Múlthagyók ( Prológus, az Aizawa x Ms Joke story)

Prológus Extra: Time Back 3/3

                 _–_–­­­­_–_–_–_–_–_–_–_–_–_–_–_Napjainkban–_–_–_–_–_–_–_–_–_–_–_–_–_–

Miután leérettségiztünk, az osztállyal úgy döntöttünk, hogy a fát, Obo emlékhelyévé avanzsáljuk, azóta, ha problémám van vagy nehézségeim vannak, esetleg egyszerűen csak beszélgetni van kedvem, kijövök ide és beszélek a fához, mintha csak itt lenne és neki beszélnék.

Most is itt vagyok, háttal nekidűlök a fának és nézem a rügyező fát.

– Szerinted alkalmas vagyok rá? Hogy szülő váljon belőlem? Egy ilyen kislány apja legyek? Tudok, majd rajta segíteni?

A kérdések után hallgatok, mintha várnám, hogy válaszolni fog hozzám, de nem hallok mást, mint a meg-meg rezzenő ágakat, ahogy a szél himbálja lelkesen. Valahogy ez mindig úgy megnyugtat, mintha Obo még mindig itt lenne.

– Igen, igen, tudom. Te biztos fejest ugranál ebbe a helyzetbe és kérdés nélkül segítenél. Rendben megpróbálok segíteni ezt a kislányon, nem tudom, hogy miért, de úgy érzem, hogy szüksége van rám ennek a kislánynak és úgy látszik, nekem is szükségem van rá.

Azzal feláltam és elindultam a kollégium felé, de még visszafordultam, hogy mondjak még valamit.

– Majd egyszer elhozom őt is, hogy bemutassam, de most már mennem kel, beszélnem kel a kislánnyal.

Majd mintha egyet értene velem, a fán meglibbenek az ágak, ahogy a kellemes szelő végigfutott a parkon. Ideje menni, remélem Eri is felkészült rá, hogy tartozzon valakihez.

Helló, ezzel befejeződött az Extra: Time Back rész. A következőkben viszatérűnk a prológus részekhez.

Ha tetszett Értékeld/Mond el véleményed!

Elhoztam még néhány, Obo, Shota, Hizashi hármas képet. 

Majd még jövök, addig is, sziasztok!