Miért én?( BNHA ToDeku)

1. rész

Attól a naptól kezdve változott meg az életem, hogy találkoztam Vele. Kócos, fekete göndör haj és aranyos szeplők, és persze ott van a rendkívüli jósága. Én csak a felvételi után találkoztam vele, mivel ajánlással jutottam be az U.A.-be. Az undorító és taszító apám miatt, akit híresebb nevén, Endeavorként ismer az emberiség. Miatta borult ki anya, és én azóta gyűlölöm az apámat. Soha nem akarok még csak hasonlítani se rá. Ezért nem használom soha a bal oldalamat harc közben. De ez már egy másik történet. Most jelenleg azon gondolkodom, hogy milyen lesz az első nap a hősképzőben. Remélem, egy nap igazi hőssé válok, aki segít a bajbajutottakon. Holnap kezdődik a tanítás, úgyhogy egy picit izgulok, bár ezt semmiképpen nem mutatnám ki. Nem akarom, hogy lássák a gyengeségeimet.

--------------------------------------------------------------------------------

Már bent voltam az osztályteremben és leültem az utolsó padba. Nem szeretek nagy feltűnést kelteni, velem ellentétben viszont egy másik srác üvöltözött, hogy ő lesz a legjobb. Chhh, utálom azokat, akiknek ennyire feltűnési viszketegségük van. Ebben a pillanatban viszont bejött egy szégyenlősebb fiú, akit egy magas csávó már le is támadott.

- Üdvözletem Iida vagyok. Örülök a találkozásnak. Láttalak felvételin, és nagyra méltatlak, amiért te rájöttél a cselre a felvételin.

- Sz-szia, én is örvendek. Midoriya Izuku a nevem- válaszolt elpirulva.

Ezután találkozott a tekintete az enyémmel. A vidámságtól csak úgy sziporkázott. Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, míg nem megállt a padom előtt, és rám mosolygott.

- Hali, Midoriya Izuku a nevem. Téged hogy hívnak?

- Todoroki Shouto- és ebben a pillanatban valamiért inkább lehajtottam a fejem, mint hogy a szemébe nézzek.

Ekkor rontott be az osztályba egy unott fejű férfi. Midoriya gyorsan leült a mellettem lévő padba, mivel az volt a legközelebbi pad, amely még üres volt.

- Jó reggelt kívánok! Én leszek az osztályfőnökötök, Aizawa- te jó ég, még a hangja is totál unott volt.

Közölte velünk az új osztályfőnök, hogy gyakorlati teszteket fogunk csinálni, és aki utolsó lesz, azt kicsapja. Hmm, nem hangzik olyan nehéznek. És tényleg nem voltak azok. Futni kellett, erőt mérni stb. Az én erőmmel ez semmiség volt, de Midoriya nagyon lemaradt. Most éppen a dobást csináltuk, amikor ő volt a soros.

- Ha a teljes erődet beveted, akkor lesérülsz viszont, ha erő nélkül csinálod elég silány eredmény fog születni - közölte vele Aizawa-sensei. - Ilyen puhányokra nincs szükségem.

A fiú gondolkodott egy kicsit, aztán elhajította úgy a labdát, hogy csak egy ujja sérült meg. Látszott rajta, hogy fáj neki, erre én megsajnáltam. Minden erejével azon van, hogy bent maradjon. Nem tudja kordában tartani az erejét, de próbálkozik. Ő volt az utolsó dobó, mivel kicsöngettek és mindenki ment ebédelni. Miután már senki nem maradt a pályán csak ő és én, odamentem hozzá.

- Szép munka volt- mondtam ridegen, majd rohantam az ebédlőbe.

Szép munka volt?! Miért mondtam ezt? Egyáltalán miért mentem oda? Magam sem tudtam igazából. A lábaim maguktól mozdultak. Ezen gondolkodtam ebéd közben addig, amíg észre nem vettem, hogy a szeplős fiú leült velem szembe. Mikor észrevette, hogy figyelem, nem mondott semmit csak rám mosolygott. Így falatoztunk némán, amíg ő meg nem törte a csendet.

- Sz-szeretnék mondani valamit Todoroki-kun.

- Mit?

- Én azóta felnézek rád amióta láttam, milyen könnyedén és szépen használod a képességed. Bárcsak nekem is így menne.

- Köszönöm - fhuu, de bőbeszédű vagyok.

A szemei ragyogtak. Mielőtt idegességemben lehajthattam volna a fejem megszólalt Midoriya.

- Akkor holnap találkozunk- és ezzel el is hagyta az ebédlőt.

Fura érzésem van, mintha nem lennék önmagam. Biztos csak a fárasztó nap tette ezt velem. Remélem holnap is csinálunk valami érdekeset.

------------------------------------------------------------------------------

Másnap reggel All Mighttal volt óránk. Kétszemélyes csapatokat sorsolt ki, hogy kik harcolnak együtt. Aztán azt is kiválasztotta, hogy kik lesznek a gonoszok, akik az épületben őrzik a bombát, és kik lesznek a hősök, akik próbálják megkaparintani. Az első csapat Uraraka-san, Midoriya, Bakugo és Iida-kun volt. Midoriyáék voltak a hőscsapat. Amíg ők négyen csinálták a feladatot, addig a többi tanuló kamerán keresztül nézte őket. Amikor láttam, hogy Bakugo Katsuki rátámad Midoriyára, valamiért félelem járt át. Tudtam, hogy erősebb a fiúnál. Nagyon nagy küzdelem volt. Végül a hőscsapat győzött. De engem ez nem érdekelt csak az, hogy Midoriya-kun eszméletlen állapotban van és még a karja is eltört. Bevitték a gyengélkedőre Recovery Girlhöz. Az állapota mégsem hagyott nyugodni valamiért, én magam sem tudom, hogy miért. Emiatt amikor én következtem, hogy teljesítsem a feladatot, lezavartam egy perc alatt, hogy a gyengélkedőbe rohanjak. Persze mire már odaértem se híre, se hamva nem volt. Így nem találkoztam vele a nap további részében. Egyébként ma bejelentette Aizawa-sensei, hogy senkit sem rúg ki, mivel csak viccelt. Természetesen erre az egész osztály megkönnyebbült. Engem mégis elkapott egy szorító érzés valami miatt. Csak a mellettem lévő üres padot tudtam bámulni. Eszembe jutottak a csillogó szemek és a kócos fekete haj.