Farkasokkal összezárva [SZÜNETEL]

10. Fejezet

Nincs átolvasva

Egy kicsit rájuk néztem, majd Aiden közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta...

-Állj át hozzánk. Hidd el jobban jársz.- ezután fogták magukat és tovább mentek. Én pedig utánuk néztem. Vissza fordultam és megláttam tőlem nem messze Scottot aki nem épp kedvesen nézett rám. Én csak lehajtott fejjel mentem tovább a termem felé. Csak is Aiden szavai jártak a fejemben. Nem hiszem el, hogy ezt mondta, és pont nekem. Úr isten. És akkor itt van még Scott is. Le merem fogadni, hogy hallotta mit mondott nekem az egyik iker, és azért nézett úgy rám. Nem tudom mi lesz ebből. A gondolat menetemet a csengő szakította meg. 

Ebéd szünetben mentem volna a többiekhez amikor meghallottam, hogy Scott és a falka beszélget. Megálltam és hallgatóztam.  Tudom nem szép dolog de most muszáj volt. 

-Scott gondold át- szólalt meg Stiles

-Nem, Stiles. Elegem van belőle. Majdnem meghaltunk miatta. És nem is tartozik a falkámba. Nem érdekel, hogy én változtattam át, de nem a falkám tagja. Sosem volt és sosem lesz. Azt se tudjuk, hogy az istenbe lett ilyen lény. Emellett azt sem tudjuk milyen erőkkel fog bírni. Ki tudja mit titkol. Nem bízhatunk meg benne. Még akkor sem ha a testvéred Stiles. Sajnálom. - Nem hiszem el amit Scott mondott. A könnyeim elkezdtek folyni. Inkább el is mentem az ajtótól. Elkezdtem futni a bejárat felé. De neki mentem Ethan-nek, mellette pedig Aiden állt. Nem foglalkoztam velük, hanem kikerültem őket és rohantam az erdőbe. Nehezen de lenyugodtam. Egy órámba telt, így vissza mentem az utolsó órámra.

Amint ki csöngettek az utolsó órámról  elkezdtem keresni az ikreket. Sikerült kint megtalálnom őket. A motorjaiknál álltak és beszélgettek. Láttam Scottékat de nem érdekeltek. Már nem. Oda mentem a két fiúhoz és kimondtam

-Csatlakozom- mondtam nekik, mire  meglepődtek

-Hogy-hogy?- szólalt meg Aiden

-Rá jöttem, hogy veletek tényleg jobban járok- húztam mosolyra a számat én is, majd ők is.

- Akkor pattanj- mondta Aiden én pedig már ültem is fel mögé. Sikerült még elcsípnem Scott és a többiek  pillantásait. Mérhetetlen dühöt,  csalódottságot és emellett gúnyt láttam Scott szemében. Elhajtottunk a fiúkkal és csak arra figyeltem fel, hogy a szél bele kap a hajamba. Az alfa falka többi tagjához mentünk.

Mikor oda értünk a bankhoz, leszálltunk és befele indultunk. Nem féltem, pedig lehet hogy kellett volna...

Bocsi, rövid rész lett, de ugye itt a korona vírus és távoktatásban van részünk és azt hiszem megszállt az ihlet ezért (NEM ígérem) lehet hogy nem sokára lesz új rész.

Puszi Cicák😘😘