Az utolsó véridomár

3.

Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy elrakjam a ruhámat és összeszedjem magam. A legrosszabbra számítottam.
-Jó reggelt álomszuszék! Gyere ülj le, csináltam neked reggelit! - köszöntött Cami.
-Nagyon köszi, nem kellett volna ennyit fáradoznod miattam. - mondtam.
-Nem volt fáradozás, ismersz, kicsit hiperaktív vagyok. - legyintett.
Heh... Kicsit?
Leültem az asztalhoz és nekiláttam az evésnek. 5 perc múlva megszólalt a csengő. Megálltam a rágásban és teljesen lefagytam. A kezem irtózatos remegésbe kezdett. Cami rámnézett, majd Stevere, akinek egy bólintással jelezte, hogy tűntessen el a házból.
Steve megfogta a vállam és oldalra biccentette a fejét, hogy kövessem. Gyorsan felálltam és indultam utána.
-Szia Peter! Na? Tudsz valamit Bettyről? - hallatszódott az előszobából.
-Nem. És ha nem bánod, átkutatnánk a házat. - szólalt meg Apa hangja.
Átkutatnánk??? Mekkora sereggel jött ez értem? És különben is, miért nem hitte el Caminak, hogy nem vagyok itt? Mindegy, nyomtalanul el fogok innen tűnni.
-Itt a hátsó ajtó. - suttogta Steve - Rohanj el, amilyen gyorsan és amilyen messze csak tudsz Kölyök!
Igen, a nagynénimék szívesen segítenek nekem, de azért egy rendőrségi ügyet még értem sem vállalnának be.
És megint menekültem. Más tuti használta volna a képességeimet ebben az esetben, de nekem ez nem volt opció. Eszem ágába se volt leleplezni magam, ráadásul azt se tudtam, hogy kisebb állatokon kívül tudom-e használni egyáltalán.
Fogalmam se volt, hova menjek, arra már gondolni se mertem, hogy hol fogok aludni.
Egész nap csak azon voltam, hogy minél meszebb kerüljek apámtól. Már sötét volt és én egy percre se álltam meg.
Úgy éreztem valaki követ, mintha lépéseket hallottam volna. Fél percenként hátranéztem, de senki nem volt ott. Gyorsabbra vettem a tempót, majd valaki hirtelen lefogott. Egy egészen kellemes illatú kendőt szorított a számhoz. Egy darabig ellenkeztem, de túl erős volt az idegen. Végül elálmosodtam és összeestem.
Egy szobában tértem magamhoz. Egy székhez voltam kötözve. Heves vitatkozás hallatszódott az ajtón túlról.
-Ember, te normális vagy? Le is csukhatnak minket ezért! Ez emberrablás cseszd meg! - kiabált egy női hang.
-Nem érted Vanessa? Ez az a csaj, akit mindenhol keresnek most. Tudod mennyi pénzt ajánl fel az apja a megtalálónak? És most mégcsak nem is lenne dolgunk a zsarukkal. - magyarázkodott egy férfi hang.
-Kurva jó terv eskü. Majd az apjának elmondja, hogy akarata ellenére idehoztad, aztán baszhatjuk a pénzt. - szólal meg egy másik férfi hang.
-És ha megígértetjük vele, hogy kussba marad? Vagy megzsaroljuk?
-Nálad nagyobb idiótát még életemben nem láttam. Inkább gyere és segíts megoldani amit csináltál. - mondja a nő.
Kinyílt az ajtó. Kicsit még homályosan láttam, de annyit le tudtam szűrni, hogy a nőnek vörös, az elrablómnak barna, a másik férfinek pedig fekete haja volt. A huszas éveik elején járhattak. Feltételeztem, hogy mindhárman bűnözők voltak.
Megpróbáltam rendesen magamhoz térni, majd elkezdtem mocorogni a széken.
-Ne is próbálkozz! Ha úgy teszel, mintha ez az éjszaka meg se történt volna, visszaviszünk apádhoz és minden rendben lesz. Ha beköpsz minket, tűrni fogod a következményeket. - zsarolt a nő, azaz Vanessa.
-Remek, mert eszembe sincs visszamenni apámhoz. Mik a következmények? - kérdeztem komoly arccal.
Erre mindhárman egymásra néztek, de nem adták fel.
-Nem akartam ehhez folyamodni, de erre kényszerítesz. Lucas, beszélgess el vele! - mondta Vanessa.
A fekete hajú, mint kiderült Lucas előrántott egy pisztolyt és a homlokomra szegezte.
Egy pillanatra el is hittem, hogy lelőhet, de vágott az eszem.
-Tudtommal pénzt akartok, azt pedig csak akkor kapjátok meg, ha élve hazavisztek. Ha pedig megöltök és véletlen mégis kiderül, szembe kell nézzetek az életfogytiglannal. Apám gazdag, tehát hatalma van. Ha megtudja mi történt, márpedig ki fogja deríteni, mert most is megszállottan keres, el fogja intézni, hogy még a börtönnél is keményebb bűntetést kapjatok. - hadartam mosolyogva.
-Megnyugtatlak, hogy sem a rendőrség, sem az apád nem fogja megtudni mi történt. Miután meghúzzom a ravaszt beteszünk a fagyasztóba, majd kiszedünk és a tested rohadásnak indul. Ezután szépen ledarálunk és megetetünk téged a disznókkal. Volt bizonyíték, nincs bizonyíték. - húzta fel a szemöldökét Lucas.
Lélegzet visszafojtva tartottam a szemkontaktust vele. Féltem tőlük, de apámtól mégjobban tartottam.
-Mint mondtam, apámnak sok pénze van. Garyben van egy hatalmas házunk, amihez van kulcsom, ott sokkal több pénz vár titeket, mint amit értem ajánl. Ha élve hagytok, elvezetlek oda titeket és azt visztek el az otthonomból, amit csak akartok.
-Ne próbálj átvágni minket. Tuti be van kamerázva az egész ház, börtönbe fogunk kerülni miattad. - kiabált rám Vanessa.
-Butuska vagy. Nem elég élesek a felvételek ahhoz, hogy elkapjanak titeket. Ha látszódna az arcotok, az személyi jogokat sértene. De egyébként, ha ennyire aggódsz, törlöm a felvételeket. - oktattam ki Vanessát.
-Honnan tudjuk, hogy nem versz át minket? - kérdezte Jason, a másik férfi.
-Oldozzatok el és bebizonyítom!
-Azt hiszed elment at eszünk? - háborodott fel Vanessa.
-Esküszöm nem teszek semmit, csak oldozzatok el!
Vanessa biccentett a srácoknak, hogy szabadítsanak ki.
Felálltam, kicsatoltam a nyakláncom, odanyújtottam az egyik srácnak.
-Ezt apámtól kaptam szülinapomra, fehér arany. Megfelel előlegnek?
Jason zsebre rakta a nyakláncom.
-Mikor indulunk? - kérdezte Vanessa.
-Apám mához egy hétre üzleti útra megy Michiganbe, valószínű, hogy ott is marad egy darabig. A nagyszüleim ott laknak így az a következő helyszín, amit átkutat majd utánam.
Vanessa a szemembe nézett vérkomoly arccal. Felsóhajtott és a két srácra nézett.
-Nem vihetjük haza. Hinnünk kell neki. - mondta.
-Mi? Megőrültél? És ha átver? - kérdezte Lucas.
-Mit csinálunk itt vele egy hétig? - szólalt meg Jason.
-Shhhh! - csitította el őket Vanessa, majd elkezdett suttogni - Nem véletlenül nem akar hazamenni. Szerintem az apja szexuálisan zaklatja, nem engedem, hogy hazakerüljön.
-Nemár! Ez faszság! Nem fogok egy keresett személyt rejtegetni a házamban, csak azért, mert leszbikus vagy és rágerjedtél erre a lányra. - nyavajgott Lucas.
-Ennek semmi köze a szexualitásomhoz. Te tudod a legjobban, hogy mit művelt apád a nővéreddel. Nem fogom hagyni, hogy ez a pedofil rajta élje ki a vágyait. - suttogta mérgesen Vanessa.
Lucas felsóhajtott.
-Pontosan egy hétig maradhatsz itt, egy perccel se tovább. - mondta.
Bólintottam egyet.
-Lucas, tudsz rá ügyelni egyedül, vagy maradjunk? - kérdezte Jason.
-Megoldom...
Vanessa és Jason lelépett, így egyedül maradtam Lucassal, pont azzal akitől a legjobban tartottam.
Csak ültem és néztem ki a fejemből.
-Szóval te se vagy jóba apáddal. - törtem meg a csendet.
-Mennyit hallottál? - kapta fel a fejét Lucas.
-Mindent. Én annyira sajnálom, hogy... -kezdtem bele.
-Nem akarok beszélni róla. Nem barátkozni vagy itt, hanem azért, hogy  pénzhez juttass minket. Egy hét és mész az utcára, nem vagyok hajlandó bébiszitterkedni tovább.
-Rendben. Ne haragudj...
Kínos csend következett.
-Ennyire nem birod az apádat? - kérdezett rá Lucas.
-Hagyjuk... - válaszoltam.
Ha tudták volna, hogy miért menekültem apám elől, nem valószínű, hogy maradhattam volna.
-A szobám a tiéd, ha kell valami, kint leszek a kanapén.
-Alszok én a kanapén, nem kell ezt tenned értem.
-Jó éjt. - mondta és bevágta maga után az ajtót.
Úgy érzem ez egy hosszú hét lesz...