Tiltott érzelmek (Befejezett)

XXII.

Amaye szemszöge:

Másnap már minden cuccommal indultam a drága kis Yuki kastélyához. A többieknek már szóltam és útban vannak oda ahogy én is. -erre a gondolatomra elmosolyodtam. Kíváncsi vagyok Aki milyen fejet fog vágni miután meg tudj ahogy meghalt a kis szerelme. Chhh utána már szerethet engem gond nélkül is. És lehet akkor már tényleg közös gyerekünk. -egyre vidámabban sétáltam és már majdnem ott voltam náluk.

Mikor odaértem könnyen besurranva bementem és mint új szolgálónak kiadva megkerestem annak a szemétnek a szobáját és mikor megtaláltam már be is nyitottam hozzá. Üdv a halálod napján pici Yuki.

Akinari szemszöge:

Reggel felkeltem és sehol sem láttam Amayát...vajon aggódnom kéne? Vagy feladta az egészet és elment a picsába. Na ilyen sem lesz de szép gondolat az már egyszer biztos. Apámat is kérdeztem ő se tudja. Senki sem tudja. Na inkább nem is gondolkozom rajta legalább nem kell látnom. És a legjobb hogy ma is láthatom délután Yukit az én Angyalkámat. 

Yuki szemszöge:

Ébren feküdtem az ágyamban és kicsit unatkoztam. Mikor lesz már délután? -a gyűrűmet nézegettem mikor ajtó nyitódást hallottam. -felkaptam a fejemet és egy szőke hajú lánnyal találtam szembe magam.- csak figyeltem az arcát. Valahonnan már ismerős volt....ismerős arcvonások....Várjunk! Meg van! Ő volt volt Aki felesége...de de mit keres itt? Mit?

-Öhmmm mit keresel itt...? -ez hülyeség megkérdezni? Talán jobb lenne elmenni...nem tudom..-felkeltem -közelebb jött hozzám és az egyik keze hátul volt...van nála valami?

-Csak kedveskedni jöttem Yuki.

-He? -mivan? -nem tudtam többet mondani mert egy kést rántott elő amit felém szegezett. -elkezdtem nagyon remegni...most ki akar nyírni? -hátrálni kezdtem addig míg a falhoz nem értem.....-mosolygott rám és a nyakamhoz rakta az előbb említett fegyvert. 

-Kérlek ne...-suttogtam neki

-Ezt érdemled. Miután elvettem tőlem Akit! Ezt! -húzta volna véigig rajtam mikor Jimon fogta le a kiscsajt...de mikor az észrevett megfordult és szegényt megrúgta. -a szőke fiú a földre esett és fogta a hasát....a baba..-leguggoltam hozzá

-Jimon...-könnyek gyűltek a szemembe. 

Amaye a földön feküdt és próbálta összekaparni magát.

-Semmi baj Yuki. Jól vagyok teljesen...-ezt kimondta amikor valami borzalmasat éreztem...-hátra néztem és belém szúrta a kést....-jót mosolygott. 

Valami elviselhetetlen volt...ahogy éget és szúr...akkor ez lesz a halálom...? Ennyi volt az élet? Csak ennyi: Pedig még annyi minden lehetett volna? A baba...is..-itt elsötétült minden és a fejem találkozott a márvánnyal. 

Jimon szemszöge:

Szúr a hasam...de ami rosszabb mikor megfordultam csak azt láttam hogy Yuki a földön fekszik....Ne! Ne kérlek! A lány épp menni akart. Na azt nem elfelejtheted...-megfogtam a késem és felé tartottam.

-Ne olyan sietősen! Haruhiko. -ordítottam hátha meghallja de nem érkezett válasz...

-Ugyan mit árthatsz nekem...te félresikerült vámpír. Meg ő is. -mutatott Yuki felé. -Csak egy torzszülött volt semmi más. 

-Bazdmeg! Takarodj innen! -teljes erőmből és belehasítottam és meglöktem pont kiesett az ablakon...Már biztos nem tud felépülni..Nagyon nagyot esett már a levegőben meghalt...hála. De most vele kell foglalkoznom! -odaguggoltam hozzá és felemeltem a majdnem fal fehér kis teremtést....Valakinek szólnom kéne! -felraktam az ágyra és futottam segítségért. Hála Isten még az orvos aki engem vizsgált nem ment el és pont el tudtam csípni és odarángattam Yuki mellé. Elkezdte vizsgálni. -már könnyes szemekkel néztem ahogy küzd az életéért. Remélem megmentik őket! Csak bele ne haljanak kérem! -kimentem onnan és hagytam hogy segítsen rajta. Elkezdtem keresni Haruhikot.