Demi x Mary - Identity V (Befejezett)

A vonat

Átöltöztem a hétköznapi ruhámba. A levelet véletlenül arréb löktem, az átfordult a hátsó felére. Gyorsan felkaptam, és megnéztem mi áll rajta. Rá volt ragasztva egy kép. Egy iskola szerűséget ábrázolt. Valószínűleg oda kell eljutnom, valahogy... Ránéztem az órára. Még csak 11:00 volt. Úgy döntöttem, elmegyek oda, feltérképezem a terepet. Nem tudtam, hogy magamhoz hívjak e valakit, vagy ne. Eszembe jutott Martha, és a fegyvere. Hirtelen valami óriasi baromság jutott az eszembe. Nem akartam elhívni, hogy vigyázzon rám, szóval inkább csak... el kéne lopni a fegyverét. Elindultam a szobája felé. Nem volt bent senki. Egy ideig még keresgéltem, mikor megláttam a bár asztaloknál. Ott ült egyedül. Nem tűnt ébernek. Közelebb léptem. Martha aludt. Ez nagy szerencse volt a számomra, azonnal ki is használtam, elloptam a fegyverét. Kifutottam a bázisról, és elindultam megkeresni az Ever Sleeping Town portálját. Pár perc keresgélés után megtaláltam. Bementem. Egy szép nagyot estem a végén. Egy vonat sín szélén voltam. Feltápázkodtam. Egy japán stílusú városkának tűnt. Elindultam. Átmentem a sineken. Bementem a város központjába. Nagy volt a csönd, de hirtelen elkezdett dobogni a szívem. Befutottam a legközelebbi tárgy mögé, onnan szemlélgettem tovább a várost. A szörny nem sokára meg is érkezett, aki miatt dobogott a szívem. Wu Chang volt. Elegáns férfi volt. Egy esernyő volt a kezében. Sétálgatott. Hirtelen egy másik szörny is előjött. Yidhra egyik szolgája (YESZ) volt az. Most nem szakadt ruhában volt. Japán iskolai egyenruha volt rajta.
-Wu Chang, te nem öltöztél be?- kérdezte YESZ.
-Most nem, nem volt kedvem....- mondta Wu Chang.
-Ohh... elment a hangulat?
-Igen, most igen. Megyek tovább sétálgatni.
-Rendben, én is! Szia!
-Szia!
A két szörny eltűnt. Gyorsan előbújtam, és indultam tovább. Hirtelen megpillantottam az iskolát. Oda futottam. Szép nagy volt, mint a fotón. Bementem az iskola belsejébe. Nagyon elhanyagolt volt. Mindenhol romok, por, pókhálók, és még sorolhatnám. Hangulatos kis hely volt.  Láttam a lépcsőket, de egy sárga szalag volt rákötve. De engem nem igazán érdekelt. Könnyen átszakítottam. Elindultam fel felé. Még romosabb volt minden. Elindultam a folyosón. Egyszer csak hirtelen recsegni kezdett a parketta alattam. Nem tudtam reagálni a helyzetre. Egyik pillanatról a masikra, lezuhantam. Nagyon fájt. A szívem pedig erősen dobogott. YESZ állt előttem. Valamit elkezdett motyogni, valamilyen 'Tomie'- ről, utána megcsapott. Elkezdetem futni, ahogy csak bírtam. Lelőttem YESZ-át még időben. Elkezdtem tovább futni. Végre leráztam. Marynek igaza volt. Itt tényleg nem vagyok biztonságban egyedül. De még mindig futottam. Nem akartam megállni. Majd a vonat sínen megálltam. Elkezdtem valamin gondolkozni. Hirtelen hangos vonat 'dudálást' hallottam. Mire észbe kaptam, a vonat már ott volt mellettem pár méterre. De egyszer csak valaki meglökött. Én a sín mellé estem. Gyorsan felpattantam, és a sín felé néztem. Mary ott feküdt a sínen.
-Mary! Jól vagy?!- kérdeztem aggódva.
-Igen!- nevetett Mary.
-M..m..most meg mi a vicces..?
-Hogy aggódtál értem! Látod, még is szeretsz!
-N..nem! Soha! Az aggodalom és a szerelem teljesen más!
-Awwww olyan cuki vagy, amikor piros az arcod!
-Hagyj békén!
-Neked bármit!
Gyorsan felálltam, és bementem a portál kapuba. Vissza futottam a bázisra. Ebéd idő volt. Leültem a társaim közé, és meg ebédeltem. Kicsit kócos votam, és a vállamnál volt egy kis vágás folt. Amikor Emily megérkezett az asztalhoz, azonnal felém futott.
-Jézusom, mi történt veled?! Segítsek?-kérdezte aggodalmasan Emily.
-Nem kell- mondtam.
Lassan elballagtam a szobámba. Vártam a 16:00 órát.