A disszociatív identitás/személyiségzavar, avagy közismertebb nevein tudathasadás vagy többszörös személyiség zavar egy igen összetett és különös a személyiséget érintő lelki eredetű zavar, melyet gyakran összekevernek a skizofréniával, ha bár e két kórkép teljesen más. Manapság, de már korábban is előszeretettel ábrázolták filmekben, sorozatokban eme betegséget, mely laikus szemmel egészen hihetetlennek tűnhet. Pedig létezik. Ez a különös személyiség zavar azonban ritkább, mint hinnénk, előfordulása például az USA-ban mindössze 2,5%, noha vitatott ez a százalék, hiszen az ebben szenvedő betegek igen kevés része hajlandó orvoshoz fordulni vagy egyáltalán észrevenni tüneteit. A nőknél pedig gyakoribb, mint a férfiaknál, talán mert olykor labilisabbak érzelmek terén. Ritkasága és igen széles skálájú tünetei miatt pedig, máig akadnak megválaszolatlan kérdések vele kapcsolatban.
Pontos okait, miképp is válik valaki multiplex személyiségzavarossá, máig nem tudni, de leggyakrabban valamiféle lelki trauma áll a háttérben. Családon belüli erőszak, akár szexuális, esetleg másféle lelki trauma, melyet az egyén képtelen feldolgozni vagy elfogadni. Leginkább egy gyermekkori trauma okozza, hiszen ilyen korban a személyiség fejlődés egy igen labilis korszakát éljük meg. A kiváltó ok által pedig létrejöhet a disszociatív személyiség zavar, mely egyfajta védőmechanizmusként funkciónál. Tulajdonképp ezek nem létező, de a valós személyiségről "letört" személyiségek - személyiségjegyek -, melyek különböző jegyekkel "születnek meg". Fontos tudni, hogy legalább két különböző személyiség által beszélhetünk többszörös személyiség zavarról. Ám a felső határ a csillagos ég. Legtöbb esetben 10 vagy annál kevesebb alteregója van valakinek, de természetesen előfordulhat jóval több is. Jellemzőjük, hogy mindegyikük más és más, teljes kontrasztok figyelhetőek meg. Nem csupán személyiség jegyeikben, de külsőleg is meglehetnek a maguk elképzeléseik, sőt, akár különböző betegségeik is lehetnek. Példának okáért egy disszociatív személyiségzavarosnak lehet az egyik alteregója egy elegáns nőcsábász, míg egy másik idős, művész hajlamú hölgy, egy harmadik pedig egy szemüveges, tizenéves tini. Gyakori, hogy míg a főbb személyiség jobb kezes, addig egy vagy több alteregója balkezes, és itt fontos megjegyezni, hogy emiatt képesek lehetnek egyfajta kettős vagy megosztott figyelemre, azaz ha valamilyen módon két személyiség kerül előtérbe egyszerre, képesek két különböző dologról egyszerre fogalmazásokat írni.
Egy disszociatív személyiség zavaros betegnek, a személyiségeitől függően rengeteg-féle betegsége lehet, melyeket sokszor nem is lehet külön kezelni, olyan sok. Tüneteik lehetnek például szorongásokra, depresszióra, különböző kedélybetegségekre, pánikrohamokra, észlelhetőek egymástól eltérő étkezi problémák (anorexia, bulímia, zabálás stb.), belgyógyászati gondot utánzó (szomatikus) testi bajok, erős szétszórtság. Különböző panaszok különböző időkben. Nem ritka a személyiségek közti társalgás, a fejben hallott hangok, hallucinációk. Fájdalmat érezhet különböző testrészekben. Időzavara vagy amnéziája lehet, olykor nem is tudnak egymásról a személyiségek, így mikor váltakoznak, nem emlékeznek egymás cselekedeteire. Egy tudathasadásban szenvedő ember személyiségei kinézete is különböző lehet – sőt sok esetben azok is – ám mind ezt csak a beteg érzékeli. Ő a tükörben azt látja, amit látni akar, s nem a valóságot.
A leggyakoribb személyiségek: - a félénk gyermek - a depressziós én - az erős védelmező - a megfáradt, belső gondviselő - a kibúvó, aki általában féltékeny a többi személyiségre
A legkülönlegesebb ebben a betegségben, hogy a személyiségek annyira egyediek, hogy gyakran sajátos arckifejezéseket használnak vagy betegségeik vannak. Az egyik lehet allergiás a méhcsípésre, míg egy másik nem. Tudhatnak különböző nyelveken is, sőt esetleg egyikük csak egy nyelvet beszél, míg a többiek teljesen más nyelveken. Létezik, hogy két személyiség közül az egyiknek magasabb az intelligenciaszintje, mint a másiknak. Eltérőek lehetnek a kézírásaik. Különbözőek a vérnyomásaik és agyi elektromos tevékenységük is.
Létezik rá gyógymód, noha hosszadalmas, és rendkívüli kitartást igényel, legfőképpen a beteg számára. A legtöbb betegséggel ellentétben itt nincsen gyógyszerkezelés, mivel az effajta identitászavarokat gyógyszerekkel nem lehet kezelni. Még csak elnyomni sem. Az ilyen betegségben szenvedőket egy alapos kivizsgálást követően, és a pontos diagnózis után egy úgy nevezett beszélgetés terápiára küldik. Ezeken a terápiákon a pszichiáter vagy pszichológus főbb célja a beteggel való bizalmas kapcsolat kialakítása és a trauma feldolgozása. Csak is ez által lehet egyesíteni a személyiségeket, így gyógyítani e betegséget.
