Kellemetlen Álom (Sinbad Jafar)

Kellemetlen Álom

Furcsa dolog a szerelem és még furcsább dolgokat vált ki az emberekből. Nos, én is egy ilyen dologgal találkoztam. Az egész akkor kezdődött mikor Sinbad először szerelmet, valót nekem. Nos, a frászt hozta rám vele így aznap próbáltam végig kerülni ám másnap ugyan ezt eljátszotta, sőt akárhányszor találkozunk, mindig azt mondja, hogy szeret engem, nos, a kis szerelmi vallomásainak mindig olyan vége lett, hogy vagy elmenekültem előle vagy lekiabáltam a fejét hogy ne mondjon baromságokat a gond viszont ott kezdődött, hogy igazából szeretem Sint bár a világért se mondanám el neki. Furcsa is lenne hisz ő az ország királya én meg csak egy nyanvat kis hivatalnok. Annyira a státus nem is lényeg az viszont igen hogy mind ketten férfiak vagyunk. Még ez sem zavarna viszont Sinnek egy feleség kell, akivel uralkodhat és utódai szülessenek. Nos, lényegében ezek az indokaim, hogy miért nem mondjam el az érzéseim iránta. De térjünk rá a mai napra. Az író asztalomon ébredtem fel tegnap sokáig dolgoztam és úgy tűnik bealudtam. Kicsit megdörgöltem az szemeim majd ásítva egyet néztem a szobában körül. Sin volt, akit elsőként észre vettem. Mosolyogva ült előttem.

- Jó reggelt álomszuszék.

- Sin mit keresel itt! - kérdem meglepve

- Gondoltam meglátogatlak. Amúgy nem kéne, az irodában aludnod főleg papír fölött nem összefogja az írás az arcod.

- Hé, tényleg? - kérdem és törölgetni kezdtem az arcom - nem aludnék itt csak mindig itt nyom el az álom

- Mert folyton túlhajszolod, magad pihenhetnél is néha.

- Szoktam pihenni - morogtam kissé durcásan

- Igen el is hiszem - nevetett kicsit szarkasztikusan és közelébe lépett hozzám - amúgy aranyos vagy mikor durcás vagy. - súgta a fülembe majd adott egy puszit az arcomra - Na, megyek a dolgomra. Te pedig pihenj szépen így is túl sokat dolgozol. - mosolyodott rám majd intve egyet ment ki az ajtón, nem nagyon reagáltam, rá mert kissé zavarba voltam. Miután kissé magamhoz tértem elmentem lemosni az arcom majd megfogadva Sin tanácsát ledőltem piheni egy fa alá a kertben. Egy kis ideig a madarak csicsergését hallgattam majd el nyomot az álom. Halk motozásra ébredtem fel körülnéztem majd egy kis makit vettem észre elég gyakori ezen a szigeten ez a fajta, de nem lényeg, ideig figyeltem a makit majd nők hangját halottam meg. Az egyik ablakban kezdtek beszélgetni nem nagyon érdekelt miről egészen addig, míg Sin is csatlakozót hozzájuk szokás szerint udvarolt nékik.

- Miért udvarolsz, nékik mikor engem szeretsz? - kérdeztem, de csak szinte magamtól

- De mit is érdekel, engem hisz nem akarok együtt lenni vele! Á egyre jobban hülyülök, már magamban is beszélek - mondtam egy sóhajjal majd felállva leporoltam a ruhám majd vissza indultam az irodába

A nap további része csendben telt egészen estéig, amikor a szokásos maharadzsa volt. Én kicsit unót fejet vágtam az egészéhez. Sinre figyeltem, ahogy általában szoktam annyi kivételek, hogy most igazán idegesítettek azok a nők, akik körülötte lézengtek bár meg nem mondom miért. Az ünnepség végén Sin szobája felé indultam. Azonban mikor a szobájába értem kissé megdöbbentem Sin egy nővel volt, és nos, nem nehéz kitalálni mit is csinálhattak. Nem valószínű, hogy észre vettek, de nem is baj be kell vallanom tisztán látszott rajtam a csalódottság hisz azok után, hogy Sin nekem vallott szerelmet mással van. De leginkább az zavart, hogy az a nő, akivel volt mostanság sokan lézengett Sin körül. Végül kissé szomorkásan mentem a szobámba és pihentem. A további napok, sőt hetek furcsán teltek Sin mindig ugyanazzal a lánnyal volt a legfurcsább mégis az, hogy engem teljesen elfelejtet ennek örültem is meg nem is. Hogy miért örültem, azért mert úgy tűnik Sin tényleg képes rendesen uralkodni és jó élete és kedve van amellett a nő mellet. Viszont zavart, mert hozzám se szól azóta az este óta, ha elsétálok, mellettük nem köszön és szinte nem is foglakozik velem, ami iszonyatosan bánt most először gondoltam arra, hogy milyen rossz érzés hogy az, akit szeretek mást szeret pedig eddig a gondoltam, hogy ez a helyes és mégis iszonyatos érzés főleg azok után, hogy sokáig engem szeretet.

És ahogy az idő telt egyre jobban idegesített ők pedig szépen össze házasodtak. Az esküvőre nem mentem el nem is nagyon érdekelt inkább a munkába temetkeztem. Ha láttam volna az esküvőt csak rosszul éreztem volna magam. Na, jó ez nem igaz úgyis rossz volt, hogy nem voltam ott, de így legalább nincs annyira előttem az a kép, hogy akibe lassan teljesen bele bolondultam máshoz megy hozzá.

De én is mérhetetlen barom vagyok mikor még engem szeretet addig nem így gondolkodtam most, pedig hogy látom azt, ami miatt nem akartam vele lenni csak keserűség és szomorúság van bennem. Na meg persze féltékenység. Ezen agyaltam mikor Sin rontott be az irodámba. Ezzel a szívbajt hozva rám

- Ja'far nem fogod elhinni mi történt. - kezdte vidáman érdeklődve néztem fel rá ő értve a nézésem folytatta - Fionának (így hívják azt a nőt) kisbabája lesz tőlem - mondta a hírt még nagyobb mosollyal.

Nos, látnotok kellet volna az arcom KB úgy néztem ki, mint akibe épp belecsap a villám.

- Valami baj van Ja'far - lengetem meg előttem Sin a kezét

- Miért?

- Tessék mit miért? - nézet rám értetlenül

- Miért mondtad el ezt nekem! - akadtam ki kicsit - lassan egy éve hozzám se szólsz, és most idejössz, és a képembe mondod, hogy gyereked lesz. Mond csak semmi együtt érzés nincs benned Szerinted mégis, hogy érzek irántad.

- Honnan kéne tudnom. De miért akadtál ki hisz mindig te mondtad, hogy ideje felnőnöm és gondolnom a jövőmre, mint király. - mondta kicsit unottan úgy mintha nem is tudná, hogy mindig nekem vallott szerelmet.

Berágtam és kirohantam az irodából nem tudom meddig rohantam nem is érdekel csak szüntelenül sírtam. Hogy lehetek ennyire hülye, hogy gondolhattam azt, hogy el tudom majd viselni az, hogy Sin valaki mással legyen. Miért tettem ki magamat ilyen szenvedésnek. Gondoltam futás közben mikor megcsúszott a lábam a lépcsőn és elestem.

Itt riadtam fel, amit elsőként megláttam az Sin arca volt, aki aggódva rázogatta a vállam. A másik a kert ahol aludtam és a motoszkáló maki. Csak egy álom lett volna az egész Sin rázott ki ebből a bambuló állapotból

- Na, végre hogy felébredtél már egy ideje ébresztgetlek.

- Minek miért nem mész inkább a feleségedhez meg a gyerekedhez.

- Te meg miről beszélsz? Nincs se feleségem se gyereke. De ez te is tudod. Meg nyilván azért valók neked naponta ötször szerelmet, mert unatkozom. Téged szeretlek nem mást.

- Akkor csak álom lett volna - kérdem magamtól halkan

- Mit álmodtál te. - ért a vállamhoz - bár a feleség a gyerek után van elképzelésem róla mit is álmodtál.

- Sin. Szeretlek - nyögtem ki majd sírva átöleltem.

- Na, végre hogy bevallottad - mosolyodott el miközben a hátam simogatta.

- Te tudtad? - kérdem kissé szipogva

- Persze hogy tudtam nem vagyok hülye, csak kíváncsi voltam mikor adod be a derekad.

- Szenya vagy ráadásul miattad kellet átélnem ezt a borzalmat.

- Milyen borzalmat?

- Azt, amit nem akarok, hogy bekövetkezzen.

Vége.