Egy új korszak kezdete (PUF)

Egy új korszak kezdete

– Kilenc óra negyvenhárom van – jelentette be Csele.

– Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna, mennyi az idő, de köszi – nézett fel Csónakos a telefonjából.

– Tudod te, hogy ez mit jelent?

Csónakos elkapta Csele kezét, és lerántotta az ölébe.

– Azt, hogy mindjárt megyünk csucsukálni, és azt fogod csinálni a száddal, amit annyira szeretek?

– Nem! Azt jelenti, hogy most már csak tíz óra tizenhét perced van összepakolni.

– Tehát még tengernyi időm van – állapította meg Csónakos, és már nyúlt is Csele nadrágjához. – Szóval, tudod a száddal...

– Fejezd már be!

Boka gondterhelten, az orra alatt motyogva ballagott ki a fürdőből. Beletúrt egy-két dobozba, aztán bement a szobájába, és további dobozokat kezdett kinyitogatni és kipakolni a tartalmát. Csele elszörnyedve nézte, hogy mit csinál.

– Boka! A dobozokba bepakolnunk, nem ki! BELE! – kiabált utána, aztán visszafordul Csónakoshoz. – András, minek kell ahhoz történnie, hogy végre elkezdj összepakolni?

– Hát tudod, van az a dolog, amit a száddal csinálsz... – vigyorgott kajánul a másik.

– Egyszer, baszd ki, nem gondolnál a szopásra, csoda lenne! – kiabálta Kolnay a konyhából. Ő éppen a tányérokat pakolta egy dobozba.

– Nem láttátok a töltőmet? – jött ki Boka a szobájából, kezében egy fél pár zoknival.

– Minek neked most a töltő? – méregette Csele egyre idegesebben.

– A Richter azt mondja, hogy dupla papírt tegyél a tányérok közé – üvöltött keresztül rajtuk Barabás.

– Én meg azt üzenem a Richternek, hogy dugja fel a seggébe a dupla papírját! – kiabálta vissza Kolnay.

Boka nem válaszolt Csele kérdésére, csak feltépte a könyvek feliratú dobozt, és elkezdett belőle kipakolni.

– A dobozba BELE pakolunk, Boka! BELE! Merthogy költözünk. Pakolunk, mert jönnek a szállítók reggel nyolcra! Ugye, Csónakos András?

– Egyébként Richter szerint a költöztetők soha nem érkeznek időben, szóval a nyolc órai kezdés tuti bukó – kommentálta üvöltve Barabás megint.

– Mi a faszom a Richter, egy orákulum, hogy mindent tud? Te meg ne vele cseteljél, hanem pakoljad a cuccaid! – válaszolt szintén üvöltve Kolnay a konyhából.

– Bekussolnátok végre!? – kiabálta Csónakos.

Boka a sniccerrel elindult egy újabb doboz felé.

– Boka János, az Isten a tanúm rá, hogy ha kinyitod azt a dobozt, én esküszöm, újraalapítom a gittegyletet!

– Jaj már szépfiú, hagyjad – csitította Csónakos. – Biztos mindjárt lemerül a laptopja, és nem tudja elolvasni a verset, amit Ernőci küldött neki.

Kolnay meg Barabás egyszerre röhögtek fel. Boka olyan tekintettel fordult Csónakos felé a sniccerrel a kezében, hogy Cselében meghűlt a vér, de mielőtt a gatyájába csinálhatott volna, Csónakos diadalittasan felüvöltött mellette.

– YES! FUCKING YES! Végre megöltem azt a dagadt, zöld, köcsög disznót!

– Te! Te! Te Angry Birds-özöl???

– Meg vagy te húzatva, Kolnay? – kajabált ismét Barabás.

– Mi van már megint? – kiabált vissza az említett a konyhából.