezni mi merre van, mert a képeken szereplő figurák átjárogattak egymáshoz. Sir Nicholason kívül még a szellemek sem segítettek. Ha a Pufók Frátert kérdeztük, segítség helyett történeteket kezdett mesélni az iskolás éveiről, ha a Szürke Hölgyet, az ránk se hederített, ha a Véres Bárót, az meg ijesztgetni kezdett. De Hóborc a legrosszabb. Folyton keresztbe tesz nekünk. Mint egy pimasz kisfiú, gyerekes csínyekkel próbálja megnehezíteni a napjainkat. Nála már csak Frics a rosszabb, a gondnok. Ő inkább olyan, mint egy zsémbes öregember, merthogy az is. Fel-le járkál a macskájával a kezében, folyton morog és fenyegetőzik. Bár én még nem kerültem vele összetűzésbe, nem egy diákot hallottam már arról álmodozni a klubhelységben, hogy egy jó nagyot belerúgjon Mrs.Norrisba, mintha csak egy focilabda lenne. A klubhelységben egyébként nekünk nem mindig jutott hely. A felsőbbévesek mindig beültek a jó helyekre, és hol volt nekünk pofánk visszaszólni.
De nem csak a tájékozódás volt bonyolult. Ahhoz képest az órák sokkal nehezebbek voltak. Hiába olyan menők a varázslók a filmekben, bizony rá kellett jönnöm, hogy nem piskóta boszorkánynak lenni. Szerdánként éjfélkor csillagászkodunk, az összes csillag és csillagkép nevét tudnunk kell. A mágiatöri se volt egy nagy izgalom. A tanárunk szellem, oldalakat diktált, és betéve kellett tudnunk az évszámokat, neveket, csatákat. A sötét varázslatok kivédése egy nevetséges óra volt. Mógus professzor termében folyton fokhagyma szag volt, és már a második óráján idegesített a dadogása. Amit még nagyon nem szerettem az a gyógynövénytan volt. Bár Bimba tanárnő, a Hugrabug házvezetője egy igazi kenyérre kenhető mézes-mázas tanár, a növényeket sosem szerettem. Két tantárgy volt viszont, amit nagyon szerettem. Az egyik a bűbájtan volt. Bár persze nem voltam egy kész tehetség, viszont Flitwick professzor nagyon kedves. Az apró termetű tanár mindig kész volt nekünk segíteni és nagyon szeretett minket. Ezzel szemben McGalagony átváltoztatástanja, a másik kedvencem, igen szigorú óra volt. Ő a Griffendél házvezetője, mégsem kivételez velünk. Sok a házi, sokat jegyzetelünk, és meg csak egyszer próbáltunk varázsolni.
Akárcsak a mugli suliban, itt is vártam már a pénteket. Lis társaságában mentem le a nagyterembe, pont akkor, amikor megérkezett a posta. Bizi már megszokta, hogy nem a többi madárral érkezik. Mivel ő Dumbledore személyes madara volt, sürgős és különleges leveleket és csomagokat szállított, így akkor kézbesítette őket amint megérkezett, nem várt a többi madárra. Így lehet, hogy a válasz a levelemre, amit anyáéknak küldtem, már szerda este megérkezett. Leültünk hát Harry és Ron mellé, és magunk elé húzva 1-1 tál gőzölgő reggelit, csatlakoztunk a beszélgetésbe.

- Milyen óráink lesznek ma? - Kérdezte Harry.

- Dupla bájitalóra a mardekárosokkal. - Válaszolta Ron.

- A Mardekárral? Pont a Mardekárral? – Kérdeztem vissza.

Addig hála égnek sikerült elkerülnöm őket. Nem is az egész házat, inkább csak Malfoy-t kerültem. A bájitaltanterem bőven a földszint alatt volt, a pince egyik legmélyebb tömlöcében. Hideg volt és rémisztő. A falakat üvegcsékkel teli polcok és kitömött állatok borították. Piton szinte berontott a terembe, felolvasta a névsort, és elénk állt.

- Azért vannak itt, hogy megismerkedjenek a bájitalkészítés művészetével. Mivel itt nemigen hadonászunk a pálcával, maguk biztosan úgy vélik majd, hogy ez nem igazi mágia. Nos, nem is várom el, hogy átérezzék, milyen csodálatos az üstben finoman fortyogó főzet fölött fodrozódó füstfelhő és az emberi véredényekben szétáradó folyadékok elmét elbódító, érzékeket elzsongító ereje... Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt dugó alá rejteni a halált. De csak akkor, ha nem olyan tökkelütöttek, mint a tanítványaim többsége. – Csönd uralkodott el a teremben. - Potter! – Zendült fel hirtelen Piton hangja. - Mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverek? – Harry lefagyott, segélykérő pillantásokat vetett Ronra, én pedig szorgosan körmöltem nem csak azt, amit most mondott tanárúr, hanem az előbbi bevezetőjét, miközben Hermione keze már a magasban volt.