A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar röviden ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), avagy közismertebb nevén a hiperaktivitás egy a viselkedés kontrolljának zavara, azaz nem betegség. Ez a meglehetősen gyakori kórkép – mely elsősorban a gyerekeknél tapasztalható – egy neurológiai (idegrendszeri) jellegű viselkedéskontroll zavar, mely elsősorban koncentrációs nehézségekkel, impulzív (olyan személy, aki meggondolatlanul, hirtelen cselekszik) megnyilvánulásokkal és túlmozgásos tünetekkel jár. Magasabb szintű mentális folyamatokért, az úgy nevezet végrehajtó funkciókért (tervezés, cselekvésgátlás, végrehajtás, ellenőrzés, és rugalmas alkalmazkodás) felelős agyi területek eltérő működésére visszavezethető tünet-együttes összefoglaló neve. Ahogy a skizofréniánál úgy itt is meglehetősen gyakoriak a tévhitek és hiedelmek. Az ADHD "felületes" tünetei ugyanis jellemzőek lehetnek a legtöbb – egyébként teljesen egészséges – emberre is.
Fontos odafigyelni rá, hogyha a tünetek 90%-a vagy akár az összes megfigyelhető egy személynél, egyáltalán nem biztos, hogy ez a diagnózis rá is igazolható. Az ADHD-nál a majd lentebb említett tünetei sokkalta intenzívebbek és tartósabbak.
Noha feltételezett okait ez idáig nem sikerült bizonyítani, az is tévhit, hogy egyes dolgok, mint például: a cukor, színezékek, tartósítószerek, ízfokozók, mesterséges aromák, a tévézés, a szegénység vagy a családi, társadalmi környezet okozza mindezt.
Máig gyakran emlegetik, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar valójában egy nem létező neurológiai probléma. Sokakat megerősített ebben az is, mikor az USA-ban, egy időben különösen magas arányban diagnosztizáltak 5-7 év körüli gyermekeket hiperaktivitással az iskolákban. Ez azonban az akkori túlbuzgó, pénzéhes pszichológusok hibája volt, akik ez által indokoltnak tartották a gyógyszeres kezelést, melyből aztán szép bevétele volt a gyógyszeriparnak.
Azt is érdemes tudni, hogy nem minden ADHD-s gyermek hiperaktív. Sokuk nem mutatja a túlmozgásos tüneteket, sőt kifejezetten csendesebbek, ám a figyelmüket könnyen elterelik a saját gondolataik, gyakran álmodoznak, s tulajdonképpen a valóság az, ami megzavarja őket mindebben.
Hogy pontosan mi okozhatja eme neurológiai zavart, egyelőre nem tudni. De kialakulásában szerepe van az öröklődésnek, illetve kialakulhat magzatkorban, illetve szülés közben is. Egyes vizsgálatok szerint közre játszhat a terhesség alatti alkoholfogyasztása, a dohányzás (akár aktív vagy passzív dohányzásról beszélünk), a magas ólomszint az anya szervezetében, illetve a koraszülöttség és az alacsony testtömeg. De kimutathatóak bizonyos agyi elváltozások is.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar a leggyakoribb gyermekpszichiátriai kórkép, noha Magyarországon nehezebben diagnosztizálható, mivel az orvosok nem kaptak megfelelő oktatást az ADHD-ról. A gyermekek 3-5%-a szenved ebben a neurológiai zavarban, a fiúknál/férfiaknál pedig kétszer magasabb az arány, mint a lányoknál/nőknél. Sokáig úgy vélték az orvosok, hogy minden esetben kinőhető eme zavar, ám ma már tudjuk, hogy bizony sok esetben egy életen át tartó idegrendszeri zavarról beszélünk.
A tünetek nagyban hasonlíthatnak gyermek- és felnőttkorban is. Fontos, hogy az ADHD minden esetben a gyermekkor körül kezdődik és a diagnózis vagy a kezelés elmaradása végett válhat súlyosabbá felnőtt korban.
Honnan tudhatjuk, hogy valaki ADHD-s?
- Elsősorban mind az már említve volt, a tünetek tartósak és intenzívebbek. Legalább 6 hónapig fennállnak.
- A tünetek több helyen is jelentkezhetnek. Mivel ez a betegség nem csupán a munkahelyi foglalkoztatást nehezíti meg, de az élet minden területére kihathat.
- Ki kell zárni minden másik pszichiátriai betegséget, ugyanis sok tünet akár egy másik betegségből is adódhat. A kezelés azonban más és más.
