Álom vagy valóság

Wendy és barátnői iskola után a Granny-ban ettek hamburgert. Eleinte a tizenéves lánynak eléggé furcsa volt az étel. Műanyagnak érezte az egészet. De aztán mégis megszerette. Péter bukása óta, minő véletlen, de sokat szokott találkozni a fiúval. Sokszor kijárt a storybrooke-i erdőbe ahol mindig megtalálta. De baj is keletkezett ebből, mivel az iskola alatt is szokott hiányozni. Sajnos nem tudott ellene tenni, de Sohaország megváltoztatta, akármennyire is próbálkozott. Testvérei azt mondták a tanároknak, hogy azért jár tizenhét évesen még tizedikbe, mert eddig magántanuló volt és azért hiányzik sokat, mivel a szervezete gyenge és sokszor lebetegszik. De természetesen mindkét állítás nem volt igaz. Wendy-nek pszichiáterhez kellett járnia. Amikre egy idő után nem ment el. Nincs szüksége semmilyen agytúrkászra. Úgy érezte mintha semmit sem használt volna ez az egész terápia. Ahelyett inkább kiment az erdőbe, a friss levegőre. Sokkal jobban esett neki, mint egy idegennek kimesélni a magánéletét. De az erdőben a leggyakrabban nem egyedül szokott lenni.

Már lassan több mint egy éve, hogy Pán Péter elbukott és egy olyan városban kell élnie, ahol szinte mindenki utálja. Felix-szel, aki egyes egyedül ő tartott ki mellette, otthont alakítottak ki maguknak egy kisebb lakásban. Eleinte még hónapokig nem lehetett látni a színüket. Főleg Péternek, kellett egy kis idő míg megemészti ezt az egészet. Hogy egy normális fiúként kell tovább élnie. Szánalmasnak tartotta.

A fiú viselkedése ugyanolyan maradt, mint ahogy azelőtt is beszélt vele. Kacér és gúnyos. Igazán fel szokta magát húzni rajta, mint mindig. Még mindig nem tudott kiigazodni a fiún. Egyszer ordibál vele majd védelmezi. Történt is egyszer egy olyan, hogy Péter majdnem megölte azt a fiút, aki nyíltan kijelentette neki szerelmét. Ezt Pán is meghallotta, mivel közvetlen ott volt mellettük, mivel Wendy épp akkor végzett az utolsó órájával és ment volna haza, csak Péter újra ott volt, hogy elkísérje. Néha csak úgy, a fiú meg szokott jelenni a házuknál és el szokta hívni, sétálni, amire a lány legtöbbször igent mondott. De a testvérei akkor csak annyit tudtak, hogy barátnőivel ment el. Wendy néha már soknak gondolta ezt az egészet így óvatosan, hogy ne kapja fel a vizet, elmondta, hogy nem kell állandóan mellette lennie. Jól esne neki egy kis magány. Egyszer még olyat is megcsinált, hogy bejött az osztályterembe. Egyenesen odajött hozzá és rátámaszkodott az asztalára. Az összes szemet érezte magán és ez nagyon zavarba ejtette. Persze Péter mit sem törődött vele. Ezt természetesen a fiú nem fogadta el és elkezdtek veszekedni ezen. Ekkor jelent meg a „Don Huan". Mikor odalépett hozzájuk, Péter azonnal halálos pillantásokat küldött felé. Wendy észrevette és már csodálkozott is azon, hogy egyetlen ember sem halt meg Péter tekintetétől, amikor azok a gyönyörű zöld szemek elsötétednek. Az egész város tudta, hogy Pán Péter milyen is valójában ezért mindenki félt tőle. Ez a fiú mégis odaállt és merészen elmondta az érzéseit a lánynak. Van bátorsága az biztos. Hisz nem volt semmilyen jele annak, hogy együtt lennének. Hát, most lehet, hogy mégis van valami közöttük. Ugyanis Péter, eléggé elrendezte az arcát. Vérző sebek egy törött orral egyetemben. Wendy akkor több okból is megdöbbent. Legfőképpen azért, mert úgy húzott be a srácnak. Pétertől nem ezt a fajta módot szokta látni. Mindig nyíllal vagy tőrrel, de sosem kézzel esett neki bárkinek. Nem az ő stílusa. A lány derekánál és a karjainál próbálta visszatartani a feldúlt fiút több-kevesebb sikerrel. Aggódva mondogatta neki, hogy álljon le és hagyja békén a szerencsétlen fiút. Végül Péter véres ököllel, ami rátapadt a sebekből, befejezte a fiú verését. Nem mostanában lesz olyan az arca, mint amilyen régen volt. Talán már nem is lesz olyan. Ha Wendy nem tudta volna leszedni róla, a bronzszínű hajú fiú, addig ütötte volna, míg mozog. Aztán utána még tíz percig. Pán még így is kiabálta neki, hogy szerencséje volt, mivel most nem tartotta magánál a tőrét. Amit általában mindig magánál szokott tartani. Itt a lány már rájött, hogy ezért nem rántott fegyvert, különben első szúrásra megölte volna a fiút. Wendy-nek esélye sem volt válaszolni, mivel a fiú elrángatta a helyszínről. A történtek után pedig erről kezdtek el vitázni. Ugyanazt sziszegte el neki, amit pár perccel ezelőtt a fiúnak miután megverte.