Scarlet

1. Fejezet

Téma: Érkezzünk meg az egyetemre. 

Scarlet Westfall. Mély levegőt vettem. Megfordítottam a levelemet, és remegő kezekkel próbáltam szépen kinyitni, hogy mikor majd a polcomon csücsül, akkor is jól nézzen ki.

Biztos voltam benne, hogy felvesznek. Fel kellett venniük. Ha nem teszik... Tudtam, hogy mit jelent ez nekem, hogy mennyire vártam már erre a levélre, erre a napra. Már majdnem elsírtam magam, mikor figyelmeztettem magam, hogy az utcán vagyok. Felnéztem, és megláttam egy padot pár méterre. Odamentem, leültem, úgy folytattam a lassú levélbontásomat.

Rémképek villantak fel a fejemben, hogy nem vesznek fel, és a hónap végén, mikor betöltöm a 18. életévemet, az árvaház egyszerűen kitesz az ajtójuk elé. Nem tudtam volna mit kezdeni magammal. A hideg futkározott a hátamon erre a gondolatra.

Hirtelen megugrottam ültömben, mikor egy közeli autó hatalmasat dudált. Automatikusan felnéztem, hogy megnézzem, milyen veszély közeledik, de csak egy fekete macska futott át az úton az autó előtt. Jobbról.... ballra. Nyeltem egyet. Azt mondogattam magamban, hogy még nem is teljesen előttem futott át, akkor nem is vonatkozik rám a babona.

Visszatértem a levelemhez, melyet a megugrásommal sikerült végig szakítani, így könnyedén ki tudtam venni a megrongálódott borítékból. Erről ennyit, hogy szép emlék lesz.

Éppen nyitottam szét a levelet, mikor megint ugrottam egyet ültömben. Lenéztem a lábamhoz, és amit az előbb egy fekete macskának néztem, igazából egy kis ciralak volt, mely éppen ott ült, és engem nézett. Nyávogott még egyet. Azon gondolkodtam, vajon mennyire lehet szerencsés egy fekete macskát elzavarni. Úgy döntöttem, hogy inkább együtt érzek vele, és kinyitottam a táskám, majd a szendvicsemből kivettem a húst, és odaadtam neki.

- Mi árvák, tartsunk össze, nemde bár?

Mondtam, és vártam, hogy hozzá kezdjen. A macska azonban rá sem hederített, mind a három feje a levelemet nézte. Összeráncoltam a homlokomat, majd meg is fogtam. Az futott át az agyamon, hogy lázálmaim lehetnek.

A macska sürgetően nyávogott egyet.

- Jól van, nyitom már!

Széthajtottam a levelemet, és ahelyett, hogy szépen lassan elolvastam volna, egyből a vastagbetűs részt figyeltem.

- Felvetettek!

Kiáltottam el magam, miközben feltartottam a kezeimet. Néhány ember furcsán nézett rám, egy néni csak mosolygott, én viszont majd kiugrottam a bőrömből. Lehajoltam a ciralakhoz, és odasuttogtam neki.

- Felvettek!

A ciralak megforgatta a középső fejét, majd dühösen nyávogott egyet. Mintha azt mondaná, hogy olvassam tovább. Visszafordultam a levelembe, majd leolvadt a mosoly az arcomról.

- ... varázsló tagozat?... De hát...

A gondozók elmesélték, hogy sok vizsgálaton vettem részt a szemeim miatt, melyek azt tükrözték, hogy nem ember vagyok. Az egyik szemem fekete, míg a másik piros. A sok vizsgálat azonban ugyanazt az eredményt hozta ki. 80%-ban ember vagyok. Hogy mi lehet a maradék húsz, senki nem tudja, az viszont nem elég, hogy varázslónak tekintsenek. Később sem jött elő semmi mágikus képességem, így beletörődtek, hogy valami tönkrement a génjeimben. Elfintorodtam. Romlottnak tekintenek. Gyorsan elheseggettem ezeket a negatív gondolatokat.

De akkor mért vettek fel a varázsló tagozatra? Ez csak valami félreértés lehet... Bizonyára a beiratkozásnál majd elnézést kérnek a félreértésért, és átirányítanak az emberi tagozatra... De... Felkaptam a fejem... Mi van, ha nincs több hely az emberi tagozaton?... Suhant át a fejemben. Akkor... újra elbocsátanak majd.