Demi x Mary - Identity V (Befejezett)

A szobor

Ahhh... Most tényleg szeretem vagy nem..? Annyira... furcsa érzés... amikor a szemembe néz....
Ültem az ágyamon, és gondolkoztam. -Vajon most mit tegyek?- kérdeztem magamtól.
Kimentem a szobámból. Láttam, hogy Miccop Mary-vel beszélget. Pár perccel késbőbb Miccop mosolygósan tért vissza.
-Mi olyan vicces...?- kérdeztem.
-Semmi....-kuncogott tovább Miccop.
Csak szerintem furcsa most Miccop..? Ki mentem a bázisról. Mary a hátam mögé termett.
-Szia!~- köszönt váratlanul Mary.
-ÁÁÁ!- sikítottam, majd elestem.
-Megijesztettelek?
-Igen! Szerinted?!
-Bocsi......
Mary hirtelen megölelt. Nem akartam ellökni, mert... mert... jó volt az ölelése... Mary megpuszilta a homlokomat, majd elengedett. Vér vörös volt már a fejem.
-Jaj, olyan cuki vagy amikor elpirulsz!- nevetett Mary.
-M..mi?! N..NEM!- kiáltottam zavatodottan.
-Akkor csináljak?- kacsintott Mary.
-Úgy se tudsz!
Mary átölelt, és megcsókolt. Valóban, még vörösebb lettem, mint eddig voltam.
-Na látod, mondtam!- nevetett Mary.
-Csak hagyj....!- mondtam.
-Neked bármit kis Demikém~
-Ne szólíts így!
-Akkor, cukorfalatdisznófül?
-NEM!
-Akkor... kedveském..?
-NEM NEM NEM! DEMI, ÉS KÉSZ!
-Jó, jó, nyugika!~
Mary megint megölelt. Ezt már nem bírtam.
-Elengedsz...?- kérdeztem.
-Ja, igen!- mondta, majd gyorsan elengedett.
Visszamentem a bázisra. Készült a vacsora. 17:30 volt. Leültem az étkezőhöz. Vártam, vártam, de Miccop csak nem jött az asztalhoz. Már mindenki ott volt.
-Majd én megkeresem!- mondtam a felháborodottan nyüzsgő tásaságnak.
-Jó is lenne! Valaki már éhes!- kiáltotta Naib.
Korgó hassal elindultam a szobája felé. Kinyitottam. Nem volt bent senki. Átkutattam az egész bázist, de nem volt sehol. Akkor csak is kint lehet... ki mentem. Aesop Mary-vel együtt dolgoztott valamin. Közelebb mentem.
-Ti meg mit csináltok?- kérdeztem.
Mary gyorsan letakakarta az éppen készülő táragyat.
-S..semmit...!- mondta Aesop (Miccop).
-Miccop társam, bent kéne már lenned! Az egész társaság rád vár!- mondtam.
-Miért várnak rám..?
-Mert vacsora idő van!
-Jaj! Teljesen elvesztettem az idő érzékemet! Indulok! Szia Mary!
-Szia Aesop!- mosolygott Mary.
Befutottunk a bázisra.
-Na végre, hogy itt vagy!- kiáltotta valaki.
-Ha te nem léteznél, mi már rég ehetnénk!- kiáltotta Naib.
-Igen!- kiáltotta mindenki, kivéve Demi, azaz én.
Aesop lejajtotta nagy búsan a fejét.
-Én inkább kimaradok....- mondta.
-Ne! Aesop, várj! Ne menj el!- mondtam.
-Miért, akkor mit csináljak?
-Mondd el nekik!
-Mit?
-Hogy hogy érzel!
-Nem érdekel...
Aesop bement a szobájába. Én idegesen felálltam.
-Gratulálok nektek! Hogy mertétek a barátotok fejét leüvölteni! Inkább én is kihagyom a vacsorát, nem fogok egy ilyen társaságban enni! Szégyelljétek magatok!- kiabáltam olyan hangosan, hogy még kint is lehetett hallani.
Mindenki némán ült. Féltek a haragomtól, mert nagyon hangosan tudok ordibálni. Aesop szobája felé futottam.
-Miccop! Nyisd ki az ajtót!- mondtam.
Aesop kis résnyire kinyitotta az ajtót. Amikor meglátta ki vagyok, azonnal beengedett.
-Hallotalak. Köszi, hogy mevédtél- mondta Aesop.
-Szívesen! A barátok mindig segítenek a másikon!- mondtam.
Az ablakban hirtelen észre vettünk valakit. Arréb húzzuk a függönyt. Mary állt ott.
-Demi! Gyere ki!- mondta Mary.
-Nem...- mondtam.
-Kérlek!!!!!.
-Jó.... De egyébként miért van rajtad ilyen aranyozott ruha..?
-Majd megtudod!
Aesop elkezdett mosolyogni. Kimentünk, majd elkezdtük Mary-t követni. Mary egyszer csak magához fordított. Aesop előhúzott egy szemkötőt, és Mary-nek nyújtotta, azzal pedig bekötötte a szememet.
-H..hé! Nem látok!- mondtam felháborodottan.
De ők nem választoltak, csak vonszoltak.
-Itt vagyunk!- mondta Mary, majd levette a szemkötőt.
Aesop pont akkor húzta le a lepedőt a tárgyról. Egy szobor állt előttem. Rajta voltam én, és Mary. A szobor kinézete: Én álltam, Mary térdelt. Mary kezében egy doboz volt, én pedig ámultam bámultam.
Real life: Mary elvette a dobozt (mivel az nem volt a szobor része, csak oda rakta) és letérdepelt. Kinyitotta a dobozt. Hirtelen megdermedtem.
-Demi Bourbon, leszel a feleségem?- kérdezte Mary.
Elkezdtem könnyezni. Most mit mondjak..?
-Mary...... Tudod, azt mondtam nem szeretlek és soha nem is foglak... de valamiért megváltotozott a véleményem. Elcsábítottál... Szóval.. IGEN!- mondtam.
Mary felállt, és rám adta a gyűrűt, majd megcsókolt. Felvett az ölébe. Aesop úgy tapsolt, mint egy kis gyerek, aki még nem látott ilyet. Fülig elpirultam.
-Egy kérdés... Honnan tudod a teljes nevemet..?- kérdeztem.
-Hát ő... Megkérdeztem Aesoptól. Vele csináltam a szobrot...- mondta Mary.
Sétáltunk pár dísz kört (még mindig Mary ölében voltam). Vissza értünk a szoborhoz.
-Mary, nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de.... szeretlek!- mondtam.
-Én is, kicsikem!~- mosolygott Mary.

Vége! Remélem nagyon tetszett! Lesz még shippes könyv, ne aggódjatok, de most majd egy kicsit szünetelek, mivel
just_a_potatooo-val fogok csinálni egy könyvet. (Szerintem nem tud róla xd)
A következő könyvem kicsit el fog térni a ship tárgytól. (Tudod, amit messengeren csináltunk xddddd)