Promised neverland oneshots

Az az egy hülye sakk játszma... (Norman x reader)

[T/N] mindenkivel jóban van az összes testvérével egészen a-tól z-ig egyetlen egy kivételével méghozzá Normannal, erre nincs különösebb oka egyszerűen csak nem kedveli a fiút maga sem tudja már mégis miért. 
~~~~~~~
Egy újabb csodás tavaszi napra virradtál testvéreiddel együtt minden olyan volt mint eddig  a virágok kinyíltak a madarak is megérkeztek öröm volt a szabadban lenni. Éppen ezért a szokásosnál többet töltöttetek az udvaron, hiszen az idő nagyon kellemes volt.  A mai nap sem telt másképp éppen Emmával teregetted a frissen mosott ruhákat, közben jóízűen csevegtetek és a kisebbeket néztétek akik éppen nevetve szaladgáltak. Amikor Norman jelent meg, köszönt neked mire te csak elfordultál. Túl tökéletes gondoltad pont ez a baj vele mindig mindenben tökéletesen teljesít, egy hibát sem vét ezért borzalmasan idegesítő. Már szokásoddá vált, hogy minden egyes alkalommal amikor találkozol vele elmondod, hogy miféle idegesítő dolgai vannak vagy, hogy éppen miért irritáló a létezése. Majd mikor kielemezted, mi a legbosszantóbb ma benne, otthagytad a vörössel együtt had szórakozzon vele és inkább beszélgetést kezdeményeztél a fa alatt olvasó Ray-el. Egész jól elbeszélgettél vele hiszen sok közös dolog érdekel titeket mint például a könyvek vagy hogy mégis milyen pontosan a külvilág. Habár ezt te nem láthattad, de néha Norman szomorúan pillantgatott feléd. Amikor sötétedni kezdett a ház felé vettétek az irányt hiszen ahogy a nap ment lefelé úgy lett egyre hidegebb is.

Egy  óra múlva felpillantottál a könyvből amit olvastál és elindultál a könyvtárból nehogy lekésd a vacsorát. Amikor leértel az ebédlőbe leültél a lehető legtávolabb Normantól és vacsora végéig nem is néztél rá ma ok nélkül mérgesebb voltál rá mint általában. Vacsora után mint mindenki elkezdted letakarítani az asztalt éppen a tányérokat szedted össze amikor is  az egyik tányér megfogása közben valaki más is azután a tányér után nyúlt, felnéztél az illetőre persze ki más lehetne nyilván hogy, Norman az megforgattad a  szemed és ott hagytad a fiút a tányérral együtt. A srác egy darabig nézett téged majd beletörődve sorsába leszedte a tányért az asztalról és elindult a konyha felé. Végre csillogott villogott az ebédlő te pedig elindultál aludni.

 Amikor lefeküdtél szinte lecsukódtak a szemeid. Álmodban az árvaházban találtad magad, de valami más volt nem szaladgált sok gyerek és egyeltalán nem láttál ismerős arcokat mint például Phil. Hirtelen egy erős érzés fogott el nem tudtad megmagyarázni, hogy miért, de tudtad, hogy oda kell menned a kapuhoz így elindultál. Mikor  oda értél négy kisebb gyermeket láttál.Három-négy évesek lehettek és kifelé bámulták a rácsokon át. Pár másodperc után felismerted őket pontosabban titeket magadat láttad Rayt Normant és Emmát. Megértetted, hogy miért nem találkoztál kisebb gyerekekkel az árvaházban a múltban voltál. Ebben az időszakban ti voltatok az árvaház legfiatalabb gyerekei nem csoda, hogy így össze nőttetek hiszen szinte egymásra voltatok utalva. Persze a nagyobb testvéreitek is szívesen foglalkoztak veletek, de mégis csak a saját korosztályotokkal mozogtatok egy hullámhosszon. Nézted a négy gyereket ahogyan csak egymás mellett álltak és látszólag boldogak  voltak, majd elkezdtek beszélgetni:

- Ez micsoda?-kérdezte Emma.

-  Ez a kapu-válaszoltad.

-  Ez köt össze minket a külvilággal - fejezte be Norman a mondatodat.

-  A kintivel...-gondolkodott el Emma. 

- Egyszer sem jártam ott.

- Mivel minket születésünk után egyből idehoztak -kapcsolódott be a beszélgetésbe Ray is.

-  Tényleg Mama mondta, hogy ne közelítsük meg a kaput mert veszélyes - mosolygott Emma.

- Pedig nem tűnik annak- rántottad meg vállad.