Utolsó percek (Befejezett)

9.

Egész este le se lehetett valkarni rólam Bakugout. Mondjuk.. Nem is nagyon akartam levakarni magamról.

Olyan hajnali egy óra körül lehetett, mikor kezdtem elég dutván szédelegni és éreztem, hogy gyomrom tartalma elő kívánkozik. Azonnal rohantam a mosdóba és kiadtam magamból a dolgokat - Legalább most nem vér... - suttogtam.
Megmostam egy kicsit az arcomat majd vissza indultam.
Mikor már majdnem ott voltam valaki hozzá szorított a falhoz. - Na mi az Eijirou? Hova hova? - kérdezte nyávogós hangon Monoma. - H.. Hagyhállhh. - nyögtem ki. - Oohhh. Egyelek meg cukorfalat. Mennyit ittál? - hajolt közelebb arcomhoz. - Annyit biztosan hogy ne ellenkezzél. - mondta, majd ajkaival letámadott. Azonnal használtam a képességem hogy ne tudjon nyelvével számba hatolni. - Mit kéreted magad? Ha már azzal az ideggörcsös süngecivel is smároltál akkor nem mindegy? - hisztizett. Újra próbálkozott de eltoltam magamtól - Haggyháll máár. - nyafogtam. Ekkor megváltozott a tekintete. Erősen rászorított a csuklómra majd hirtelen a fölre lökött - Hülye kis fasz.. - köpte nekem a szavakat majd elkezdett rugdosni. Teljes erőből hasba rúgott amitől egy adag vér a számon keresztül távozott. - Ha nekem nem adod magad akkor másnak se fogod! - kiáltott rám és ráült derekamra. Két kezét nyakamra vezette és elkezdte szorítani.
Mivel elakadt a levegőm így az orrom elkezdett vészesen vérezni. Nem olyan vokt mint eddig. Már szó szerint folyt az orromból a vér.

Kezdtem elveszíteni az eszméletemet, mikor valaki lelökte rólam a fiút. Tompán hallottam pár csattanást de nem tudtam gonnan jöhet.
Arcomon megéreztem egy meleg kezet - Eijirou! Kelj fel! - felismertem a hangját. Bakugou. - Hallod? Kelj már fel! - ordított és felemelt karjaiban. - F.. Fáj.. - suttogtam. - Mi?? Mi fáj?? - kétségbe esett volt a hangja - A..f..fejem. Fáj. - mondtam. - Viszlek az orvosiba. Tarts ki. - mondta Bakugou majd elkezdett velem rohanni. - Ilyenkor is itt van? - suttogtam - Igen Ei. Recovery Girl mindig a suliba van. - simogatta meg a fejemet. Hallottam egy ajtó csapódást majd elájultam.

Éreztem, hogy valami hozzá ér ajkaimhoz. Kinyitottam lassan a szemeimet és  Bakugou vörös tekintetével találtam szembe magam. - Furahajú! Legközelebb nem mész egyedül sehova! A szívbajt hoztad rám te idióta. - kelt ki magából a mellettem ülő süni. - O.. Oké. - mondtam halkan. - Agghh.. Aggódtam érted te selejt.. - mondta lesütött szemmel. - Bocsánat. - suttogtam. - Nem a te hibád. De mostmár mennünk kéne. - mondta majd segített kikelni az ágyból.
Megköszöntük az idős néninek hogy megint segített, majd elindultunk.

Már egy ideje sétáltunk mikor Bakugou megszólalt - Csak hogy tudd.. Mostantól veled fogok lakni.