"Hiszen ez a te erőd!" végetért a UA sport fesztiválja ott ültem egyedül a pihenő szobában. A fejemben csak Midoriya szavai jártak, meg az emlékek a gyerek koromról, anyámról amiket már rég magamba temettem. De most Midoriyanak a szavai megérintettek legbelül.
El terveztem, hogy meglátogatom az anyámat a kórházban és utána beszélek Midoriyaval.
Szép lassan elindultam a kórház felé meg kerestem anyám szobáját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Shouto? -hallattam meg anyukám lágy hangját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Becsuktam az ajtót és leültem anyámmal szembe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szia...anya...-köszöntem én is neki.
Legalább 3 óran keresztül beszélünk anyukámmal. Megöleltük egymás aztán elköszöntem tőle. Jó érzés volt újra találkozni az édesanyámmal.
Ki érve a kórházból felhívtam Midoriyat.
Szia Todoroki. Hogy hogy hívtál? - kérdezte egy kicsit meg lepetten.
Szia Midoriya. Csak azért hivtalak mert meg szeretném egyrészt kérdezi, hogy, hogy vagy? Másrészt szeretnék veled személyesen beszélgetni. Ha nem gond.
Oh, értem. Igen jól vagyok csak a kezemen maradt moradandó hegek. Rendben szívesen beszélek veled.
