Egy távoli bolygón

Szeptember 19., Csütörtök

Kedves Naplóm!
Amikor reggel felkeltem, álmosan kikászálódtam az ágyból, és kócosan, úgy ahogy voltam, felszürcsöltem a kakaómat. Miután ráérősen felöltöztem, (fehér atléta, bundás pulcsi, fekete, laza melegítő nadrág) elindultam suliba. Az iskola előtt szokásához híven Sam várt rám. Együtt bementünk a terembe. Első óránk kémia volt. A tanárnő adott a házimra egy kisötöst. Utána jött a fizika. Új anyagot vettünk, a sebességet. Egy csomót írtunk a füzetbe. Azután dögunalmas órák következtek. Ám a sok várakozás ellenére végül csak becsengettek asztronómiára. A tanárnő letette a cuccát, és az osztály rögtön vigyázba vágta magát. Néma csend. Sammel, aki a terem másik végén ült, szokásunkhoz híven összekacsintottunk. Felelés következett. Sam felelt, ami igen ritkának számít. A felelés témája a térgörbület volt. Természetesen ötöst kapott. Amint a helyére indult lepacsiztunk. Az óra további része érdekesen telt, a tanárnő érdekes filmet vetített a legújabb fekete lyuk felvételéről és annak készítéséről. Ez után az óra után lementünk Sammel ebédért a büfébe. Ma nincs otthon se anyám, se apám, se a húgom, úgyhogy miénk a világ. Miután bevásároltunk egy csomó nasit, úgy döntöttünk, hogy a házi megcsinálása előtt még van egy kis időnk kísérletezni. Mikor hazaértünk -hozzánk természetesen- Sam rögtön bekapcsolta a TV- t és a kedvenc csatornánkra tekert. Ezután a televízió háttérműködése mellett nekiálltunk gondolkodni. Arra jutottunk, hogy fel kéne deríteni a bolygót. Ennek megvalósítására támadt egy ötletünk. Egy űrszonda. Mint mindig, természetesen Samnek jutott a tervrajzolás feladata. Arra gondoltunk, hogy rátesszük a multifunkcionális kamerát, amelyet kedden tervezett Sam. Nagy vonalakban felvázolta barátom a szondát, és az elejére rábiggyesztette a kamerát. A kamerát egy önmüködő napellenzővel szereltük fel, hogy ne égjen ki. Tettünk hozzá még pár szükséges alkatrészt, végül Sam áthúzta a szükségesebb vonalakat, és kész is lett. Én írtam rá az alkatrészek nevét, ezen a nyelven, hogy betehessem a naplómba. Még Samnél is kimagyaráztam magam, mert még készítünk másolatot, így a mi nyelvünkön is meglesz. Így nézett ki:

Miután ezzel megvoltunk, megcsináltuk a házit. A töriháziból nagyon elegem van. Mindig ugyanazt kell tanulni. Movor támadások a bolygónkra 2006- ban. A fumorik (ezek volnánk mi) és a movorok legnagyobb ütközete az eddigi történelmünkben. Említettem már, hogy most 2055-öt írunk? Na mindegy. Már ezen is túl vagyunk. És azt mondtam, hogy nem fedeztünk még fel bolygókat a miénken kívül. Hát nem egészen. Én élhető bolygóra gondoltam. A movoroknak ugye jönni kellett valahonnan, tehát vannak élhető bolygók, csak mi még nem tudunk róluk. Különben is most fedeztünk fel egy exobolygót!!! Lehet, hogy van rajta értelmes élet. De kicsit elkanyarodtam a témától. Szóval a movor csillagromboló tüzérek nevét kéne bemagolni, de nem megy. A fumori hősök neveit bezzeg kívülről fújom. Szerencsére megnyertük az ütközetet, ám egy hatalmas kráter, az ún. Diadal óceánja mindmáig emlékeztet a nagy ütközetre. Ekkor bombázták szét az egyik holdunkat is, a Rodont. A másik holdunknak a Redonnak nem esett baja. Erről már talán meséltem. A Rodonról nem beszéltem, hiszen szomorú vége lett, és a bolygónkra is lehullott pár darabkája. Ezeket ma a Nemzetközi Világmúzeumban őrzik. És azt említettem, hogy ezután az ütközet után kovácsolódott össze bolygónk egysége? Hát igen. Előtte kettő, utána egy világháborúnk volt. Nagy szerencse, hogy győztünk az egységes movorok ellen, hiszen egységben az erő. Mi akkor szétszórt népek voltunk. De sikerült, hála a fejlett technikánknak. Viszont a környezetszennyezés miatt kitört egy harmadik világháború. Erről mi még nem tanulunk ebben az évben, és én még nem is éltem, de tudok róla egyet s mást. Például azt, hogy 2038- ban tört ki, és 2041- ben zárult a Világkormány megalakulásával. Mindössze három év alatt a bolygón élő népek képesek voltak egyetértésre jutni. Szerencsére én még nem éltem. Én 2042-ben születtem, egy évvel a harmadik világháború vége után. De kanyarodjunk vissza a Sammel töltött időre. Miután kész voltunk a házival, megérkezett édesapám. Pontosan 6-kor nyomta meg a csengőt. Sammel odasprinteltünk a bejárati ajtóhoz, és kinyitottuk az ajtót. Kórusban köszöntünk apámnak. Rögtön feltűnt neki a lelkesedésünk, és meg is kérdezte, mi az oka a feldobottságunknak. Mi elráncigáltuk az íróasztalhoz, és Sam diadalittas mosollyal előhúzta a fiókból a teleszkóp, majd a kamera, és végül az űrszonda tervrajzát. Apám csak bámult, majd megkérdezte.
- Nagyon ügyesek vagytok, igazán figyelemre méltó a teleszkóp, és a kamera is. Sokat fejlődtél Sam- simította meg a barátom fejét.- Csak egy dolgot nem értek. Mire kell az űrszonda?- kérdezte.
Erre a végszóra Sammel egyszerre kezdtük el magyarázni a bolygó megtalálásának történetét egymás szavába vágva. Apám elmosolyodott, és megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, és további sok sikert kíván. Ezután ő felment az emeleti irodájába, Sammel pedig boldogan ültünk le a TV előtti fotelbe, és néztük a kedvenc sorozatunkat.
Jó éjt!