Medicine (H.S.)

2. A kezdet

Hétfő reggel arra kelek mintha bámulna valaki. Lassan nyitom ki szemeimet majd Harry alakját pillantom meg aki az ágyam szélén ül és néz.
-Te mi a fenét keresel itt?- eszmélek magamhoz azonnal majd amilyen gyorsan csak tudom, magamra húzom a takarót. A nap sugarai erősen szűrődtek be a függönyön keresztül ezért szükségem volt pár hosszú pillanatra, amíg sikerült megszoknom a fényt.
-Végre felkelt az álomszuszék-mosolyog rám flegmán majd megrázza a kezében a kocsikulcsát- én viszlek ki a reptérre, anyáék és a te szüleid már korábban elindultak mert közbejött valami a költöztetőkkel.
-Oké. És mi a francért kellett bejönnöd a szobámban, leülni az ágyamra és bámulni?- akadok ki miközben kezeimmel magam előtt tartom az ágyneműt.
-Nyugalom, inkább öltözz mert lekéssük a gépet. Amúgy- áll fel az ágyról majd az ajtóhoz sétál- cuki a pizsid. Csak nem értettem azt a mintát a bugyin.- mosolyodik el majd becsapja maga mögött az ajtót.
-Oh hogy rohadnál meg Styles!- dobok egy párnát a falnak.

Miután Harry eltűnt a szobámból és megbizonyosodtam arról hogy vissza se fog jönni, gyorsan felkaptam egy fekete nadrágot egy hátul megkötős piros hosszú ujjúval majd hajamat összefogtam, az utolsó pár holmit ami pedig az üres szobámban szét volt dobálva, összeszedtem és bezártam a bőröndömbe. Megfogtam a táskát majd lesétáltam a bejárathoz. Anyáék nagyon odafigyeltek hogy mindent bepakoljanak helyettem, így egy ténylegesen üres lakástól kellett elbúcsúznom.

-Csak a reptérre megyünk nem egy Gucci bemutatóra.- tekint végig rajtam, de én mit sem törődve vele húzom fel cipőmet. Mikor a nagy Range Roveréhez értünk megtorpantam előtte.
-Mi van, félsz a kocsimtól?
-Nem csak...- néztem zavarodottan.
-Csak mi?- dőlt neki a fekete jármű oldalának.
-Még sosem utaztam mással.
-Ezt hogy érted?
-Kiskorom óta vagy apa vezetett vagy a sofőröm.
-Sofőröd.- néz rám majd amikor megbizonyosodott arról, hogy nem viccelek, halványan elmosolyodott. -Nyugi, nem öllek meg, egész jól vezetek.- nyitja  ki az ajtót nekem. Meglepődtem egy pillanatra hogy kinyitotta nekem az ajtót, de láttam rajta hogy nem szimplán udvariasságból tette, hanem hogy meggyorsítsa a folyamatot. Miután bezárta az ajtómat, átment az ő oldalához majd pár másodperc múlva már el is indult a kocsi a reptér felé.

-Megnyugodnál kérlek, az idegességed engem is idegessé tesz.- szólal meg pár perc után. Észre sem vettem ezidáig hogy idegesen tördeltem ujjaimat.
-Bocsi.- nézek ki az ablakon amikor Harry mélyet sóhajt.
-Figyelj Hercegnő, átgondoltam amit pénteken mondtál és igazad van. Annyit megérdemelnek a szüleink hogy normálisan viselkedjünk egymással és mivel egy hosszabb ideig úgyis össze leszünk zárva, arra gondoltam hogy kezdjük tiszta lappal.
-Komolyan?- lepődök meg- Köszönöm Harry.
-Ne köszönd, nem miattad vagy miattam teszem, csakis a szüleinkért.

Tudtam hogy ezt így is gondolja de akkor is megkönnyebbülés volt hogy talán nem fogjuk megölni egymást minden percben. Bő egy óra kocsikázás után a reptérhez is értünk.

-Na meghaltál?- kérdezi egyhangúan mire felnevetek, hangomban tele iróniával. - Tanulj meg egy kicsit veszélyesebben élni Hercegnő.
-Abba hagynád végre ezt az idióta hercegnőzést? Már marhára elegem van belőle.
-Rendben Hercegnő.- mosolyodik el ismét mire megforgatom szemeimet és elindulok anyáék felé.

Két óra múlva már fel is szállt a gépünk és elindultunk Los Angelesbe. Miután leszálltunk, egy bérelt autóval mentünk tovább, a házunk felé. Ahogy anyáék mondták, valóban egy hatalmas házat vettek meg. Benyitva szemünk elé tárult egy hatalmas nappali egy amerikai stílusú konyhával. Mindig nagy álma volt anyának egy hatalmas fehér konyhasziget, amit New Yorkban nem csináltattunk meg, így nem volt meglepő hogy itt látok pont ugyan olyat amilyet szeretett volna. A nappali legvége ketté ágazik, onnan nyílik két folyosó a két elkülönített hálórésszel és fürdőkkel. De engem nem ezek nyűgöztek le igazán. Hanem a nappali egyik oldala amely mint New Yorkban, itt is végig üvegből állt, azzal az egy különbséggel, hogy míg ott a felhőkarcolókra nézett, itt a homokos tengerpartra. Mondanom se kell hogy azonnal beleszerettem ebbe a házba.  Kimentünk a kertbe, ahol medencétől kezdve kerti bútorokon át egészen a tenisz pályáig minden megtalálható, engem mégis a tenger nyűgözött le. Ahogy hallom a víz hullámzását és a sirályokat. Tökéletes harmóniát nyújt.

Miután a szülők kiválasztották hogy melyik család melyik oldalt kapja, bepakoltunk a szobákban. A hálók bár külön állnak egymástól, mégis nagyon közelieknek tűnnek.
Csak késő délután lettünk készen a kipakolással, pedig a holmink felét csak holnap hozzák utánunk. Vacsora után felvettem a papucsomat és egy vékony pulcsit, hiába van ősz eleje, itt sokkal melegebb van mint New Yorkban. Azonnal le akartam sétálni a parthoz.
Öt percbe se tellett hogy leérjek a tengerhez, amely mint gondoltam gyönyörű. Nem túlzsúfolt mint a strandnak kialakított részén, sokkal kevesebb ember napozik távolabb a homokban, ők is csak azért mert szintén itt laknak a közelben. Ha pedig oldalra néztem a parton, a távolabbi távolabbi oldalánál látszódott a kivilágított városközpont, míg itt rajtam és a tenger hullámzásán kívül semmi sincs.

Leültem a meleg homokba és csak néztem a környezetet.
Lassan mar két órája lehettem kint, ez alatt az idő alatt kellőképp be is sötétedett de így csak még szebb lett a látvány.
Halk hangokat hallottam magam mögül, de mielőtt hátra fordultam volna, testem mellett még egy testet láttam leülni a homokba.

-A szüleid azt hiszik eltűntél.
-Mondtam nekik hogy lejövök.- vonom meg vállam.
-De nem két órára.
-Harry, tudok magamra vigyázni, amúgy meg ha ennyire aggódnak miért nem ők jöttek le?
-Akartak, de mondtam hogy én eljövök érted. Mackenzie, ez már nem a kis birodalmad, nem maradhatsz egyedül sötétben ilyen sokáig.
-Miért is nem?
-Mert veszélyes.
-Leverek simán bárkit.- mosolygok rá gúnyosan majd összekulcsolom kezeim felhúzott lábaim előtt.
-Ezt még te sem hiszed el.
-Miért ajánlottad fel hogy lejössz értem?
-Mert a szüleid szinte állva aludtak a nappaliban, én meg még úgyis bemegyek a városba.
-Miért?
-Mi ez a sok kérdezősködés? Azért mert megnézem a bárokat.
-Oh, tényleg, megnézed a következő pár barátnő jelöltet ugye?
-Nincs közöd ahhoz hogy mit csinálok szóval csak azért jöttem hogy visszavigyelek aztán elhúzhassak innen, szóval gyere.- áll fel a homokból majd megindul a ház felé de én ültem továbbra is a helyemen.
-Mackenzie, ne szórakozzál már velem, állj fel és told ide a seggedet különben...
-Különben mi?- állok fel majd mellé lépek.
-Különben itt hagylak a sötétben egyedül és valljuk be, kár lenne érted.- néz végig rajtam majd tovább sétál.

Még csak egy napja vagyunk összezárva, de már most érzem, hogy kihívás lesz ez az összeköltözés.