Az Élet Nagy Problémái ~ lány szemmel ~

újév

Sziasztok!
Ez most nem egy szokásos rész lesz, hanem úgy gondoltam, megosztom veletek az újévi céljaimat (mintha bárkit is érdekelnének, lol), és egy kicsit szeretnék átfogóan beszélni erről az egész újévi fogadalmas/célos dologról.

Én tipikusan az az ember vagyok, aki lelkesen belevág egy új dologba, aztán kitartja valameddig, de szép lassan enyhül a lelkesedése és végül felhagy vele. Ezen mindenképp változtatni szeretnék, és ha ti is ebben a cipőben jártok, hadd mondjak el nektek egy pár tanácsot.

▪Mielőtt elhatározzátok magatokat, azért gondoljatok bele előrelátóan, hogy a tervezett változtatás rövid-és hosszútávon milyen kihatással lesz az életetekre. Szóval ne legyetek meggondolatlanok. És a legjobb, ha akár írásban, akár csak fejben, de összeszeditek magatokban, hogy is kezdtek neki. Ha komolyabb mértékű a változtatás/nem vagytok biztosak a döntésetekben, kérjetek tanácsot hozzáértőktől.

▪Ha változást szeretnétek hozni az életetekbe, ne csettintésszerűen, egyik napról a másikra ugorjatok bele, hanem fokozatosan, lépésenként haladjatok. Így hozzászoktatjátok magatokat, nem csak valami fellángolásszerű lesz az egész, amit aztán meguntok. Adjatok magatoknak időt, legyetek türelmesek magatokkal.

▪Ha ténylegesen elhatároztátok magatokat, ne hagyjátok, hogy megingassanak titeket!
Ne feledjétek, mindig lesznek emberek, akiknek nem fog tetszeni, amit csináltok. Nem lehet mindenkinek megfelelni... de szerencsére nem is kell.

Amikor rájöttem, hogy át szeretnék térni a vegetáriánus életmódra, még a családom sem értett meg teljesen. Tudom, hogy nem akarnak ők rosszat nekem (ellenkezőleg)...
Szinte mindig, amikor szóba kerül, hogy nem szeretnék enni a húsból, kapok piszkálódó szavakat, mint például "nyugi, ez a csirke mosolygott, miközben levágták", vagy a "majd ha salátát fogsz enni, szegény krumplibogarak, akiket megfosztasz az otthonától...". Ezek jóindulatú gúnyolódások, nem negatív célúak, de mégis, egy idő után az embernek betelhet a pohár. Ezekkel én viszont nem nagyon törődök; ami a legrosszabb, amikor arra döbbentenek rá, hogy nekem nem megy hosszútávon a változtatás, csak kb. fél-egy évig fogom kihúzni. Igazuk van, mint fentebb mondtam, tudom, hogy ilyen vagyok... Viszont minden egyes ellenző/gúnyos szónál még keményebben elhatározom magamban, hogy igenis, meg fogom csinálni. Csakazértis. Dolgoznom kell a kitartásomon, és fogok is. Abból fogok erőt meríteni, hogy folytassam, hogy 1, az állatokat vésem az agyamba, akik borzasztó szenvedéseket élnek át, 2, bizonyítanom kell, hogy csakazértis képes vagyok rá. Igen, itt kicsit már bizony a büszkeségem is közrejátszik.

Ami a környezettudatosságot illeti, borzasztóan életbevágó téma mostanság. Sajnos.
Figyu, tudom, hogy kicsi hangyáknak számítunk a sok-sok ember között, de ha sok kis hangya összefog, együtt véghez tudnak vinni valamit. Az egész világot nem fogjuk megváltani, ez teljesen nyilvánvaló, ugyanakkor ha már apró dolgokat elérünk, máris jobb. Ha azzal, hogy én kevesebb nejlonzacskót használok, akár csak egyetlen teknőst is megmentek attól, hogy belegabalyodva megfulladjon, vagy halat attól, hogy lenyelje, nekem máris tökéletesen megérte.
Nem leszek képmutató, bevallom, hogy az elmúlt években még nem sok erre szóló változtatást sikerült elérnem az életemben ezzel kapcsolatosan, de ettől az évtől, ettől az új évtizedtől kezdve szeretnék környezettudatosabb alternatívákra áttérni. Ezt is persze alapos tervezés után, lépésről lépésre fogom behozni az életembe, és nem is fogok azért az élet minden területén áldozatot vállalni, de azért törekszem minél több változtatásra.

Ami a többi célomat illeti, nem hinném, hogy bővebb magyarázatra szorul.
Talán a más emberek tiszteletben tartása az, aminek kapcsán sokat tanultam az elmúlt évben. Én is gyakorta estem abba a hibába, hogy elhamarkodottan ítélkeztem, vagy épp bizonyos esetekben nem fogadtam el, ha valakinek különbözött a véleménye az enyémtől.
Emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák, nem egy azonos sablonra hoztak létre minket.

Fogadjuk el, ha valaki olyan ruhát visel/olyat csinál, ami nekünk nem tetszik, nem kell amiatt máris ferde szemmel néznünk rá.

Például:

Ha egy molettebb alkatú lány fel akar venni egy haspólót, AKKOR VEGYE FEL AZT A HASPÓLÓT.

Ha egy lány mininadrágban érzi jól magát, AKKOR VEGYE FEL AZT A MININADRÁGOT.

Ha egy lány egy szoknyához akar felvenni sportcipőt, AKKOR VEGYE FEL AZT A SPORTCIPŐT.

Mégis kik vagyunk mi, hogy elmondjuk, mi áll jól valakinek, és mi nem? Mindenkinek szíve joga úgy öltözködni, ahogy ő szeretne.
(Ugyanakkor a bizonyos helyekhez illően, persze, mert például azt tiszteletben kell tartani, hogy egy templomba nem veszünk fel mininadrágot.)

Ha vega/vegán szeretnél lenni, AKKOR LEGYÉL VEGA/VEGÁN.
(Persze ez már több átgondolást igényel, és érdemes egy pro-kontra listát összeállítani magadban, illetve változatosan táplálkozni, hogy a maximumot hozd ki ebből az életmódból. Viszont nagyon ajánlatos, mert ha jól csinálod, még sokkal egészségesebb is, nem is beszélve arról, hogy MILLIÓSZOR etikusabb!)

Ha egy lány sok fiúval lefekszik, NE VESSÜK MEG ÉS ÍTÉLJÜK EL. A fiúkat se nézi le ugyanilyenért a társadalom, és ez a kettős mérce baromira igazságtalan, és mint a nemi egyenlőtlenség többi megnyilvánulása, ez is a patriarchátusból ered.
Ha egy barátunkról van szó, mondjuk meg neki őszintén, ha féltjük őt, mert látjuk a kockázatait a dolognak - de soha, senkit nem nézhetünk le csak azért, mert egy bizonyos dologban más értékrendet követ, mint mi.
(Arról nem is beszélve, hogy ismerhetjük az emberek motivációit, lehet, hogy az illető - nemtől függetlenül - szeretethiányos, mert nem kapott eleget a családi helyzetéből kifolyólag, vagy épp önbizalomhiánya van, és így próbálja kompenzálni. Sajnos ez is gyakori eset)

[Itt most kitérnék arra, hogy a Bitches vs. Me című könyvem, amit már jó ideje leszedtem, nagyon nem volt okés. Természetesen poénból íródott, és sosem az ítélkezés - és ítéltetés - volt a célja, vagy mások megsértése, mégis, csak táplálta ezeket a káros narratívákat.. Úgyhogy ezért nincs az már jó régóta fent az oldalamon, és az egész női nemtől egyöntetűleg bocsánatot szeretnék kérni. Minden lány csodálatos, PERIODTT.]

És még sorolhatnám a példákat...

Ne. Ítélkezzünk.

Ha viszont minket ér igazságtalanság, ne féljünk kiállni magunkért! Eljön majd az idő, amikor nem lesz ott valaki mellettünk, hogy megtegye helyettünk.

(Ezeket a tanácsokat részben magamnak is írom, hehe)

És ami még fontos: nem kell mindenről feltétlenül valamilyen véleményünknek lennie. Bizonyos helyzetekben egyszerűen csak jobb és könnyebb is, ha semlegesen állunk egy konflikrusra okot adó dologhoz, és pártatlanok maradunk.
VISZONT! Ez nem vonatkozik arra, ahol alapvető emberi jogokról van szó, például a szabad boldogságkeresésről. Ahol igazságtalanságot tapasztalunk e téren, nagyon is szükséges, hogy mind állást foglaljunk, és támogassuk az embertársainkat, akik esetleges elnyomást tapasztalnak (például a másságuk miatt)!!

Azt hiszem, mára ennyi lettem volna.

Nagyon sok sikert és kitartást kívánok nektek ebben az új évben és évtizedben!