Chat Love [TaeGi]

27👀

Eltelt két hónap, teljesen felépültem. Tae nálam lakik, és minden csodálatos...bár, nagyon aggódok érte. Néha összegörnyedve fekszik a kanapén vagy az ágyon és a szívéhez nyomja a kezét. Megkérdeztem minden alkalommal, hogy ez mitől van, ne mennyünk-e be a kórházba, nehogy újra rohamot kapjon. Azt mondta nem kell, csak új gyógyszert szed, és még át kell rá állnia a szervezetének. El akartam hinni, hiszen a kapcsolatunk már évek óta bizalmon alapul.

*

Pont ma van két hónapja, hogy Tae nálam lakik, így gondoltam meglepem egy romantikus vacsorával. Megbeszéltem Kookal, hogy egész napra lefoglalja Taet. Csináltam lasagnet, vettem bort, meg virágokkal díszítettem ki a lakást. Igen, nem olyan nagy ünneplésre méltó dolog lenne ez, de hogy évek óta telefonon beszélgetünk, most meg már két hónapja minden nap együtt vagyunk, számunkra borzasztóan nagy dolog. Minden éjjel elmondjuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Soha nem fogom megunni a szájából a "szeretlek" szót.

*

Már rég itt kéne lennie...nyolcra beszéltem meg Kookal, hogy hazahozza Taet, de már kilenc is elmúlt... Hivogattam őket, de nem kaptam rá választ. Minimum száz üzenetet küldtem nekik, de arra se válaszoltak.
Idegesen ültem az asztalnál, majd egyszer csörögni kezdett a telefonom. Kook volt az, gyorsan felvettem, köszönni se volt időm.

- 27-es kórterem, siess! - szólt bele Kook ideges hangon, azzal ki is nyomta a telefont.

Lefagytam. Csak tartottam a telefont a fülem mellett és bámultam magam elé. Ez gyorsan elmúlt, hiszen sietnem kellett. Magamra rángattam a cipőmet, kivágtam az ajtót és kezembe kaptam a dzsekimet, amit út közben magamra szenvedtem. Gyors fogtam egy taxit és szinte ráordítottam hogy a kórházba kell mennem, és hogy siessen. Gondolhatta hogy baj van, hiszen vagy 200-al ment.

Mikor odaértünk az épülethez hozzávagtam a sofőrhöz random mennyiségű pénzt, egy "köszönöm" és egy köszönés után kivágódtam a kocsiból és befutottam a kórházba. Sebesen kerestem a kórtermet, majd megláttam a folyosón idegeskedő Kookot. Odasiettem hozzá és egyből a lényegre tértem:

- Hol van? Mi történt?! - kérdeztem ingerülten a fiút. Hatalmasat nyelt, majd könnyes szemekkel rámnézett. Vett egy mély levegőt, de nem bírta elkezdeni. - Mondd már! - szólaltam meg ingerülten és hisztérikusan. Ismét nyelt egy nagyot, majd ismét vett egy mély levegőt.

- Rohama volt... - mondta halkan.

Hurrá új réész~ sajnálom a sok kihagyást, de én igyekszem, esküszöm🥺
Köszönöm ha elolvastad, bökdösd meg a kiscsillagot és vigyázzatok az ebolás eszkimókkal!💜💜💜💜