Hét kulcs őrzői 2.

10.rész

Attól féltem hogy a mai nap Alíz vagy Noémi is elmegy a lányokkal. Szerencsére nagyobb valószínűségét láttam annak hogy velem maradnak. Ezen gondolkodtam miközben a szememmel Leont kerestem mert azt mondtam félúton találkozunk. Mikor megláttam pont akkor hallottam meg anya hangját:
Csak gondolkodj épp ésszel
De nem foglalkoztam a hanggal mert éppen lent készültem megölelni.
-Akkor itt várnak végig.-mondta Leon mikor bementem a házba mindenki itt volt kivéve Oxána. Nem is értettem, hogy minek lépek be megint ebbe a hazába. Azt éreztem, hogy meg kell védeném a lányokat, bármi árán. A többiek elég hasonló pozícióba álltak mint tegnap. Így még jobban éreztem hogy az ágy bal oldalán álló csapat kicsit nagy túl erőben van. Mikor Oxána belépett beállt Tiara oldarára. Ekkor Tiara ravaszon megszólalt.
-Na Éder Alíz és Arany Noémi veletek mi lesz? Talán nem akartok pluserőt, vagy csak féltek ellépni Lea oldaláról.-mondta Tiara ez volt a leggonoszabb lépés amit tehet. Azokat az emberek akik nem akarnak kilógni a sorból név szerint szólítani nem túl fer mert teljesen biztosan meg fogja tenni. Alíz és Noémi pedig pont ilyen emberek voltak akik rendesek csak nem akarnak kilógni a sorból. A szemem vörösen izzott, de nem néztem rá a lányokra mert pontosan tudtam hogy akkor biztos nem tudtak volna dönteni. Véletlenül hozzáért a kezem Noémi kezéhez láttam hogy totál nem akart az én oldalamon állni. Úgy tettem mintha nem is láttam volna Noémi fejébe semmit. Megtették a lányok Noémi előrelépett és Alíz követte rám sem nézték csak kigyalogoltak az ajtón. Szértvetett az idegesség amit az ajtó becsukódott. Kitörtem az ablakokat aztán a szekrényt felborítottam beszakítottam a parkettát aztán megtettem azt amit nem kellett volna a egy kisebb tartó gerendát kiszakította mind az erőmmel. Éreztem ahogy egyre erősebb leszek és elvesztettem a kontrollt az erőm felett. Össze estem már a padlón feküdtem de még mindig romboltam. Ekkor egy óriási dörgést hallottam és elkezdett nagyon fájni a könyököm.A tartógerenda amit az imént kiszakítottam a könyökömre esett, de ez sem állított meg. Továbbra is romboltam. Mikor Leon belépet majdnem arcon csaptam az ajtóval.Nem bírtam abbahagyni a rombolást. Ekkor már a szememből patakba ömlött el a könnyek. Leon odasietett hozzám ez a tartó gerenda darab pont olyan nehéz volt, hogy Leon le tudta lökni rólam. Leon leült és neki dőlt a ház falának, oda kúsztam Leonhoz és úgy nyomtam bele a fejemet Leon hasába mint egy félős kiskutya. Szerencsére a ház nem bomlott tovább, de még mindig alig láttam a tetőről hulló apró szigetelő anyagoktól és a kisírt szememtől. Észrevettem, hogy amit hozzáértem Leonhoz újra tudtam kontrollálni az erőmet. Leon abbahagyta a simogatásomat és felemet mennyasszony fogásban. A kertben letett a fűre levette a pólóját Leon, mikor ráakarta kötni a kezembe megszólaltam.
-Várj.-mondtam és a vérző könyökömre néztem az erőmmel megpróbáltam meggyógyítani a könyökömet. Nagyon nehéz volt mert nekünk sincs végtelen erőm és már fáradt is voltam. A vérzés nem sikerült megállítani teljesen de éreztem hogy már kevésbé fájt. Leon felem emelt az egyik keze a hátam mögött volt a másik keze a térdem alatt. Egyész úton a kézébe vitt le a házukig, mondtam neki hogy rakjon le tudok gyalogolni de nem rakott le mert szerinte kevés volt még az energiám ahhoz hogy gyalogoljak. Leon a házukban lerakott arra a kanapéra ahol két napja ültem. A házba egy négy éves kisfiú szaladgált össze vissza. Most nem volt olyan díszvilágítás mint tegnap, most inkább ruhák és gyerek játékok voltak mindenfelé a házba.
-A szüleim nincsenek otthon.-mondta Leon miközben feltehetően szendvicset csinált nekem.
-Leon, köszönöm, hogy megmentették meg minden.-mondtam és Leon megfordult egy csomag felvágottal a kezébe
-Olyan aranyos vagy ilyenkor. Az a legkevesebb hogy megmentettelek.-mondta és utána vissza fordult és tovább készítette a szendvicset.
Mikor a kisfiú észrevett kíváncsian futott oda hozzám. Nagy valószínűséggel a kisfiú Leon testvére. Ekkor már a kanapén ültem, de magam is éreztem, hogy nincs annyi erőm mint szokott.
-Szia.-mondta a szőke hajú és kék szemű kisfiú
-Szia.-mondtam mosolyogva, nagyon szerettem a kisgyerekeket.
-Nátán a nevedet is elmondhatnád.-mondta Leon miközben megfordult egy szendviccsel és egy üdítővel.
-Meredy Nátán.-mondta a kisfiú megfordult és elfutott. Furcsálltat, hogy ilyen kicsik kisfiúnak van egy saját varangya. Leon oda gyalogolt hozzám és letett elém egy szendvicset és egy pohárba egy narancs színű folyadékot. Később leesett hogy ez energia ital.
-Nem hiszem hogy az energia ital segíteni fog abba hogy a romboló és pusztítótó erőmet teljesen vissza nyerjem.-súgtam Leon fülébe mosolyogva.De azért meg ittam mert nagyon nem volt még sok energiám.Mikor az energia italt ittam Nátán megszólalt.
-Ez az a valami amit Leon állandóan iszik és nekem nem szabad.-mondta Nátán és felült a kanapéra.
-Az állandóan az kicsit túlzás Nátán.-mondtam Leon mikor felállt a kanapéról és leült a kis asztalra. Ránéztem a telefonomra és láttam hogy Gilberta írt:
STÍLUS
A lányoknál vagy érted megyek, menjünk el vásárolni.-írta Gilberta valószínűleg azért írta mert aggódott és látni akart.
Leonnál vagyok.-válaszoltam Gilberta üzenetére.
Oda megyek,csinálhatnánk valamit.-írta Gilberta,nem csak kicsit aggódott,azonnal látni akart.
Gyere.majd meg látjuk,hogy megyünk-e valahova.-mondta és leraktam a telefont
-Leon Gilberta értem jön,haza akar vinni.-mondtam Leonnal
-Ok.-mondta Leon
-Még mondtani szeretnék valamit.-mondtam és Leon leült volna mellém a kanapéra ha nem ült volna ott Nátán.
-Nátán nem nézed meg hogy a markolók rendesen dolgoznak-e?-kérdezte Leon lejhajolva a kistestvérétől a játék markolók felé mutatva.
-De ki van adva nekem a feladat.-mondta Nátán és értelmetleül nézett Leonra.
-Akkor vegyenek fel még egy rendelést.-mondta Leon és látszott rajta,hogy esélytelennek látja hogy meggyőzze a testvérét.
-Oké,jó ötlet.-mondta Nátán felugrott a kanapéról és elszaladt a markolóihoz
-Mi az?-kérdezte Leon és lüktető mellém a kanapéra
-Hogy mikor azt mondtam halottam valakit hogy engem szólít nem volt igaz,napok óta anya hangját hallom a hátam mögül hátranézek és nincs hátul senki.-mondtam
-Semmi baj.Én sem mondtam el a Békás ügyet.Kvittek vagyunk.És az is lehet hogy az anyukád hangja figyelmeztetni prólál.-mondta Leon és megölelt
-Mi mondott legutójára?-kérdezte Leon
-Azt hogy csak gondolkodjak épp ésszel.-mondtam miközben padlót néztem.
-Biztos hogy figyelmeztetni akar.Azért gondolom ezt lelöktem rólad a fa darabot,nem igazán tűntél úgy mit aki épp ésszel gondolkodik.-mondta Leon
-Lejla,mostmár lassan mindennek rendben kell jönnie.-mondta Leon és megsimogatta az állat és ennek hatására felnéztem rá és ő meg csókolt.Ekkor duda szó hallatszott az utcáról
-Ez Gilberta lesz.Szia Leon,szia Nátán.-mondtam és felpattantam a kapaéról
-Szia!-Kiáltott Nátán és egy pillanatra felnézett rám a játékaiból.
-Szia.-mondta Leon és megsimogatta az arcomat.

100 megtekintés köszönöm nektek, még mindig várom a vissza jelzéseiteket!