A Difficult Year [Egy Nehéz Év] Hp ff

10. rész Szereljünk rá valamit!

Fred hitetlenkedve hallgatta ikre történetét. Miután George befejezte, elkérte tőle a levelet és hosszan tanulmányozta.
-Szerinted Caramell áll Green mögött?
-Lehet. Minden esetre nem baj, ha kihúzzuk nála a gyufát.- vigyorgott.
-Meg hát látszott rajta, hogy szereti a trágya gránátot!- kontrázott Fred.
-Ugye nem arról beszéltek, amit Greenel műveltetek?-Alica szúrós szemmel nézett a fiúkra.- Én nagyon szoktam értékelni a hülyeségeiteket, de ez nagyon gonosz volt. Remélem mentek büntető munkára!
-Megyünk Lice. De szerintem te is élvezted volna, ha nem pont vele csináljuk.- kezdte Fred.
-De minthogy totálisan bele vagytok zúgva...
-Fred! George! Ti... Borzasztóak vagytok!- Alica egy ideig hápogott, majd elküldte őket melegebb éghajlatra, és távozott. George követte tekintetével. Végül szeme megállapodott Angelinán, de gyorsan el is fordította a fejét, amikor a lány mérgesen odanézett. Fred elvigyorodott testvére mozdulatsorán.
-Gyere egy kicsit haver!- nézett ikrére, majd választ se várva kihúzta a klubhelységből. Elráncigálta egy üres titkos átjáróig, ott megállt, szembefordult vele és összefonta a karjait.
-Csak nem bejön neked Angelina?
-Mi? Dehogy!
-Már nem először látom, hogy őt nézed és amikor rádnéz, elvörösödsz és elfordulsz...
-Nem is igaz. Most is csak azt néztem hogy mit reagál a felvetésünkre!
-George. Nekem nem tudsz hazudni. Tökre bele vagy esve!
-Mondom, hogy nem!
-Beleestél Angelina Johnsonba! Beleestél Angelina Johnsonba!- énekelte Fred.
-És ha igen? Most addig nem fogsz békénhagyni, amig azt nem mondom, hogy tetszik?
-De csak ha őszintén mondod.
-Freddie. Hogy mondjak őszintén olyat, ami nem is igaz?
-Olyan sötét vagy Georgie, mint Piton haja. Ismerd már be, hogy tetszik! Nem mondom el senkinek. Eskü.
-Borzasztó vagy. De nem is... Vagy hát egy... nagyon kicsit.- a fiú feje olyan vörös lett, mint a haja.
-Megmondtam!- ujjongott Fred, majd kirohant az átjáróból, faképnél hagyva ikrét.

Másnap délután kviddics edzés volt. Nagyon rosz volt az idő, esett az eső és fújt a szél. Mindenkinek rossz kedve volt, még az ikrek se poénkodtak. Charlie hiába bíztatta csapatát, katasztrofális teljesítményt nyújtottak. Edzés végén mindenki hulla fáradtan rogyott le az öltözőbe.
-Már csak egy hónapunk maradt az első meccsig. Idén mi nyitjuk a szezont, a hugrabug ellen. Nagyon remélem, hogy j9 idő lesz, mert ga olyanok leszünk mint ma... De ne csüggedjünk! May vesztünk.- vonta meg a vállát az ikrek bátyja.- Na én rohanok, mert még meg kéne csinánom a házijaimat! Sziasztok.
-Szia Charlie.- az unott kórus átöltözött, majd felballagtak a griffendél toronyba.

Csütörtökön kisütött a nap. Az edzés is jobban ment, és este viszonylag vidáman ültek le házit írni. Az ikrek a leveles eser óta nem gondolkoztak a Green ügyön. Miután nagyjából végeztek a házifeladat heggyel, összedugták a fejüket, és felvetették a lehetséges lehetőségeket.
-Szerinted ki lehet az, akit el akarnak kapni. Mert azt írta, hogy "Bocsi a múltkori félresikerült akcióért, tényleg azt hittem, hogy ő az."
-Vagyis egyértelműen kell nekik valaki.
-Lehet, hogy itt van az a valaki a Roxfortban?
-Nincs kizárva George. Én azt mondom, hogy tartsuk rajta a szemünket az öreg csajcsábászon.- Fred rávigyorgott ikrére, majd mindkettejükből kitört a nevetés.
-Az az ötletem támadt, hogy szereljünk rá valami megfigyelő cuccot.
-Én is pont ezt akartam mondani...
-Majd holnap kitaláljuk Freddie.
-Köszönjünk el a többiektől és menjünk csicsikálni.
-Nem tudunk már mit csinálni,
Így elmegyünk csicsikálni!- felnevettek, elköszöntek a lányoktól, majd felmentek a szobájukba, ahol Lee és James már az igazak álmát aludták.