Az elfeledett testvér

Megjöttek a levelek + Bemutatkozás

Sziasztok! A nevem Emily Potter. Boszorkány vagyok, amire igenis büszke vagyok. Nem rég múltam 11 éves. Régen egy nagyhatalmú varázsló megölte a szüleimet(erről általában nem beszélünk, mert elvileg ezt nem Augusta néninek kell elmondania), így Longbottom családnál nőttem fel.

 Augusta Longbottom lassan 10 éve, hogy örökbefogadott, amiért azóta is hálás vagyok. Sokszor szigorú, de vannak jó napjai (mint pl.:a mai, de ne siessük el) . Szerencsére jól kijövünk.

Van egy velem egyidős fiú Neville Longbottom akit saját testvéremként szeretek és szerencsére ez kölcsönös. Neville-ről annyit, hogy egy picivel teltebb volt. Elég feledékeny és egy kicsit esetlen is. Szegény fiúnak a szüleit (Frank és Alice Longbottom) a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispátolyban ápolják, a Cruciatus átok miatt amit még anno Bellatrix Lestrange küldött rájuk.

Sokáig nem tudtuk, hogy van-e benne varázserő és, mint kiderült van csak elég csekély.

Amikor kiderült, hogy van az egész család megörült. Neville még egy varangyot is kapott Algie nagybácsikájától, amit Trevornak nevezett el. Örültem a sikerének, ugyanis neki sajnos, a sikerből elég kevés jutott.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Egy  Augusztus eleji napon,olyan reggel 7 óra körül felkeltem és lementem a konyhába. A jelek szerint Neville akkor még aludt, ellentétben Augusta nénivel, aki a kávéját szürcsölgetve a Reggeli Prófétát olvasgatta.

-Jó reggelt Augusta néni!-azzal egy puszit nyomtam az arcára.

-Neked is Emily! Milyen éjszakád volt?

-Nem volt se rossz, se jó...olyan...átlagos volt. Neked?

-Nem tudtam sokat aludni ugyanis nagyon izgulok!

-Mielőtt megkérdeznéd ma kellene elvileg megjönnie a roxforti leveleknek és úgy izgulok szegény Neville miatt!

-Megnyugtathatlak, hogy Neville is fog kapni levelet a Roxfortból. Ha már sikerült varázsolnia akkor bizonyára bejut.

-Remélem is, hogy igazad lesz. De most menj el átöltözni, majd keltsd fel Neville-t. Addig én nekiállok a reggeli készítéshez.

-Rendben!

Ezután gyors felkaptam a ruhám, ami egy fekete cicanadrágból és egyszerű lila pólóból állt (sok mugli van errefelé, így nem igazán varázsolhatunk és mugli ruhát veszünk fel). Gyorsan elmentem fogat mosni. Miután kiléptem a fürdőszobából véletlen neki mentem Neville-nek.

-Szia Neville!

-Szia Emily bocs, hogy neked mentem.

-Semmi baj, de siess, mert Augusta néni már vár.

-Rendben csak fogat mosok.

Ezután Neville elment a fürdőszobába én meg lementem a lépcsőn, onnan a konyhába, hogy segíthessek Augusta néninek.

Csináltam néhány szelet pirítóst, míg Augusta néni kávét főzött. Majd megjelent Neville és megterített. Elkezdtem tükörtojást csinálni, Augusta néni pedig zöldségeket vágott fel. Végül elkezdtünk reggelizni.

-Képzeld Neville drágám lehetséges, hogy ma jönnek meg a roxforti leveleitek!-mesélte izgatottan Augusta néni, mire Neville elfehéredett. Bátorításként egy kicsit megszorítottam a kezét .

-Apropó jut eszembe...most van fél 8 szóval 9 órakor elugrunk a boltba, mert kezd kiürülni a hűtőszekrény.

-Rendben.-feleltük egyszerre a fiúval.

Miután végeztünk elmosogattunk. Azután volt kb. 1 óránk, míg elindulunk, tehát elkezdtem olvasni. Nagyon gyorsan eltelt az idő ugyanis brutálisan nagy átéléssel és szeretettel olvasom a könyveket(bár itt a Longbottom háznál nem sok mindent lehet csinálni az olvasáson kívül...persze nem panaszkodom).

1 óra múlva:

-Neville, Emily indulunk!- azzal letettem a könyvet és lementem.

Elindultunk bevásárolni és feltankoltuk élelmiszerrel a hűtőnket.

Miután hazaértünk Augusta néni nekilátott az ebédnek amíg én a szobámban olvastam, Neville pedig bement a szobájába.

Egyszer csak annyit hallok, hogy Augusta néni felkiáltott. Neville-l egy időben -csak én kicsivel gyorsabban- lerohantunk.

Ekkor megláttuk, hogy Augusta néni két darab levelet tartott a kezében.

Ebben a pillanatban megértettem miért volt olyan izgatott egész nap a Augusta néni. Hirtelen szorongás fogott el. Nem igazán szoktam izgulni, de most mintha rámragadt volna Augusta néni izgatottsága!

-Gyerekek! Megjöttek a roxforti leveleitek...és Neville-nek is jött! Gyorsan, bontsátok ki!- Neville-l elvettük a leveleinket amiken rajta volt a nevünk és a Roxfort címere. A levélben ez állt:

Tisztelt Potter kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

igazgatóhelyettes

Ezután egy jó ideig ünnepeltünk. Még Algie bácsi is átjött gratulálni.

13 órára már kész volt az ebéd így elkezdtünk enni. Délután nem történt különösebben semmi. Vagyis csak annyi, hogy Neville itt a nagy örömökben megkapta élete első pálcáját ami még az édesapjáé volt. El kell ismernem megható volt ennek az egész átadásnak.... az egyik fele. Másrészről vicces is volt...bár szerintem ezt csak én találtam viccesnek, ugyanis olyan volt, mint akit lovaggá ütnek...persze azért nekem is könnybe lábadt a szemem, mert azért ez elég aranyos volt. Főleg, mert tudom, hogy Neville-nek sokat jelent, hogy az apja pálcáját használhatja.

A "ceremónia" után mindenki ment a maga dolgára. Épp mentem volna vissza a szobába amikor Neville szólt:

-Emily tudunk beszélni?

-Persze Neville mondd.- Bementünk a szobájába ami tele van a szüleitől kapott emlékeivel.

-Tudod az van...hogy ugye bekerültünk ebbe az iskolába...-itt megállt.

-Igen...folytasd..

-Rendben...szóval...annyit szeretnék kérdezni, hogy mi lesz ha anyáék nem lesznek rám büszkék???

Itt beállt a néma csönd. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. De nem is kellett, hogy tudjam ugyanis Neville folytatta.

-Te mindig jobb boszorkány leszel nálam, mint én bármikor. Mármint...Augusta néni mindig teljesen odavan érted nekem meg állandóan azt mondja, hogy micsoda szégyen vagyok...ráadásul....

-Na itt álljunk csak meg! Az egy dolog, hogy nálam most jobban kibontakozik az erőm, de az iskola nem arra való, hogy fejlődj?

-De igen...

-Na látod. Hidd el a te időd is eljön majd. És hidd el Augusta néni nagyon szeret téged csak...máshogy mutatja ki és tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Ráadásul persze, hogy nem leszel olyan boszorkány, mint én...hisz te varázsló vagy Neville.-erre a kijelentésre mindketten elnevettük magunkat

Azzal megöleltem a könnyáztatta arcú fiút és kimentem a szobából. 

Elkezdtem olvasni(milyen meglepő). Később már csak vacsorára mentünk le. Az étkezés hangtalanul telt, amit Augusta néni furcsállt is, de nem nagyon firtatta a dolgot. Ezután elvégeztem az esti teendőimet és elmentem aludni.

Nos ez lenne az első rész. Remélem, hogy tetszett nektek. A párbeszéd írásban még fejlődnöm kell, de igyekszem fejleszteni a tudásomat!❤️

Puszi❤️