Előszó

6.5K 233 38
                                    

Kedves Olvasó! 😊

Egy nagyon rendhagyó történettel fogok most jelentkezni, hisz két olyan „műfajt" fogok vegyíteni, ami alapjáraton elég messze áll az írói profilomtól: chat-történet és naplóregény.

Mégis miért fogok bele egy ilyen történetbe? Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy vágytam már valami nagyon-nagyon könnyedre, egyúttal pedig mindig szeretek új dolgokat kipróbálni és kihívásokat állítani magam elé. A két történettípust elég nehéznek érzem a faék egyszerűségű és komolytalan szerkezet ellenére – főleg a chat jellegű történeteket –, mert elképesztően korlátozott az írói eszközök tárháza, és sokkal nagyobb kihívás bevonni az olvasókat érzelmileg a történetbe (szerintem). Én pedig köztudottan a végtelen, érzelmes leírásaimról vagyok ismert – nos, ez most nem fog a rendelkezésemre állni. 😉 

A műfaji jellegből adódóan elég rövid fejezetekre számíthattok majd, ezért valószínűleg sűrűbben is fogok jelentkezni. (Az FNY olvasóinak üzenem, hogy no panic, nem fog a másik történetem kárára menni a dolog!)
Korhatári besorolás szerint kifejezetten a Young Adultba (!) tenném ezt a sztorit, fiatal tini srácokról fog szólni, akik éppen a gimi utolsó évében szenvednek és az érettségi előtt állnak. (Azt hiszem, hogy lelkületileg én is valahol a tizennyolcadik életévemben ragadtam és imádom a sulis kliséket.) Engem ismerve biztosan számíthattok angstra és szenvedésre is, de ezúttal az aranyosság és a humor lesz az elsődleges fókuszban! 😊

Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok majd hozzá, várom majd szeretettel a véleményeteket! Remélem, hogy Ti is annyira megkedvelitek majd a két főszereplő idiótát, mint amennyire én a szívembe zártam őket! 🤗❤️

Köszönöm, ha ezúttal is velem tartotok és jó szórakozást!
Nasu

Haver, ne olvasd a naplómat!Where stories live. Discover now