✖BDSM Love✖ ||BEFEJEZETT||

2. fejezet: Történések sorozata....

- Nyöszörgök, majd nehezen kinyitottam a szemem. Minden homályos, de egy idő után kitisztult........a szobámban vagyok. Álmodttam volna?
Az ébresztőm megszólal, én meg kinyomom. Kikászálódok az ágyamból, és a szekrényemhez indulok. Nem öltözök ki nagyon, ami azt jelenti, hogy mindenem fekete.
A hajam is. Ha már itt tartunk, akkor a szemem az kék. A bőröm kicsit világosabb az átlagnál, amit nem szeretek. Nem vagyok annyira kipattíntva, de nem is vagyok csontsovány. Én azt mondom magamra, hogy átlagos. Igen, határozottan ez a megfelelő szó rám. Éppén átveszem a pizsamafelsőmet, mikor.....meglátok valamit a nyakamon. Vagyis inkább, több valamit. Szétvan szívva, és harapva a nyakam.......
Akkor most álmodttam, vagy nem?
Most mi van??
Gyorsan felöltözök, és leszaladok. Elveszem a pénzt az asztalról, és elindulok a suliba.

Nem tudok semmi másra se gondolni, csak arra. Most ez megtörtént vagy nem? Ha álmodttam, miért vannak azok a nyakamon?
De ha ez valóban megtörtént...mit kerestem én otthon.
Beértem a suliba, és lassan battyogtam a matekteremhez.
Nem tudom mitévő legyek...
Leülök leghátra, a helyemre, majd előpakolok.
.....és ha ez valóban megtörtént? Akarom, hogy ez valójában megtörtént legyen?
Mi van velem?
Az én voltam?
Akkor most meleg vagyok?
És elveszettem a szüzességemet egy olyan sráccal akinek még a nevét sem tudom?
És miért szeretem a fájdalmat?
MI A JÓ ÉDES FASZOM TÖRTÉNIK??
Érzem, hogy szédülök.
- T-Tanárnő...kimehetek a mosdóba? -. Kérdeztem émelyegve.
- Ne kísérjen ki valaki?
- Ne-Nem kell.
- Rendben, menj csak. -. Adott engedélyt.
Egy szó nélkül kimentem, és a mosdó felé vettem az irányt. Beértem, majd becsuktam az ajtót. Megmostam az arcom, majd belenéztem a tükörben.....

Ó ne....

- Szia Babyboy...-. Sétál felém. Elmosolyodik. Én hátrálok, de falnak ütközöm. Ijedten nézek a szemébe, ami csak úgy csillog a vágytól, és a tekintélytől. Megfogja az arcom, s lágyan cirógat. Megnyugszom egy kicsit az érintésére, de még mindig remegek.

- Ne félj tőlem...-. Dörmögi érzéki, s mégis mély hangján, mibe beleborzongok.
- Csak is csupa jót teszek veled...hisz a múlt éjjel, s olyannyira élvezted..-. Sutogtta a számra.
Akkor az mind valós volt....
Most nem tudom eldönteni, hogy örülök-e, vagy nem. Lassan a számra hajol, és megszívja az alsó ajkam, mire cseresznyeízű ajkai közé nyögök. Ez, Őt jobban lázba hozza, és jobban kezd el csókolni. A kezeim maguktól tévednek a nyakára, és húzom magamhoz közelebb.
Majd lassan elválik tőlem.

-...Me-Megtudhatom a neved?-. Kérdeztem kicsit sokkosan.

- Isaac Clark. A suliba hívj Isaacnak, de mikor ketten vagyunk......csak az Apucit engedem meg. Ha másképp szólítasz...bünti lesz...-. Sutogtta, és a nyelvével végig nyalt a fülemen.

- Honnan veszed, hogy én ezt akarom? -. Kérdeztem.

- Minden mozdulatoddal elárulod. -. Mondta fölényesen. Nem szóltam semmit, és kezd melegem lenni...

Isaac szemszöge:

Ez a srác. Agh...már csak a puszta nézésével is képes felizgatni. Mikor a folyosón megláttam, tudtam, hogy akarom. De....úgy terveztem, hogy csak egy éjszakára. De ő nem olyan mint a többi. És nem csak a mazochistaságáról beszélek. (ami egyébként nekem nagyon bejön.). Hanem....van a srácban valami, ami vonza az embert. De ez nem szerelem!!! Soha nem voltam, és leszek szerelmes. Túl sok macera.

- Csak nem elpirult a kis Babyboy?....-. Vezetem végig rajta a tekintetem. Agghh...annyira felizgat. Ha nem a suliban lennénk, úgy megbasznám, járni se tudna egy hétig.