Múlthagyók ( Prológus, az Aizawa x Ms Joke story)

Prológus Extra: Time Back 3/3

   Futok, kinyílik előttem az ajtó, kiszaladok rajta, embereket lökdösők magam előtt, tovább futók, még több ajtón szaladok átt, megbámulnak a diákok, de nem érdekel, futok tovább, közben a könnyeim megállíthatatlanul folyik le az arcomon. Mire odaérek a rejtekhelyünkhöz, egy fához, a UA parkjának egyik eldugottabb részénél. Ez volt amit Hizashi, Obo és én még elsős korunkban kijelöltünk magunknak bázisnak. Összeestem és hülyén hangzik, de a fához kezdtem beszélni:

– Szinte minden nap idejöttünk tanítás után átbeszélni a napunkat, itt árultuk el egymásnak a titkainkat, osztozkodtunk fájdalmainkon és itt tettünk fogadalmat, hogy egy szép napon együtt leszünk hősök. De ez már soha nem fog megtörténni mivel Obo meghalt,– kiáltottam fel hangosan– Te volt, aki hármunkat összehozta, még most is emlékszem, ahogy Hizashivval kirángattatok az osztályból és elvitetek az Árkádba videojátékot játszani és mozit nézni. Sose feledem el, ahogy előcsalogattatok az antiszociális kis csigaházamból, hogy megismerjem az igazi világot, és neked köszönhetem, hogy igazi hősé akartam válni. Olyan hősé, aki büszkén állhat melletted. De ez már nem fog megtörténi, mert meghaltál–mondtam ki, gyenge elhaló hangon– soha többé nem akarok hős leni!

– Az nem történhet meg! – hallottam egy éles hangot.

Hátra fordultam és hírtelen megláttam Fukukadót, aki csapzottan, kisírt szemekkel ált előttem– Nem hagyom, a senpainak hőssé kel válnia, olyanná, aki emberek életét menti meg, aki képes a veszéllyel szembenézni bármilyen körülmények között, akire felnéznek az emberek és bátran kiáll a gonosztevők ellen.

Észre se vettem, de elindult a haraggal, bánattal és csalódás átitatott szóáradat.

– Mit tudsz te rólam, hogy ilyeneket állítasz rólam, még hogy olyan, akire az emberek felnéznek. Én nem vagyok olyan ember, és én nem vagyok rá képes, hogy embereket mentsek, még Obo-kunt se tudtam megmenteni, Akkor hogyan mentenék én embereket, erre nem vagyok alkalmas.

– De nem a senpai hibája, hogy Obo-senpai meghalt hisz ott se volt.– Mutatott rá ésszerűen a türkiz hajú lány a tényekre. Viszont engemet nem érdekelnek a tények, sem az ésszerűség.

– Ha ott lettem volna, akkor Obo-kun most még mindig élne és nem kéne ehhez a nyamvadt fához beszélnem.

– Ez nem igaz – hallottam meg Hizashi jellegzetes karcos hangját – nem tudtál volna segíteni. – A hang irányába fordultam, ahol megláttam a szinte holtsápadt Hizashit.

– Ezt honnan tudod biztosan? Ha ott lettem volna, akkor inaktíváltam volna a képességét.

–Nem lettél volna rá képe, ugyanis manifesztálódott képessége volt és olyan erős volt a saját képessége mellet, hogy Obo-chan még a Tájfun végső tehokáját is be kellet vetnie, de alig használt. Egy sok éve körözött bűnözőről beszélünk, aki benne volt Japán top 5 legkeresettebb bűnözői listáján. És bár Obo-chan életét vesztette, de meg tudta fékezni a bűnözőt.

– De Hizashi, én nem tudok igy tovább hős lenni, gyenge vagyok hozzá, az én képeségemmel nem tudok embereket megmenteni.

– Képes vagy rá, senpai! – érkezett az éles válasz, az eddig hallgató lánytól – A senpai lehet, hogy nem emlékszik, de már egyszer megmentette az életemet. És a senpai akkor olyat mondott, ami miatt hősé akarok válni. Azt mondta, ha gyengének érzem magam, akkor csak erősebbé kell válnom.–Hallgatott el és egy olyan mosoly terül el az arcán, ami csak szép emlékek okozhatnak– Senpai szavai elértek hozzám és változtattam, hogy erősebb legyek és sikerült bejutnom a UA-ba. Úgyhogy csak viszonzom. – Legugolt velem szemben és a szemembe nézett olyan komolysággal, amit még soha nem láttam, a mindig viccelődöző lány arcán. – A senpai képes rá, ha gyengének érzi magát, akkor csak erősebbé kel válnia, legyen olyan hős, akire Obo senpai büszke lenne.