Epilógus

1.9K 138 26
                                    

Yuki szemszöge:

Szokásos nap. Egész nap fekvés, sétálás, evés és gondolkodás. (Ki ismert magára? Ki az akinek minden napja ilyen? xdd) Néha pár festettem és rajzoltam de csak tájképet amitől megnyugodtam néha...csak néha. Már nagyjából kezdtem feladni hogy valaha is visszajöhet. Semmit nem találtunk róla, semmit sem. -az emlékére megint majdnem sírni kezdtem mikor ez a szar gondolatmenetemet Jimon belépése zavarta meg. -egy széles mosollyal a száján és a nagy hasával lépett be. -odajött és azonnal a karjaiba vont.

-Yuki most el ne sírd magad, de.....

-De...?-néztem rá értetlenül és elállt előlem...én én....meg a szemem elé tárult az öt hónapja eltűnt szerelmem. Álmodok??? -azonnal felkeltem odaszaladtam és szorosan átöleltem már amennyire tudtam a pocakom miatt. -a könnyeim folyni kezdetek ahogy neki is. -Ugye nem csak álmodok ugye??

-Nem álmodsz Kincsem nem. -elmosolyodott letörölte a könnyeimet és hirtelen egy érzelmes szenvedélyes csókba hívott...arra a csókra amire már nagyon rég vártam. -átölelte a derekamat és úgy folytatódott a csókcsatánk egymással. 

Jimon boldogan kiment és ott hagyott minket kettesben. Végre végre. _Tudtam hogy nem szabad feladnom mert itt van élő nagyságban itt van nekem most. -tovább csókoltam amíg lehetett és leültünk az ágyra és az ölébe húzott és a hasamat kezdte el simogatni. 

Imádlak titeket Életem ugye még mindig szeretsz?

-Hát persze te buta még mindig ugyan úgy imádlak. -megfordultam és egy gyors puszit nyomtam a szájára. -Apropó te hol voltál eddig? Ugye nem csaltál meg semmi ilyesmi vagy elkaptak....? 

-Hát nem igazán...tudod mikor eltűntem először minden elsötétült és valami fényt láttam aztán kiderült valami közvilágítás fénye. Aztán nem emlékeztem arra sem hogy hol vagyok meg hogy ki szóval amnéziás lettem...utána mentem mindenhol és mindig kitalálták hogy én biztos valami fontos személy vagyok és egyik nap csak sétálgattam valaki ép főzött megcsúszott a keze és nekem vágott egy serpenyőt vagyis a fejemnek és itt kezdtem el emlékezni mindenre és most itt vagyok veled. És mielőtt megkérdeznéd nem nem jöttem össze senkivel és nem tetszett senki sem. -mosolyodott el és arcon puszilt.

Ezután hosszasan beszélgettünk ezután együtt fürödtünk és Haruhikoékkal és kommunikáltunk egy keveset ezután az ágyban folytattuk a csókcsatát és együtt aludtunk el.

Egy két hónap múlva reggel nagy fájdalmakra ébredtem amire Aki is felkelt és próbált nyugtatgatni de nekem nem ment....elfutott egy orvosért aki bejelentette hogy megint a szülés...pár óra után egy boldog mosollyal fordult hozzám...és...

-Gratulálok ikrei születtek. -vigyorgott rám a doki és mindkettőt betakarva nekem adta. -boldogan bekönnyeztem és Aki csak mosolygott és leült mellénk. Nagyon boldogok voltunk ezek után. Este már csak a két kis pici nevén gondolkodtunk mi is legyen.....? 

És végül egy hosszabb beszélgetés után eldöntöttük. A kislánynak akinek barnás szeme lett mint az apjának és hófehér haja mint a nekem, Aika és a másiknak a fiúnknak akinek barnás vörös haja és gyönyörű zöld íriszei voltak Kaito lett a neve. Mikor megetettem őket mi is lefeküdtünk aludni és boldogan bújtunk egymás karjaiba. 

Mint egy álomban nem? Nagyon is. De ez nem álom ez a szint tiszta valóság volt. Mai napig visszaemlékszek ezekre a napokra mikor Aki és én újra összejöttünk. Sőt az egészre, de sajnálom itt a mese vége. Ennyi volt nincs tovább. 

-De Apa hol a mese többi része? -kérdezgette tőlem a kisfiam.

-Az még íródik Kicsim az még íródik. DE annyit elmondok hogy boldogan élnek a két gyerekükkel és csak a jóra tanítják őket. -mosolyodtam el és betakartam őket. -Na most alvás. Holnap megyünk Jimonékhoz és a kisfiúkhoz Koujihoz szóval. Jó éjszakát

-Jó éjt. -mondták mindketten és hamar bealudtak én kimentem Akihoz aki éppen írt. Igen megírta  mi történetünket és most fejezte be.-odamentem beleültem az ölébe és megpusziltam.

-Na és Kincsem végül mi lett a címe?-bújtam hozzá.

-Hát az hogy. Tiltott érzelmek. -mosolyodott el és újra egy puszit adtam, de mosta  szájára.

-Találó. Jó lesz. -mosolyodtam, de most már gyere szórakozzunk mi is. -kuncogtam egy kicsit és behúztam a hálóba. 

Igen ez a mi mesénk a mi történetünk ami még csak most kezdődött el igazán.....

Utoírat: Aki kiadta a könyvet és nagyon nagy siker lett belőle. Jimon és Haruhiko három gyerekkel élik boldog életüket. És Akinari a Kicsikkel és a szerelmével örökké együtt voltak még a halálon túl is!

Vége....



Tiltott érzelmek (Befejezett)Where stories live. Discover now