Lost happiness ~ Live your life!

2. fejezet

~ CL

Ahogy betettem a lábam a konyhába Minzy szülei lerohantak, s megöleltek születésnapom alkalmából, viszont utána rögtön munkába is álltam. A nap a megszokott kerékvágásban telt el, később már csak arra eszméltem fel, hogy egy óra, s letelik a műszakom és mára bezár az étterem. Ekkor lépett be az ajtón V, nyomában három haverjával, akiket eddig csak látásból ismertem, de a nevüket nem tudom. Köszöntöttük őket, és ők beljebb léptek. Mivel kevés vendég tartózkodott már az étteremben, ezért leültek egy üres asztalhoz és kimentem hozzájuk felvenni a rendelésüket.

- Mit hozhatok? – álltam meg az asztal mellett, Tae felállt, megölelt, amit viszonoztam neki.

- Tényleg olyan gyönyörű, mint amilyennek leírtad – szólalt meg az egyikük, szavait V-nek intézte, de végig engem nézett.

- Fogd már vissza a hormonjaidat, Jimin, még a végén elijeszted - lökte meg haverját a szőkeség, akinek a szeme, mint a kés, olyan éles volt és sötét, mint az éjszaka.

- Ő legalább nyíltan udvarol – szólalt meg a harmadik, aki az étlapot nézte. Első ránézésre azt gondolja az ember róla, hogy csendes és visszahúzódó egyéniség, amit a kisugárzásán is érezhető. – Egy kólát és egy Töltött Kimchi-t szeretnék. – mosolygott rám kedvesen, amit viszonoztam neki, majd felírtam a rendelését. Mindezek alatt jót mulattam a szóváltásukon.

- Ásványvizet és egy közepes adag Bibimbap-ot légy oly szíves – villantott rám egy ezer wattos mosolyt a szőke.

- Nekem CL a szokásos Kimbap-ot, valami rostos üccsivel – mondta V.

- Nekem is egy Kimbap lesz kólával – fürkészett a Jimin nevű srác.

- Egy kis türelmet kérek és hozom – hajoltam meg enyhén, és a konyha felé vettem az irányt, leadni a rendeléseket. De még mielőtt hallótávolságon kívül kerültem volna még hallottam Tae Hyung-tól:

- Ki ne guvadjon már a szemetek.

Odasétáltam az ablakhoz, bekiáltottam, majd az üresen maradt asztalokhoz sétáltam, hogy letöröljem őket. Két asztalt töröltem fényesre, amikor kiszólt Gong bácsi, hogy kész a hetes asztal levese, amit gyorsan ki is vittem, jó étvágyat kívánva, majd folytattam a félbe maradt tevékenykedésem. Pont akkorra lettem kész az összes szabad asztal letakarításával, amikor nyílt az ajtó, újabb vendégeket befújva a kinti hideg szél. Első látásból is megmondja az ember, hogy nem kell a pénz miatt aggódniuk. A mindhárman márkás öltözetben jelentek meg kis éttermünkben, kitudja miért ide térve be. Már sétáltam volna köszönteni újonnan érkezett vendégeinket, amikor Minzy megelőzött és helyükre kísérte őket.

Ez idő alatt kész lett a négy fiú rendelése is, amit azonnal meg is kaptak. A pult mögött vártam és néztem a vendégeket, hogy valakinek szüksége van e valamire, de szerencsére minden rendben volt. Amíg Minzy a konyhában tevékenykedett, odamentem a hármas asztalhoz, felvenni a rendelést.

- Sikerült választaniuk? – mosolyogtam rájuk kedvesen.

- Természetesen – vette át a szót a családfő. – Legyen szíves két adag VALAMIT és ezek mellé szeretnénk még az itallapról a legegzotikusabb vörösbort, amit kínálni tudnak. Fiam, te mit választottál? – nézett az említettre, de az észrevehetően nem figyelt apjára. A tekintete valahova a távolba révedt. – Jungkook! – emelte fel a hangját a szószóló, amire már a fia is felfigyelt.

- Igen? – nézett fel az említett döbbenten.

- Mit kívánsz elfogyasztani?