Esküszöm, hogy utálni akartalak! 18+

34. 7:50

Nagyot sóhajtott, miközben hajába túrt, és felvette az egyetem logójával ellátott kapucnis pulcsiját.

- Az az igazság, hogy ezt most kurvára elbasztam.

Jelentette ki a semmiből, én pedig újra felültem, térdeimet a mellkasomhoz húztam, hátamat az ágy támlájának vetettem, és kérdőn néztem rá.

- Mit is?

- Hát... - mondta, de kissé rekedt volt a hangja, ezért megköszörülte a torkát. – Az volt a tervem, hogy itt hagylak felaljazva, de végül vissza fele sült el.

Mondta, miközben a padlót bámulta a cipője után kutatva, de én láttam az apró pírt az arcán.

Leesett a tantusz, mire még jobban rám tört a nevethetnék.

Jajj, buta Ray

Nem hiszem el, hogy nem látta ezt előre. A szám elé kaptam a kezemet, hogy visszatartsam a kitörni kívánkozó vihogást. Szerencsére nem látta, mert épp „nagyon el volt foglalva a cipője felhúzásával".

Mire felnézett, sikerült kontrollálnom a nevetéskésztetésemet.

- Akkor azt hiszem, ma nagyon aktív leszel az edzésen – mondtam végül.

- Abban biztos lehetsz! – mondta megvillantva azt a kisfiús vigyorát. – Itt maradsz? – Nézett rám, miközben kezébe vette a táskáját.

Elgondolkodtam egy pillanatra.

- Nem hiszem – ráztam meg végül a fejemet. – Sok a beadandóm, amit meg szeretnék csinálni minél előbb. Összeszedem magam, és lépek a koliba.

Hogy magamat is megerősítsem ebben a kijelentésemben, kimásztam a jó meleg takaró alól, és a cuccaim után kezdtem el kutatni.

Ray odalépett hozzám, és egy gyors csók erejéig magához húzott.

- Délután csinálunk valamit?

- Naná – vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Nagyszerű – vigyorgott le rá.

- És tudod mi még nagyszerűbb ennél?

Léptem hozzá még közelebb, hangomat szándékosan elmélyítettem.

Ray nagyot nyelt, láttam, amint az Ádámcsutkája hatalmasat ugrik a nyakán, és lebámul a számra.

- Mi? – jött az igen csak gyenge erejű kérdés.

Megnyaltam az ajkamat, és felnyúltam éjfekete hajába, majd kijelentettem:

- Hogy hét óra ötven van.

Ray szemei kitágultak, és egy embereset káromkodott bele az arcomba, ami persze nem nekem szólt.

- Akkor délután!

Mondta, de ekkor már nyitotta is az ajtót, majd kissé erősen behúzta.

Én álltam még egy kicsit a szoba közepén, és vigyorogva bámultam az ajtót, ahol az imént kilépett.

Összeszedtem a cuccaimat, és elindultam, hogy kurva hasznosan töltsem a délelőttömet. Vagyis, hogy beadandókat gyártsak, mint valami futószalagnál dolgozó idióta.

*****

Visszaérve találtam egy cetlit az ágyamon, amit Stacey írt nekem, miszerint neki meg próbája van, szintén az év végi bemutatójuk miatt. Így hát egyedül maradtam, de annyira nem is bántam, hisz így jobban haladtam a feladataimmal, mint gondoltam. Tizenegyre sikerült befejeznek négy, három oldalas beadandót, plusz elkezdtem az egyik photo shop képet is csinálni az egyik órámra. Csak akkor hagytam abba, mikor a gyomrom felkiáltott, hogy „Hahóóóó, kezdem magamat emészteni belülről! Etess!".

Eleget téve ennek a kérésének kivonultam a konyhába, és csináltam magamnak egy jó kis emberes adagú gyros husit sült krumplival.

Visszamentem a szobába, ahol belapátoltam egy tányérral a főztömből, miközben youtube videókat nézegettem.

Épp az utolsófalatnál jártam, mikor megszólalt a telefonom. Ránéztem, a kijelzőn pedig anya neve jelent meg.

Lenyeltem a szám tartamát és felvettem.

- Szia anya, miújság?

- Szia Lia, én ugyanezt akartam kérdezni tőled. Hogy megy a suli? Hogy állsz a beadandókkal?

De király, hogy nem kellett kamuznom.

- Tök jól! Egész sokkal meg vagyok már.

Igaz ezeket csak pár órája készítettem el, de ezt nem kell tudnia.

- Ezt jó hallani! A másik dolog, amit kérdezni akartam az az, hogy ugye haza tudsz utazni az ünnepekre?

Ezen egy pillanatig elgondolkodtam.

Basszus, Rayről eddig erről még nem is beszéltem. Mi több, a családom nem is tudja, hogy én együtt vagyok bárkivel is.

- Ömm... igen! Persze! – mondtam végül, mivel valóban haza akartam utazni, és talán ez lesz a megfelelő alkalom, hogy bejelentsem nekik Ray létezését.

- Oh, hát ez igazán nagyszerű! Akkor úgy készülünk majd!

- Az jó lesz – mondtam, miközben elmosolyodtam. Tényleg jó lesz már velük találkozni.

*****

A következő hét rettenetes rohanással és nem alvással telt. Mégsem álltam olyan jól a beadandóimmal, mint én azt hittem, de igazából már megszoktam, hogy utolsó hetek mindig ilyenek, mégis minden félév végén baromi szarul tud esni, a rengeteg dolog, amit csinálnom kell nap, mint nap.

Rayjel azt beszéltük meg, hogy karácsonyra mindketten haza utazunk, és elmondjuk a családjainknak, hogy együtt vagyunk. Valamint azt, hogy ha a szüleim beleegyeznek, akkor Ray karácsony és Új év között lejön hozzánk három napra, Szilveszter után pedig én látogatok el hozzájuk.

Ha belegondoltam ebbe, máris összehúzta a görcs a gyomromat. Elképzelni sem tudtam, hogyan fognak reagálni rá otthon. Először tuti félteni fognak, és nem nagyon fog tetszeni nekik a dolog, azok után, amit Victor tett velem, de az már múlt, és ha megismerik Rayt, fogadok odáig lesznek érte.

Akárcsak én...

Na halihóóó!!!

Meghoztam az új rééészt!

Továbbra is köszönöm a kitartásotokat, és türelmeteket!

Puszi a hasatokra!

-Tunderpocok99