A hatalmas felforgás * Amit te keltettél bennem

3. rész

Csak bámultam a képet, nem tudtam semmire sem gondolni. Majd megláttam a like-ok és a kommentek számát. Pár perc alatt körbe járta a kép majdnem az egész világot. Rámentem a kommentekre és elakadt a lélegzetem. Sokan ismernek.
Zuhanyozás után még gitároztam egy kicsit, majd rámentem Sarah insta oldalára is, ahol egyből megláttam a Noe-val készült közös képet. Sarah-nak sincs kevés követője. Legfőképp azért, mert sok képünk van együtt, vagyis ő ezt mondja. Lehet, hogy van benne valami, de szerintem az a 300.K követője nem miattam követi.
Visszatérve az ő képünket is like-oltam, majd lefeküdtem aludni.
Az álmomban egy irodában voltam, ahol minden dolgozó én vagyok. Keményen dolgozik mindegyik én. Majd egyszer jön egy szürke ember, aki nem én vagyok. Árnyékban állt a falnak dőlve így nem láttam ki az. Majd hirtelen egyszerre nézett fel az összes én. Pedig a titokzatos ember nem is csinált semmit. Majd hirtelen jött egy láthatatlan szél, ami a helyszínen lévő összes papírt össze kevert. Sok a levegőben szállt a föld felé, a többi pedig már lent volt. Majd az egyik ajtó mögül kilép egy másik én. „Mi ez a nagy felforgás?” üvöltötte. Ránéztem az egyik lapra a földön ami közel volt hozzám. Az elalvás előtti gondolataim voltak rajta. Mire felnéztem a szürke ember eltűnt a papírok, mind a helyükön voltak.
Felriadtam. A levegővel küszködve próbáltam vissza emlékezni az álmomra. Eléggé furcsa volt, de már szinte kezdtem megszokni a nem hétköznapi álmokat. Ránéztem a telefonomra ami kikapcsolva hevert mellettem. Felnyitottam a képernyőt és az időt néztem. Csak bámultam. Egyszerűen néztem, de nem tudtam elolvasni. Ezért pislogtam párat és megtöröltem a szemem. Már el tudtam olvasni. Reggel 7 óra. Felültem az ágyban és körbe néztem a szobában. Ruhák itt-ott hevertek a földön, asztalon, polcon és a többi dolog sincs a helyén. Ezért nagyon gyorsan elmentem a fürdőbe fogat mosni majd kezdődhetett a nap. Először a ruhákat raktam a szekrénybe, majd a könyveket az egyik polcra. Az ajándékokat pedig a tükör elé raktam. Kinyitottam a szekrényt és kiválasztottam a mai ruhám egy rózsaszínes póló és fekete rövidnadrág lett.
( lásd a képen)

A hajamat kiengedve engedtem a vállamra. Feltettem egy kevés szempillaspirált, majd egyből hallottam a telefonom rezgését.

- Ashleey! Tudod milyen nap van ma? Remélem már kész vagy!

- Neked is jó reggelt Sarah!

- Ohh, bocsi.

- Megvan minden?

- Igen. Érted megyünk kocsival, Max letesz a helyszínen, majd elhúz haza.

- Honnan tudjátok hol vagyok?

- Tudod, van a telómon nyomkövető rendszer ami lehet kicsit para, de jó cucc.

- Oh, tényleg. Na akkor Szia, hamarosan tali.

Gyorsan beleraktam a háti táskámba az ajándékokat és szóltam Max-nek, hogy indulhatunk.
Sarah-éktől egyenesen oda mentünk. Hatalmas tömeg volt, szóval ha akartuk se tudtuk volna elkerülni. Ma kirakott minket, majd a lelkünkre kötötte, hogy vigyázzunk magunkra és már ment is el. Sarah-val hirtelen azt se tudtuk, hogy hova nézzünk. A volt osztálytársam a nyakamba akasztotta a belépőt, amit már 2 hónapja rendelt meg a nővérével, aki úgy döntött, hogy szívesen adja oda nekem, mert őt amúgy sem nagyon érdekli ez az egész. Szóval így mentünk át az úton. Ezen az oldalt volt az épület, vagyis itt sokkal nagyobb tömeg volt.
Az emberek egy része képeket vagy Tik-Tok videót csináltak. Ezért úgy döntöttünk, hogy mielőtt még bementünk volna az épületbe csináltunk egy képet. Ekkor vettem csak észre Sarah ruháját.