seven minutes | lrh

<3>

Fáradtan lépek ki a táncstúdió kijáratán a kinti napsütésbe, ami szintén füllesztő volt, és meghalnék jelen pillanatban egy kis szellőért, ami normális levegőhöz juttatna. Most lehet rimánkodom egy kis téli időjárásért, de ismerve magamat, akkor meg tuti valami melegért nyafognék. Tipikusan olyan személynek számítok, aki mindig talál valami kifogásolni valót, és semmivel sem elégedett. De ezt legalább beismerem.

- Hé, April! Merre tartasz?

Daniel áll meg mellettem futólépésben, egy zebra kereszteződésénél. Ő is velem együtt ki van pirulva a próba miatt, ahol a vezetőnk nem kímélt meg minket. Egy hónap kimaradásunk volt, mert neki el kellett utaznia, de a mi tohonyaságunk nem tetszett neki, ezért ma kis híján végzett velünk.

- Az állomásra, onnan meg haza, hogy lefeküdhessek, mert jelenleg fáj minden - válaszolok fél szemmel felpillantva rá. Daniel jamaicai származású, sűrű göndör fekete hajjal és barna bőrrel rendelkezik, amit a nugát szemei és a telt ajkai egyszeren jóképűvé varázsolja. Az összes modell megirigyelné, nem is beszélve a kidolgozott magas alkatáról, ami után az összes csaj megfordul, akár háromszor is. - Te merre?

- Gavin találkozni akar, szóval most hozzá sietek.

Minden elő nőnemű, aki elég attraktívnak találja Daniel barátomat, az elképesztően szexi megjelenésével, el kell, hogy keserítsem őket, mert ez a srác, évek óta foglalt egy másik férfi szívében. Ide most jöhetnek a letargikus sóhajtások, és a nem ér, nem igaz, hogy a legjobb pasik melegek duma, mert ez így van. Én meg csak a két kezemet teszem össze, amiért a barátlistámat egy ilyen srác foglalja el, mint Daniel, akit nehéz lenne kitalálni, ha nem lenne.

- Újabb romantikus délután? - vonogatom fel a szemöldökömet. Daniel nevetve rázza meg a fejét. Én mondom ez a legédesebb dolog, amit egy srácon látni lehet. Amikor zavarba jön valaki miatt, aki történetesen a szívét teszi ki.

- Nem tudom mit tervez, de biztos örülni fogok neki - válaszolja félrepillantva.
Erről beszélek. Nem ismerek más fiút, akinek az arcára lenne írva az összes érzelem, úgy, mint Danielnek. Annyira látszik rajta, hogy szereti Gavint, és nem is titkolja vagy fut ki a világból, amikor rájön, hogy van igazi romantikus oldala.

- Akkor velem jössz metrón? - derül fel még inkább az arcom. Utálok egyedül utazni, és mindig megörülök, amikor Daniel egy-egy alkalommal csatlakozik hozzám. Amúgy meg teljesen másik irányba lakik, de Gavin miatt megteszi ezt az utat is.

- Nem fogsz unatkozni, míg le nem szállok - biztosít bólintva. Mondjuk ő pár megállóval előbb száll le, míg nekem kitesz negyed órát a hazaút.

Csendben tettük meg az államosáig az utat, de a végére már futólépésben haladtunk, főleg, amikor megpillantottuk a mi járatunkat, és szinte az ajtócsukódáskor estünk be a kabinba. Az emberek furcsa pillantását is megkaptuk, mi meg röhögtünk magunkon, mert nem volt ez újdonság. Egy kettes helyet találtunk magunknak, amit a lehető leggyorsabban elfoglaltunk, mielőtt még más tette volna.

- Hogy van Mia? Rég találkoztam vele - érdeklődik a barátnőm felől.

- Utolsó találkozásunkkor minden fiúnak szidta a hímneműeket, hogy miért kell ilyennek lenniük. Lehet jobb is, hogy nem találkoztatok - mélázok el mosolyogva.

- Megint felültette valamilyen bolond? - vonja fel a szemöldökét.

- Inkább visszatérnek az életébe azok, akik csak összezavarják.

- Hogy ti ketten milyen bénák vagytok a pasizásban - rázza meg a fejét.

- Hé! - Meglököm a vállammal, teljes felháborodást színlelve. - Próbálj meg egy napra heteró lenni és mesélj.