Miért én?( BNHA ToDeku)

3. rész

Épp, hogy begyógyult a sebem, máris kezdődött a Sportfesztivál. Ez nagy alkalom egy hőstagozatosnak, mivel sok hősügynökségtől jöttek képviselők, hogy megfigyeljék a diákokat. Ha szimpatikusnak találják valamelyiküket, küldenek felkérést, hogy náluk helyezkedjenek el szárnysegédként. Apám azt hiszi, hogy majd társulni fogok az ő ügynökségéhez. Hát nagyon téved. Most vette fel az egész osztály a U.A.-s egyenruhákat, és mindenki készülődött a megmérettetésekre. A sport aréna felé vettük az irányt. Amint beértünk, hatalmas ujjongás fogadott minket. Több százezren jöttek el megnézni minket. A kommentátor Present Mic volt, aki bemutatta az első évfolyamos osztályokat. A játékvezető Midnight volt, aki után csorgatta a nyálát jó pár srác az osztályunkból. Az iskolai fogadalom következett. Kihívta azt az üvöltözős srácot.

- Fogadom, hogy én leszek a nyertes- jelentette ki teljes magabiztossággal a hangjában.

Erre mindenki elkezdett beszólogatni, de a játékvezető hamar elcsendesítette a háborgó tömeget. Elmondta a szabályokat és megmutatta az első játékot.

- Akadályverseny!- kiáltotta Midnight.

Ezek után elkezdődtek a versenyjátékok. Az első és a második feladat pofonegyszerűnek bizonyult és sikerült elől végeznem a ranglistán. Most épp pihenőt tartottunk mielőtt kezdődött volna a végső feladat. Egy kicsit feszélyezve éreztem magam amiatt, hogy tudtam, az apám figyel, és minden pillanatban azt várja, hogy használjam a másik oldalam is. Mivel ezt akarta, én már csak azért sem használtam, hogy megmutassam, tudok a tüzes oldal nélkül is győzni. A gondolataimat Izuku lágy hangja szakította meg.

- Sok sikert! Adjunk bele mindent!- mosolygott rám.

- Rendben- válaszoltam hasonló mosollyal az arcomon.

Valahogy ő mindig meg tud mosolyogtatni. Boldog vagyok már attól, hogy a közelemben van. Azt hiszem tényleg nagyon beleestem Izukuba, bár ezt a világért sem vallanám be senkinek.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Kisorsolták, hogy kik küzdenek meg egymás ellen. Én Sero Hantával lettem összerakva. Mielőtt elkezdődött volna a harc, apám odajött hozzám, hogy négyszemközt beszéljünk.

- Szégyenletes, amit csináltál! Ha használtad volna a másik oldalad, kiemelkedően teljesítettél volna mindkét feladatban.

- Nem érdekel a véleményed- morogtam- Csak anyám oldalával harcolok.

Jéghideg tekintettel haladtam el mellette, belé fojtva minden szót. Mérhetetlen haraggal sétáltam be az arénába, ahol már vártak rám. Midnight, amint meglátott egy kicsit megdermedt, de folytatta a beszédét és felhívott engem és Serot a csatatérre, hogy kezdetét vegye a mérkőzés.

- Vigyázz, kész, harc! Győzzön a jobbik- kiáltotta el magát.

Mivel csak úgy forrt bennem a düh, befagyasztottam egy másodperc alatt ellenfelem egy jégtömbbe. Éreztem, hogy kezd gyengülni a fagyos részem, de nem foglalkoztam vele. Megnéztem a táblát, ami megmutatta, hogy ki a következő ellenfelem. Meglepődve vettem észre, hogy Midoriya ellen kell kiállnom. Kellett pár perc mire felfogtam a helyzetet. Vele kéne harcolnom? Pont vele? Ekkor a fejemben megjelent a szeplős kis arca, amint mosolyogva mondja, hogy adjunk bele mindent. Nem hagyhatom cserben. Oda kell tennem magam 100%-osan.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Egymással szemben álltunk és csak a rajtszóra vártunk, amely pár másodperc múlva el is hangzott. Harcolni kezdtünk. Észrevette, hogy fogy az energiám, mivel nem használtam mindkét oldalam.

- Azt mondtam, hogy tegyük oda magunkat, de úgy látszik te nem gondoltad komolyan- kiáltotta oda nekem, kissé szomorú tekintettel.

- Nem akarom apám erejét használni. Gyűlölöm azt az oldalam. Még anyám is azt mondta, hogy undorító, ezért leöntött forró vízzel.

- De az az oldal is te vagy. Te irányítod.

És ekkor megvilágosodtam. Be kellett látnom, hogy tényleg igaza van. Én uralom az erőmet, apám nem befolyásolhat. Meggyőzött. Elkezdtem használni a tüzet, amelyet a közönség egy nagy meghökkenéssel díjazott. Így küzdöttünk egymással egy ideig, aztán észrevettem, hogy Izuku komolyabban megsérült. Ezt nem voltam hajlandó tovább nézni. Nem bírtam elviselni, hogy bántom azt, akit szeretek. Mindent hátrahagyva kisétáltam a harctérről. Nem érdekelt az, hogy mit fog az apám vagy esetleg a nézők gondolni. Csakis arra tudtam gondolni, hogy nem akarok soha többé kárt tenni a szerelmemben. Néma csend lett az arénában. Alig tudták felfogni, hogy gyakorlatilag feladtam a versenyt. Midnight végül megszólalt, hogy Midoriya sikeresen tovább jutott, majd bejelentette, hogy kik következnek. Az öltöző felé vettem az irányt, és ahogy beléptem, egy ismerős kócos hajkorona tárult a szemem elé. Izuku megfordult és észrevettem, hogy sírt.

- Miért adtad fel?! Tudod mennyire rosszul esett?! Azt hittem számított az, amit mondtam- hangja megremegett.

- Persze, hogy számított. Neked köszönhetően használtam a másik erőmet is.

- Akkor miért...

Félbeszakítottam azzal, hogy egyre közelebb mentem hozzá. Komoly tekintettel a szemébe néztem, majd odahajoltam a füléhez.

- Azért, mert szeretlek Izuku- majd az ajkaihoz hajoltam.

A szívem csak úgy dübörgött, a tenyerem pedig az idegesség miatt izzadt, de nem érdekelt. Nem gondolkoztam. Megfogtam a kezeit, majd megcsókoltam. Csodálatos érzés volt. Mintha az ajkainkat egymásnak teremtették volna. Éreztem, ahogy lesokkolt és nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Szomorúsággal tele el akartam hajolni, amikor az egyik kezével megfogta a tarkóm, visszahúzott ajkaira és most ő csókolt meg. Pirultan váltunk el egymástól.

- Én is szeretlek...Shouto.