gyilkos a mennyekben

négy

Már öt óra is elmúlik, mire Sam lakásához érünk, amit egykor közösnek neveztünk. Sam bénázik egy sort a kulcsokkal, aztán a bőröndjét átemeli a küszöbön és amikor bent lerakja a padlóra, nyújtja felém a kezét. Rámosolygok, de magamtól is képes vagyok hurcolni a táskám, ezért elutasítom a segítségét. Levesszük a kabátunkat, és nehéz léptekkel bemegyünk a nappaliba, ahol Sam azonnal elfoglalja a kanapét, én pedig a konyhába veszem az irányt. Kavét kezdek főzni, Sam pedig megkér, hogy csináljak neki is, majd ezt tudomásul véve csendben maradunk hosszú percekig, amit végül ő tör meg.

- Vélemény? - kérdezi csendesen. Olyan nagy terpeszben ül, inkább fekszik, hogy szinte lecsúszik a kanapéról. A kávéfőző sípolni kezd, én pedig kiöntöm a bögrébe a kávét. A sajátomra tejszínhabot teszek - tudom, buzis, de én is az vagyok, szóval nem mindegy?

- Hát - sóhajtom, amikor a kezébe nyomom a kávés bögrét, és én is helyet foglalok a másik fotelben. Elgondolkodom a történteken, mégis a világ legösszeszedetlenebb emberének érzem magam, amikor válaszolok. - Nem igazán tudom. Utána kell kérdezősködnünk, hogy a munkahelyén kivel milyen viszonyban volt, voltak-e konkurenciái, meg ilyesmi dolgok. Ööö... Nem tom', hogy azonnal szólni kéne-e a yardnak, talán először szimatoljunk mi körbe, hogy ne kelljen futkározni az infók után, mert biztosan nem fogunk tudni egyhamar semmiről.

- Ja, igazad lehet - Sam beleszürcsölt a kávéjába, majd nem tudta megállni, hogy ne kössön belém. - A yard a Scotland Yard Angliában. Tudod, Holmes meg Wa...

- Tudom, Mr Wikipédia. De szerintem így is lehet használni - mondom, mire megforgatja a szemeit. - Csak fogd be!

Pár másodpercig csendben marad, aztán újra megszólal, ezúttal nem kötözködő hangsúllyal.

- Mi volt Cassel? - kérdezi, én pedig elfordítom a fejem és szavakat keresek a válaszhoz. Végül ennyi bukik ki belőlem:

- Mármint mikor?

- Hát, amikor utána mentél a konyhába - magyarázza gyorsan, és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy csak időt akartam nyerni.

- Semmi különös - hazudom. - Beszéltünk pár szót. Aztán visszamentünk.

Hümmögve bólogat, és hálás vagyok neki, amiért magában tartja, hogy egyáltalán nem hisz nekem. Néha megrémít, hogy Sam mennyire ismer; egyszerre ráz ki a hideg és tölt el melegséggel, ha a szavamba vág, és befejezi egy mondatomat. Fogalmam sincs, hol tartanék nélküle, és nagyon sokszor elgondolkodom rajta, hogy mi lenne, ha nem lenne. Ha mondjuk rossz kapcsolatunk lenne, és nem költöztünk volna egy lakásba az egyeteme miatt, vagy egyszerűen meghalt volna a balesetben, mint amiben apa. Azt hiszem, életemben nem voltam annyira kétségbeesett, mint akkor, amikor nem voltam benne biztos, hogy az öcsém még él-e.

- Van itthon kaja? - kérdezi Sam, miközben felpattan a kanapéról, kiöblíti a konyhában a bögréjét, aztán bedugja a fejét a hűtőbe. - Jé, pizza - mondja meglepetten, és öröm csillan a hangjában, aztán megszagolja. - Fúj!

Felsóhajtok unalmamban, és hagyom magam rávenni, hogy menjünk el kínaizni. Azaz én kínaizok, Sam meg gazt eszik. Amíg a kocsiban ülünk, felhangosítom a zenét, mert nem akarok Chuckon és Casen gondolkodni, és még énekelek is, amit Sam mosolyogva néz. Megbököm az oldalát, hogy szálljon be, és amíg a kedvenc éttermünkbe nem érünk, ahol mindenféle - komolyan minden - kaja van, együtt ordítunk.

-

Késő este érünk csak haza, és szinte bezuhanunk az ajtón. Fáradtak és izzadtak voltunk, és morogva hagytam, hogy Sam lestoppolja a fürdőt elsőnek. Addig a távirányítóval a kezemben elterülök a kanapén, és a csatornákat váltogatom, de mindenről Cas jut eszembe; a méhekről, Alaszkáról, ahova el akartunk utazni, és az Agymenőkről, ami állandóan a tévénkben ment, akár néztük, akár nem. Borzasztó nélküle létezni. A mellkasom szorít a hiányától, és szinte érzem az illatát az orromba kúszni. Gyűlölöm, hogy még mindig ennyire szeretem, és hogy bármikor bedőlnék neki, mint ma is tettem, és a tudat, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, pocsék érzést kelt bennem.

Elmélyedve szemezek a plafonnal, hallgatva a víz megnyugtató zubogását, amíg a telefonom meg nem rezzen. Nyúzottan tekintek felé, és lassan kinyújtom érte a karom, hogy felvillanjon a képernyő, és megáll bennem az ütő, amikor megpillantom Castiel nevét. Csupán két szót írt, de elég meggyőző volt ahhoz, hogy azonnal összekapjam magam, és hozzá rohanjak:

Gyere ki.

Szó nélkül felveszem a kabátom, és feltépem az ajtót. Lefutok a lépcsőn, majd ki a bejáraton. A sötétben látok egy alakot háttal állni nekem, kapucnival a fején, és egy pillanatra elbizonytalanodok, hogy valóban Castiel az-e. Azonban tisztán emlékszem, hogy ő küldte az üzenetet. Az illető megfordul, és nagy nehezen, de körvonalazódik előttem Gabriel arca. Meglepetten nézek rá, mire halványan elmosolyodik.

- Hali, Dean - mondja, elfojtva a nevetését.

- Hát te? Miért Cas telójáról írtál? - kérdem, idegesen körbenézve, hátha Castielt is megpillantom valahol.

- Biztos voltam benne, hogy ugrasz minden szavára. Csupán beszélgetni jöttem.

- Mivel kapcsolatban? - a szemöldököm a homlokom közepéig szalad.

- Nézd - kezdi, és maga előtt összeilleszti az ujjait. - Engem nem érdekel, mi a franc van közted meg Cassie között. Mégis muszáj az idegesítő bátyónak lennem; nem akarom, hogy újra megbántsd az öcsikémet. Cas a legkisebb a családban, és az a dolgom, hogy vigyázzak rá. Most olyan arcot vágsz, mintha meg akarnálak verni - röhögi el magát, és érzem, hogy nincs messze a valóságtól. - De nem akarok dutyiba kerülni, mielőtt ki nem derítem, ki ölte meg apucit. Nekem teljesen mindegy, hogy keféltek-e vagy sem, de meg ne lássam mégegyszer Cassie-t ennyire összetörve. Szóval hozd rendbe a kapcsolatotokat, vagy hagyd békén egy életre. Ne kelljen újra elmondanom! - emeli fel fenyegetően a mutatóujját, majd elmosolyodik. - Na, jóccakát'.

Azzal elsétál, én pedig utána bámulok, miközben alaposan összehúzom magamon a kabátom. Nem éreztem tulajdonképpen semmit; igaza volt. Nem mellesleg, ezt én is megtettem volna Samért.

-
gyŰLÖLÖM MAGAM, amiért nem tudom írni ezt a sztorit, ezt is olyan nehezen szenvedtem össze, hogy azt nem tudjátok elhinni. bocsi, hogy rövid, de inkább a minőségre fókuszálok a mennyiség helyett, emiatt pedig lehetséges, hogy váltakozni fog a részek hossza. légyszi, írjatok pár kedves szót, nem vagyok valami self-confident ezzel a fejezettel kapcsolatban :(
love you <3