Hidin' in the dark

1. Rész

Futottam valami elől, valami hatalmas és ijesztő elől.

Felkeltem zihálva. Folyt rólam a víz. Már tiszta szokványos, hogy így kell kelnem.
-Mikor kelhetek fel, úgy, mint egy normális kislány?- kérdeztem magamban, magamtól- Pff szerintem soha- szólal meg a második énem.
Remek.

Mikor feldolgoztam, hogy megint kilómétereket kellett futnom az életemért, felkeltem az ágyból.
Leszédelegtem a konyhába.
-Reggelt anya- nyöszörögtem.

-Jóreggelt édesem!- mosolygott a reggelim készítése közben- Megint kergetett az a valami?

-I..igen- néztem a földet- mintha lett volna más választásom- vontam a vállam, miközben szólalt meg a gúnyosabbik énem.
-UTÁLLAK- ordítottam magamnak, a másik felemnek.

Felrohantam a szobába anyát, meg a reggelit otthagyva. Lefeküdtem az ágyra és bámultam ki a fejemből. Gondolataim megakadtak. Elgondolkoztam, hogy az a bizonyos mocskos szörny direkt kerget-e, vagy csak szórakozik velem?! Nemtudom, utána kell járnom, mindenféle képpen.

A csendet anyám rohanó léptei zavarták meg, ahogy jött fel a szobába.

-DAISY! RÁJÖTTEM VALAMIRE!-lihegve ordította el magát, úgy hiszem örömében.

-Igen??- felültem és vártam a választ.

-Van a város szélén egy labor, amiben az a hír terjedt, hogy ott keletkezett a fordított világ. Senki nem ismeri, csak a tudósok, te meg én.

-Igen? Ennyi?- néztem gúnyosan kicsit.

-Hallgass végig. Ott egy tudós hozta létre azt a rossz világot. Sajnos nem tudja bezàrni..-nézett le.

-Pf.. ezért felesleges volt feljönnöd!

Szomorúan kiballagott a szobából, amiért ilyen lenéző voltam. Megtörtem. Utána futottam és szorosan megöleltem.
Visszaérve realizáltam, hogy utálom a gonoszabbik énem, mindenkit csak bántok vele.. taszító ilyen személyiséget birtokolni.

Később, délután 2 fele átmentem a szomszéd legjobb barátnőmhöz, akivel egy kisebb 'party'-t csaptunk. Amikor elfáradtam mindenről beszéltem, tényleg mindenről. 1 dologtól féltem, hogy nehogy elhagyja a szám az a bizonyos 'világ' benne a 'szörnyekkel'.
Leültem a földre, és motyogni kezdtem magamban. Lily (a szomszéd legjobb barátnőm) odaült mellém, és megpróbált megállítani benne. Nem ment sajnos. Felkeltem a földről, leporoltam a nadrágom, és ezt mondtam Lily-nek:

-Figyelj, szeretek itt lenni, de most haza kell mennem, vagy hatalmas baj lesz!- próbáltam nem elszólni magam.

-Ugyanmár. Anyud rádpirít, vagy felemeli a hangját?- kérdezte, hangjából érezve gúnyosan.

-Nem értheted! Nem, nem és NEM!- emeltem fel a hangom, összefogtam a cuccom, és kirohantam a legerősebb gyorsaságommal a lakásból, egyenesen a szobámba.

Amint felértem, megpróbáltam megnyugodni. Nem ment. Ugyan, miért is menne?!
Megpróbáltam aludni, hogy találkozhassak a szörnnyel, és megtámadhassam, majd végezhessek vele.
Betakaróztam a pihe-puha ágyamban, egy késsel, és egy lámpával, hogy ne tévedhessek el abban, az átkozott világban.
Előtte voltam a szörnynek, hatalmasat sikítottam, és megpróbáltam elmenekülni, de megbotlottam. Kishíján volt, hogy a kés ne szúrjon át rajtam. Mikor felálltam, a lámpám aludt ki.
Remek..