Az én álmom

4.rész

- Óh, hát itt vagy kedves Charlotte BARÁTOSNÉM. -lépett be az osztályterembe csütörtök reggel Rebecca.

- Hol lennék máskor kora reggel, Reb? -feleltem.

Tudtam, hogy ki nem állhatja, ha Reb-nek hívják.

- Nem hívhatsz Rebnek! Mindegyis. Char, jobban tennéd, ha elfáradnál a mosdóhoz és megnéznéd az arcodat! Borzasztó ez a sminked. Töröld le, rettenetes! -mondta.

-Óh igen? Az én sminkem lehet, hogy csúnya, de én ezt letörölhetem, viszont te buta és csúnya vagy, smink nélkül nem vagy szép, veled mi lesz? -vágtam vissza.

Majd mérgesen elviharzott.

A napom további része nem maradt teljesen Rebecca-mentes. Ugyanis francia órán újra megalázott. A tanárúr arról beszélt, hogy egyes hangokat a franciák milyen furcsán ejtenek, akkor is amikor angolul beszélnek vagy énekelnek, erre Rebecca jött a szokásos szövegével, a „ a kis énekesnő biztosan ezt tudta már, hisz megasztárnak készül" Mondjuk annyira nem érdekelt ez a beszólás, ami leginkább figyelemre méltó, hogy a francia tanár nemhogy leszúrta volna Rebeccát a másokra nézve kínos megjegyzésével, hanem még nevetett is, és folytatta tovább a mondandóját.

  Délután az egyetlen barátnőmmel az osztályban elmentünk az iskolához legközelebb eső plázába venni egy-két felsőt. A vele eltöltött idő alatt kibeszéltük a fél világot.

- Szóval akkor.. te el fogsz menni innen? -kérdezte Emily, a barátnőm ijedt fejjel.

- Ez még nem biztos! Jövőhéten kapok értesítést az iskolától. -válaszoltam.

- Hiányozni fogsz, Char! Nagyon szeretlek, te vagy az egyetlen barátnőm! -mondta.

- Majd mindennap fogunk találkozni, emlékszel, szomszédok vagyunk! -mondtam szórakozottan.

- Ja tényleg. -nevetett.

Még csevegtünk egy darabig, aztán elváltak útjaink.

      Emily egy bukott lány. Most lenne tizedikes. Emilyt még örökbe fogadták, de egy nagyon szeretetteljes családban él. Mindigis érdekelte kik az igazi szülei. Nem volt valami okos lány, de helyette nagyon kedves.

      Miután hazaértem a cicánk, Puncs fogadott, meg persze az idegesítő anyám.

- Heló kóborló eb. -köszöntött oly' kedvesen, mint ahogy mindigis szokása volt.

- Heló -feleltem.

- Felhívott az igazgató.

- És?

- És? Megütötted az osztálytársadat? Neked teljesen elment az eszed, Charlotte West?

- Ő provokálta ki belőlem! -emeltem fel a hangomat.

- Ez nem mentség. Legyen önuralmad! -mondta.

Diskúránkat az éppen ajtón belépő nővérem, Greta zavarta meg.

- Úristen, úristen, úristen, ÚRISTEEEEEEN! -kiabálta.

- Na mi újság? -érdeklődtem.

- Nem fogjátok elhinni kivel megyek Koreába!

- Milyen Korea? -kérdezte meglepetten anyám.

- Utazást szervez a korea tanár. Kitöltöttem az űrlapot, már csak ki kéne fizetni.-mondta

- Fel sem hívtál engedélyért!-háborgott.

Greta megvonta a vállát.

- Na! Akkor virítsd a l..

- Takarodj a szobádba, és inkább javítsd ki azt a matek egyest! -utasította..

- De anya!! Már kitöltöttem az űrlapot!

- Menj. Fel!

Az ajtón most Simone lépett be.

- Sziasztok, család! -köszöntött minket

- Sziaa Sim! -köszöntöttem vidáman.

- Juj, Char, beszélnem kell veled, gyere menjünk fel a szobámba!

Simone szobája komoly hangvételű volt. Kávé színű volt a fal színe, igazán letisztult, komoly berendezésű szoba volt. Egy növény díszítette, az pedig nem volt máshol mintsem az ablak alatt.

- Na mizu Sim?

- Ugye meséltem neked az énekes srácról már, aki bejön Gretanak a ti sulitokból. Na, felhívott ma, és szerelmet vallott.

- Szerelmet? Várjunk, honnan van meg neki a számod?

- Az egy hosszú sztori. Mit csináljak? Mivan ha megtudja Greta? Iszonyú dühös és csalódott lesz. Neki most a felvételire meg az érettségire kéne koncentrálnia, nem tenne jó neki egy hatalmas nagy csalódás.

- Igaz.. ne mondj neki semmit!

- Lehetetlen, hiszen tudod milyen Gr..

- Hiszen tudod milyen mi? -lépett be az ajtón Greta.

- Téged nem hívtalak a szobámba Greta. – mondta Simone.

Greta mérgesen kiviharzott a szobából.