Csillagvadászok

A Sárkány Szava

A szárnyas bestia újabb lovagokat tarolt le tüskés farkának egyetlen mozdulatával, miközben oldalazva próbált menekülni üldözői elől.

Hatalmas szárnyait a rengeteg nyíl szétlyuggatta, így röpképtelenül küzdött már több napja, megállás nélkül. A lovagok viszont egymást váltva harcoltak, mióta a szorosban beszorították ebbe a mélyedésben megbújó sík területre. A sérülteket zsoldos mágusok gyógyították, halál pedig még nem történt.

A sárkány pikkelyes testét sár és a saját vérének mocska borította be, lába már többször megbicsaklott egy ügyes katona vágása miatt. Tudta , hogy hamarosan meg fog halni, de azt is , hogy az utolsó szívdobbanásáig fog küzdeni. Nem magáért, hanem a három fiókájáért , akik lejjebb, a hegyoldalba vájt fészkében bújtak el, amikor ő meghallotta a páncélok és kardok csörgését.

Ordított, cafatokban lógó szárnyával újabb adag katonát lökött el, de egyre többen támadtak rá.

Oldalát fájdalmas döfésekkel szúrták át a kampók és a földre rántották, páran pedig csáklyákkal estek neki az oldalának, hogy a kemény pikkelyeitől megszabadítsák, majd mikor már szinte csak a puha, zöldes fényű bőre maradt meg, a fejét kötelekkel szorították le a földre. A sárkány nagy szusszanások közepette próbált szabadulni, de béklyóit saját testvérei vérével itatták át, így egyre gyengülő mozdulatokkal és egyre szétesőbb gondolkodással bénították meg.

Morgásnál és vicsorgásnál többet már nem tudott, mikor egy acélpenge halk szisszenéssel csúszott elő hüvelyéből. Emberekhez képest magas, izmos alak állt előtte, fejét és hátát vörös köpeny takarta el, de zöld szeme vadállatéhoz hasonlóan ragyogott a csuklya alól.

- Dratini, a hét birodalom sárkánya, a Leláncolt Város felégetője, most felelni fogsz bűntetteidért.

- Én... Nem... Tettem... Semmit...

- Minden bestia ezt mondja.

Az alak leguggolt a sárkánnyal szemben, és végigsimította az orrán lévő vékony pikkelyeket.

- Vicces, hogy ilyen kiszolgáltatottan láthatlak... Gyerekkoromban Senna is ugyanígy nézett ki, amikor apám azt a pallost állította a fejébe. Csak úgy, csatt, nyissz, és a koponyáját kettévágta.

- Senna? Akkor te vagy...

A sárkány a fejét mozgatva próbált ránézni, pupillája összeszűkült a dühtől.

- Úgy van, bestia. Én vagyok Daniel Morythel, Christopher Morythel fia. Te ölted meg az apámat.

- Ő... Támadott meg engem...

A férfi hátrahajtotta a fejét amitől a csuklyája leesett, és láthatóvá vált az arca.

Hosszú, fekete haja a válláig ért, erős állkapcsa és kiemelkedő arccsontja vad külsőt kölcsönzött neki. Orrnyergén egy vékony sebhely futott át, korábbi harcok eredményeként.

-Megölted. Sárkány még nem ölt embert, te voltál az első. Miattad...

Körbemutatott az embereim, a mágusokon, a sebesülteken.

-Miattad, a Vérszerződés megtört, és az összes többi sárkány is elkezdett gyilkolni.

A lény feje kezdett kitisztulni, szomorúan döntötte oldalra a fejét.

-Látom , csak ez zavar téged. Az, hogy ti hányat öltetek meg közülünk, az nem fontos?

-Elég!