Érints/ érezz

Első rész

-Első rész -

Hihetetlenül gyorsan változnak a dolgok. Az egyik percben még azt szerettem volna, hogy anyáék menjenek el, csak hagyjanak magamra. Most meg? Azért könyörgök nekük , hogy maradjanak velem. Ne menjenek el és végképp ne hagyjanak itt vele. Amikor először bejelentették, hogy egy új munka miatt Franciaországba kell költözzenek még örültem is. Hiszen melyik kamasz ne örülne annak, ha egyedül maradhat itthon? Na de persze hogy a szüleim most is keresztbe tesznek nekem és bébiszittert fogadnak.

---------------------------------------------------------

Anyáék már az utolsó dobozokba csomagolják a ruháikat én pedig jöttem, hogy utoljára még be próbálkozzak náluk.

-Nem mehettek el. Ugyan már most komolyan itt akartok hagyni vele? Nem is ismerem!

-Ne csináld ezt Emma. Bezzeg amikor még azt hitted, hogy egyedül maradhatsz itthon még örültél is-csavarta a fejét apa, bár a tőle megszokott mosoly most is az arcán volt-Nem lesz semmi bajod. Shawn nagyon rendes fiúnak tűnt amikor beszéltünk vele.

-Így igaz Emm..és amúgy is csak egy évről van szó. Hamar eltelik hidd csak el nekem. Ugye nem szeretnél inkább a nagyiéknál lenni?

-Nem-fújtattam toporzékolva- csak nem szeretnék egyedül maradni egy idegennel. Ti is megérthetnétek.

-Megértjük kicsim hidd csak el. Neked viszont azt kell megértened, hogy számunkra ez a munka nagyon fontos. Téged meg nem hagyhatunk egyedül. Mégis a mi kicsi lányunk vagy. Hidd el sose tennénk olyat, ami számodra bármi rosszat jelenthet..

-Tudom apa. De tudod hogy sosem voltam még együtt fiúval.. Furcsa lesz 1 éven keresztül vele lakni..

-Ugyan már helyes ez a fiú. Shawn igazán balyos, jól megleszel majd vele.

-Persze anya. Úgy fogom érezni magam mint Rapunzel akit a csúf és gonosz Shawn tart fogva.

-Azért én nem mondanám csúfnak. Sőt ami azt illeti igazán szemrevaló fiú.-áradozott anya. Na akkor talán ő kellene vele maradjon. Fogadni merek élvezné hogy vele lehet. Még hogy szép.. Kíváncsi lennék én rá.

- Jaj hagyjuk már anya. Nekem már annyi is elég, ha békén hagy. Mindegy látom titeket aztán nem lehet meggyőzni. Inkább felmegyek a szobámba!

Választ sem várva szaladtam fel a szobába. Anyáék ma este indulnak, úgyhogy alig van pár órám Shawn érkezése előtt. Az igazat bevallva félek vele lenni. Anyáék sokat beszéltek már róla én viszont soha nem láttam. Annyit elmondtak, hogy 26 éves és nemrég végzett az egyetemmel. Nem értem miért lett bébiszitter belőle de mindenképp meg kell tudnom. Biztos valami furcsa srác lehet, hiszen őszintén más 26 évesnek nem az az első gondolata, hogy akkor most ő egy majdnem felnőtt gyerekekre fog vigyázni. Remélem legalább kedves lesz és nem kell majd minden percem Annánál töltenem.
Nem bírom ezt a várakozást. Utálok várni és ez ki készít. Úgy döntöttem nézek valami sorozatot hátha ettől jobb lesz. A vámpírnaplókat nézem majd. Emlékszem mikor még kicsi voltam anya mindig levitt a játszótérre. Imádtam ott lenni, hiszen az egyik gyerek testvére nagyon szimpatikus volt számomra. Akárhányszor leestem ő mindig megvigasztalt.
-Ugyan kicsi örülj annak, hogy nem estél nagyobbat. Képzeld, akkor most folyna a véred és talán megjelenne egy csomó csomó vámpír akiknek majd mind a te véred kellene.
Tudom tudom fura egy módszer, nálam azonban mindig bevállt. Bármikor oda jött hozzám, mindig megnevetetett. Aztán egy nap eltűnt. Soha nem láttam többé. Amikor először láttam a sorozatot rögtön ő jutott az eszembe. Azóta ha picit is nyugtalan vagyok mindig ezt nézem, hiszen úgy érzem, hogy valahol még mindig velem van az én Boom.

------------------------------------------------------‐--------------

Éppen valami nagyon jót álmodhattam, amikor is hangos kiabálásra kellett felébrednem.

-Ugyan már Emm kelj fel. Meg jött Shawn. Hányszor kell még szóljak?

-Megyek már anya! - kiáltottam majd szöktem is ki az ágyból. Nem érdekelt a kinézetem, minél hamarabb lent szerettem volna lenni már a földszinten, hogy végre láthassam azt a titokzatos Shawnt. Na de amit leérve láttam? Na az valami csoda volt. Amit először észre vettem az az, hogy ő is lazára vette a stílusát. Egy egyszerű farmer és póló kombó. Máris megvan az első jó pontja. És nem is csúnya...sőt..

-Ugyan már Emm befejeznéd végre a nyál csorgatást és köszönnél végre?

-Ne már anya nem is csorgattam a nyálam-néztem rá mérges szemekkel. Hogy égethet le ennyire? Remek most Shawn biztos azt hiszi, hogy tetszik nekem-Amugy meg szia, én Emma vagyok, örülök hogy találkozunk.

-Én is ugyanannyira örülök ennek, persze ha csak nem jobban-Mondta majd rám kacsintott. Na várj most tényleg kacsintott? Nem dehogy is biztos csak a szeme rángatózott. Igen ez lesz az.

-Örülök kislányom hogy ilyen rendesen viselkedsz. Képzeld Shawn, az előbb még épp azt mesélte Emma, hogy majd ő lesz Rapunzel te meg a gonosz aki fogva tartod őt-mesélte anya a nemrég lejátszódott kínos beszélgetést-Hát nem vicces?

-Nos Maria én inkább lennék a mesében a megmentő szőke herceg, de ha a lánya a gonosz szereplőket kedveli szívesen tudok ám vad is lenni.

-Látod Emma nem lesz semmi gond máris a kedvedben szeretne járni. De nekünk mennünk kell. Gyere ide Emma, öleljelek meg. -Kérte anya. Szomorú búcsút vettem mindenkitől. Szörnyű érzés, amikor el kell búcsúzz valaki olyantól, akit szeretsz és aki mindennél fontosabb. Már az ajtóban voltak amikor anya oda fordult hozzám.

-Kislányom nagyon vigyázz magadra és tudd. Szeretni bonyolult. De szerelmesnek lenni? Az már kész káosz. Nagyon szeretlek kincsem.

-Én is nagyon szeretlek anya..

Aztán elhajtottak. Én meg álltam a teraszunkon és néztem a lassan haladó autót. Nézem ahogy távolodik. Aztán eltűnik és már nem látom többé. Sem az autót sem a szüleim. Még állok ott egy darabig amikor egy mély hang szólít meg a hátam mögül..

-Mi az kicsi állsz ott még vagy bejössz inkább? Arra gondoltam játszhatnánk egy kis kérdezz feleleket.